A magyar gazdaság egy gyorsnaszád, szemben Európa nagy, lassú tengerjáróival. Ezért nehéz követni a mozgását, szabadkozik a miniszterelnök: bocs, emberek, egyszerűen annyira pengék vagyunk, hogy szabad szemmel azt fel se lehet fogni. De majd biztos mutatják lassított felvételen a Spektrumon, és akkor megértjük.

Ezt nem fogalmatlan rajongóknak, hanem a magyar biztosítási szakmának adta elő. Azért tisztelte meg a biztosítótársaságok konferenciáját, mert éppen rajtuk keresztül szeretne beszedni újabb harmincmilliárdot, a nyugdíjpénzek lenyúlása és elherdálása, valamint a különadók után. Most már mindenkivel szemben ugyanaz a taktikája. Nem válaszol, nem számol, véletlenül se mutat grafikonokat, az a bukott komcsi kormányfők szokása volt. Hanem előveszi a gitárt, és a húrokba csap.

Ráadásul ugyanígy viselkedik a gazdasági minisztere is, ő se bocsátkozik holmi konkrétumokba. Gyerekes kérdezősködésnek nem veti alá magát.

Ami egy gyorsnaszád fedélzetén tulajdonképpen normális. Kemény ám az élet egy ilyen hajón. Ott sem interpellálgatják folyton a kapitányt, hogy mit miért, meg jól megnézte-e a térképet. Erre nincs idő, veszélyeztetné a hadművelet célját, amit különben sem kell a legénységnek ismernie. Elég, ha majd örülnek, amikor sikerül.

Itt azonban, ismétlem, nem agyalágyult fideszesek voltak jelen, hanem üzletemberek, akik a saját vállalatuk élén abban a pillanatban buknának meg, amikor efféle hasonlatokkal próbálnák magyarázni az érthetetlen döntéseiket. Pláne ha még hozzátennék, hogy a kudarc lehetőségének felvetése vészmadárkodás, ami csúnya dolog. Tehát ha ők kiszámíthatatlannak, veszélyesnek tartják a magyar piacot, az nem azért van, mert nem érnék fel ésszel, hanem mert figyelnek, és nem fedeznek fel követhető logikát abban, ami történik.

A Nagy Kormányos

Nemcsak a biztosítók meg a bankok élik ezt meg rosszul. A egész legénység tele van már zúzódásokkal az eszetlen manőverezés miatt. Jó viccnek tűnhet bedobni a kávéadó ötletét, aztán lebegtetni, hogy lesz-e. Csak az a gond, hogy a kávé importálásával és árusításával legális vállalkozások foglalkoznak Magyarországon. Vannak emberek, akik ebből élnek és ebből adóznak, ezen a területen tervezik a jövőt, építenek stratégiát. Ők fűtik Orbán játékhajójának a kazánjait. Mindez lehetetlenné válik, ha a magyar piac úgy működik, hogy időnként beront a színre Matolcsy György, és akit akar, azt kizsebeli. Ami itt van, az nem közbiztonság.

Mellesleg pedig makroszinten veri keresztbe azt a filozófiát, amit Orbán az egykulcsos adó kapcsán rendszeresen előad. Azt, hogy aki jól dolgozik, az a sikerével arányosan többet keressen. A különadók pontosan a progresszív adózást valósítják meg vállalati szinten. Úgy viselkednek, mint az agresszív kéregető; akinél meglátnak egy bankjegyet, azt lehúzzák.

De vajon miért? Hát azért, mert a kapitány akkora egy zseni volt, hogy gyakorlatilag minden épeszű megoldástól örökre elvágta magát, amennyiben azzal került hatalomra, hogy az ilyenek szükségességét letagadta, bevezetésüket népirtásnak nevezte. Most aztán inkább kisgyerekek malacperselyéből lopná ki a fémpénzeket, mint hogy mondjuk magántőkét vonjon be bármilyen szolgáltatásba, vagy lakossági hozzájárulást kérjen az oktatáshoz és az egészségügyhöz. Pedig az utóbbival akár el is nyerhetné a biztosítók jóindulatát, és akkor nem kellene gyorsnaszádokról habogni. Csak hát már annak sincs hitele, ha Orbán felvillantja a válság utáni nagy lehetőségeket, mert kiderült időközben, hogy egy nyomorult rendezvénycsarnokot sem tudnak mutyi nélkül gebinbe adni. Nem nehéz elképzelni, hogyan osztanák fel a biztosítási piacot, ha az netalán felvirágozna. Hát hiszen erre gyúr Járai Zsigmond évek óta. És a vészmadarak, azok a rohadék, éles szemű vészmadarak látnak mindent. Mármint a gyorsnaszádot, azt pont nem, mert annyira gyors; de a tehetetlen vergődést, az ostobaságból épített zsákutcát és a nyílt mutyit, azt igen.

„- Miféle hajó lesz az? - kérdezte Rozsdás.

- Mit tudom én - felelte Piszkos Fred -, majd szerzek valahol egyet. Szervusztok. - És ment. A többiek őszinte tisztelettel néztek utána. Amint zsebre dugott kézzel, csámpás járása felett ingadozó felsőtesttel, nyugodtan haladt, maga volt a megtestesült önbizalom.”