A német demokrácia életképesebbnek bizonyult, mint az elmúlt hónapokban sokan láttatták. A választási részvétel meghaladta a 82 százalékot, ilyen sokan még nem szavaztak az újraegyesítés óta. És bár a populista, részben bizonyítottan szélsőjobboldali AfD (Alternatíva Németországnak) megduplázta szavazatarányát, és 20 százalékkal második helyet szerzett, de feltételezhető, hogy az utolsó hetek mozgósítása inkább a közép pártjait erősítette.

Pár hete, Elon Musk, Orbán Viktor és J.D. Vance választási beavatkozását követően úgy tűnt, az Alice Weidel által vezetett AfD felszállóágban van. Elképzelhető volt, hogy dinamikusan nő 20 százalék felé, és akár meg is közelíti a kereszténydemokrata testvérpártokat, a CDU-CSU-t. A lendületet azonban megakaszthatta a felfordult világpolitikai helyzet. A németek egy része a biztonságra szavazott.

A számok azt mutatják, az idősebb generációk megerősítették a politikai közepet, és nagy arányban a CDU-ra és az eddigi kancellár pártjára, a szociáldemokrata SPD-re szavaztak. Hogy végül a két párt együtt elérte a parlamenti többséget, az nekik köszönhető.

A másik váratlan dinamika a legfiatalabb generációban történt. Az új szavazók negyede a Balpártra (Die Linke) szavazott, az egyetlen klasszikusan szociális témákkal kampányoló pártra. Hónapokkal ezelőtt még a halálhírüket keltették, erre Heidi Reichinnek, a közösségi médiában felemelkedett sztár elnyerte a fiatalok egy részét az AfD-től, és 8 százalék feletti országos eredménnyel magabiztosan jutott be a német törvényhozásba.

A következő parlament pártjai

A német választók úgy viselkedtek, mint a mesebeli okos lány. Hoztak is, meg nem is.

A CDU-CSU 29 százalékos eredménnyel jelentős előnnyel nyert, mégis elmaradt attól, amit maguknak minimális célként kitűztek, vagyis a 30 százalék feletti szavazatarányt. A győztes a fejét vakarja.

Az AfD „történelmi győzelmet” aratott, ahogy Weidel mondta, de csak az AfD szempontjából történelmi az. 20 százalékkal egyértelműen ellenzékben maradnak, és hiába játszott kezükre az elmúlt pár hónap, nem tudtak tovább növekedni. A választás estéjén annyira izgalmas volt, ki-kivel tud kormányozni, hogy igazán a rivaldafényt sem tudták kiélvezni. A pártközpontban nyomott volt az ünnep, és Weidelt hibáztatták. A híresen veszekedős párt politikusai hamarosan újra egymásnak eshetnek.

Az SPD történetének legrosszabb eredményét érte el, de 16 százalékkal jobban szerepelt, mint sokan jósolták, és egyértelmű: a következő négy évben is kormányon lesznek. Nélkülük nem megy semmi.

A Zöldek 12 százalékkal elégedettek lehetnek, mert az elmúlt évek extrém népszerűtlen kormányát nagyobb veszteségek nélkül túlélték. Nyilván nem örülnek az ellenzéki szerepnek, de így könnyebben tankolhatnak erőt a folytatásra.

A Balpártról már esett szó, váratlanul erősek lettek, és még nagy szolgálatot tehetnek a német demokráciának, amely sokáig populista erőként kiközösítette. Ők ugyanis az AfD mellett biztosan ellenzékben lesznek, és így a majdani kormányban csalódottakat nem csak Weidelék tudják felfogni, de a Linke is.

És volt két ismeretlen tényező, amiről vasárnap este csak feltételes módban lehetett írni.

A baloldali populista, „békepárti” Sahra Wagenknecht Szövetsége (BSW) a küszöb körüli eredményt ért el, késő este pontosan 5 százalékra mérték. Ha egyetlen kicsiként bejutott volna, bonyolultabb és kellemetlenebb helyzetbe kerülnek a többiek. Nem így történt, az előzetes hivatalos adatok szerint 4,972 százalékot szereztek, és csak kívülről nézhetik a Bundestagot.

Az eddigi kormányt szétrobbantó liberális FDP is a küszöb alatt maradt 4,3 százalékkal. Ezzel a pártot, amely kikényszerítette a mostani előrehozott választásokat, megbüntették a választók, a párt elnökét pedig nyugdíjazták. Ezt nevezik sikeres elszámoltatásnak.

A következő kormány

És akkor lássuk a legfontosabb kérdést: mit hoz a jövő? Hétfő hajnalra egyértelművé vált a helyzet.

Friedrich Merz lesz Németország következő kormányfője. A CDU elnöke egyértelmű megbízást kapott a németektől, ő pedig gyorsan akar cselekedni: húsvétra szeretne kormányképes koalíciót kötni. Ezt a világpolitikai helyzet is megköveteli. Ez Európa érdeke is. Mivel most van farsang, mintegy negyven napja van. Nem lesz könnyű, de kapott egy könnyítést: elég a szociáldemokratákkal megállapodnia.

Az SPD elbukta a kancellári hivatalt (és ezzel Olaf Scholz minden bizonnyal hátra lép), de a párt nélkül mégsincs új kormány. A kérdés most az, Merz miben hajlandó engedni azért, hogy a szociáldemokraták a maguk részéről beleegyezzenek az érezhető szigorításba a bevándorlás terén. A helyzet ugyanis egyszerű: a CDU számára a legfontosabb, hogy a jobbszél vitorlájából kifogja a szelet.

Európa számára a végeredmény mindenesetre pozitív: az ügyvezető kormánypárt részt vesz a tárgyalásokban, vagyis a mai naptól össze tudja hangolni a CDU vezetőjével a külpolitikai lépéseket. (Ehhez jön a hétvége másik fejleménye: Ausztriában is a közép pártjai alakítanak kormányt.)

Az AfD-vel kényelmes többsége lenne a CDU-nak, de vasárnap este Merz többször, Weidel szemébe is elmondta, hogy nem szövetkezik azokkal, akik Putyin ölében ülnek. (Németországban hagyomány, hogy a választás estéjén minden parlamentbe jutott listavezető közösen vitázik 20:15-kor, így történt most is).

A helyzet egyértelmű: a szélsőjobb arra játszik, hogy a következő kormány is káoszba fullad, és akkor legközelebb már ők jönnek. Weidel ezt el is mondta. Hétfő hajnalra azonban két oka is volt a másnaposságra: ellenzékben lesznek a Zöldek is, vagyis a demokratikus közép pártjait nem tudta az AfD egymáshoz láncolni, lesz mozgásterük. Másrészt parlamenten kívülre rekedt a BSW, ezzel továbbra is Weidelék maradnak belül a vállalhatatlanok, míg kint egy radikalizálódásra képes erő hívja majd ki őket a keletnémet tartományokban.

A közép pártjai mindenesetre pontosan tudják, mi a felelősségük. Most még karcolásokkal megúszta a német demokrácia.