Nem Gorka Sebestyén az egyetlen, aki magyar származásúként bekerült a Trump-kabinetbe, szintén hazánk fia az amerikai külügy egyik államtitkára, Nagy P. Tibor, akivel a VálaszOnline készített portréinterjút. Nagy apjával együtt 1956-ban emigrált, így még vannak emlékei az országról. „Máig emlékszem, mi volt az a matek-házifeladat, amit október 24-én már nem tudtam beadni” – mondja a menekülés időszakáról.

Először Washingtonban élt, majd Texasban végezte tanulmányait, ahol gyorsan belszeretett az állam konzervatív felfogásába. Mint mondja, nem is volt kérdés, hogy a kezdetektől fogva republikánus, hiszen menekültként a határozott kommunistaellenes nézetekkel szimpatizált.

Az egyetem után a külügynél kezdett karriert, ahol aztán Afrika lett a „szakterülete,” részben praktikus okokból, hiszen családja egy része még Magyarországon volt, így Kelet-Európa nem jött szóba, Latin-Amerika és Ázsia nem érdekelte. Washingtonban viszont hamar jóban lett Zambia nagykövetével és rajta keresztül több afrikai diplomatával „Sem én, sem a feleségem nem tudtunk sokat Afrikáról, de mély benyomást tettek ránk. Amikor kijött a lista a lehetséges állomáshelyekről, Zambia is rajta volt, így ott kötöttünk ki” – nyilatkozta a lapnak.

Nagy P. Tibor afrikai ügyekért felelős helyettes államtitkár (középen, szakállal) 2019-ben a külügyminisztérium csereprogramjának dél-afrikai öregdiákjaival.

U.S. Department of State

Később szolgált még a Seychelle-szigeteken, Togóban, Kamerunban és Nigériában, Etiópiában. Ez utóbbi helyen – akár csak Guineában – amerikai nagykövet is volt.

Nagy a lapnak beszélt arról is, hogy az érdekek vagy az ideálok dominálnak az amerikai külpolitikában (meglátása szerint az USA is a saját érdekeit képviseli, ám a külpolitikában gyakran megjelenik az álszentség); elmondta, hogy inkább realista, mintsem idealista; szóba kerültek Trump Panama-csatornát, Grönlandot és Kanadát érintő megszólalásai. Ezeket Nagy „érdekesnek” nevezte, de szerinte nem kell komolyan venni az elnök szavait.

Ha Vlagyimir Putyin vagy Hszi Csin-ping mondana ilyesmit, azt komolyabban kellene venni, de egy amerikai elnök esetében ez retorika. […] Biztosak lehetünk benne, hogy nem fogunk amerikai csapatokat látni Grönlandon partra szállni.

Elmondta azt is, hogy néha irigyli az orosz diplomatákat, mert az ő külpolitikájuk következetesebb, mint az amerikai. Az elnökök felett (mögött) irányító mélyállam-teóriáról pedig azt gondolja, hogy ha igaz lenne, nem lenne ennyi káosz a világban.

Elmondta azt is, hogy most ugyan mindenki Elon Muskra mutogat mint a politikát befolyásoló milliárdosra, de érdemes emlékezni „egy másik milliárdosra, Soros Györgyre, aki szintén hangosan kifejezte a véleményét. Sőt nemcsak véleményt formált, de gyakorlatilag egymaga tette tönkre az Egyesült Királyság valutáját.”

Szóba került az orosz–ukrán háború is, erről Nagy államtitkár úgy nyilatkozott, hogy

a békének mindkét fél számára győzelemként kell megjelennie, bármilyen nehéz is lesz ezt elérni. Nem lehet »karthágói béke«, amely az egyik felet teljesen megsemmisíti, de az oroszok megalázó veresége is nagyon veszélyes lenne a jövő szempontjából. Ugyanígy elfogadhatatlan lenne, ha az ukránokat megaláznák. Ehhez kifinomult diplomácia szükséges.

Nyitóképünk illusztráció, fotó: AFP/Roberto Schmidt