Az űrrepülés hőseit megőrzi az emlékezet, az űrhajósok fel vannak írva Gagarintól Farkas Bercin át a robotokig, és az imént említett Ciolkovszkij mellett hálával adózunk a NASA-nak, Koroljovnak, Oberthnek és von Braunnak, de még az ókori Kínának is, ahol az első röppentyűt begyújtották. Viszont sohasem említjük azt az embert, aki nélkül a műsor biztosan nem jöhetett volna létre.

S nem érzéd-e eszméid közt az űrt?

Különleges férfi volt. Kétezer évente születik ilyen nagy hatású figura. Amiről évezredekig csak álmodott az emberiség, amiről írók és tudósok fantáziáltak azzal a tudattal, hogy ez sohasem valósul meg, azt ő valóra váltotta.

Adolf Hitlernek hívták. Szerencsére kétezer évben csak egyszer születik ilyen. Akkor aztán megforgatja maga körül a világot; és persze ahol vágják a fát, ott hullik a forgács, ahogy csekélyebb hatású kollégája, Sztálin fogalmazott.

Ahhoz, hogy ma fesztelenül elküldhessünk egy ilyen szép nagy robotot a Marsra, meg kellett tenni egy óriási technológiai ugrást. Olyat, amire azóta alig volt példa. Ez pedig a folyékony üzemanyagú rakéta kifejlesztése, tesztelése és sorozatgyártása volt.

A mai űrrepülésben természetesen oroszlánrésze van az informatikai forradalomnak, a robotikának, a fémgyártás és a vegyészet fejlődésének és még ezerféle tudásnak. De ezek mind különböznek a nagyrakéta megépítésétől, mert konkrét hasznot hajtanak kezdetleges formájukban is, rövid határidőn belül, ezért a fejlesztésük tök logikus döntés. A számítógép, a robot és a kohászat sokoldalú, hasznosságuk kétségtelen már akkor is, amikor még alig működnek.

Ahhoz egy Hitler kell, hogy valami ennyire elrugaszkodott tervre elköltsön annyit, amiből egyáltalán megvalósítható. A V-2 rakéta a náci Németország legdrágább katonai fejlesztése volt. Többe került, mint az amerikai atombomba. A tábornokok és admirálisok dühtől remegve nézték, hogy erre a fantazmagóriára többet költ az ő Führerük, mint tankok, vadászrepülők és tengeralattjárók fejlesztésére. Igazuk is volt. A hagyományos fegyverek napról napra bizonyították harcértéküket, a rakétamérnökök viszont annyit ígérhettek, hogy ha minden jól megy, akkor esetleg eltalálhatják Londont, és tehetnek benne némi elenyésző kárt.

Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet

És Adolf Hitler beleszeretett a rakétákba. Onnantól nem számított semmi. A hadsereg élet-halál harcát vívta a Szovjetunió ellen, a német városokra naponta bombák ezrei hullottak, és körvonalazódott az éhínség réme. Egyetlen V-2 rakéta feltöltéséhez harminc tonna krumplira volt szükség, mivelhogy alkohollal üzemelt. A lövészárokban éheztek a katonák, akik az ő seggét védve kézitusáztak megvadult oroszokkal – de Hitler küldte a krumplit, csak rakéta legyen. Hiába rimánkodtak neki, hogy ennek katonailag semmi haszna, hogy a háború el fog veszni, ő a saját életével sem törődve csak öntötte a rakétaprogramba a pénzt és a nyersanyagot, meg a kényszermunkások százezreit.

Arra jó a teljhatalom, hogy bármilyen őrültséget megvalósíthat vele az ember, bármi áron. Ha akar, építtet piramist vagy rakétát.

A V-2 elkészült, a hülyegyerek megkapta a játékát. Lehetett lőni Londont, átélni azt a mélyen emberi diadalittasságot, amit a lőfegyver adta hatalom okoz: hogy én innen a távolból is meg tudlak ölni, villámló bottal járok. Isteni érzés lehet, konkrétabban zeuszi. Talán erre vágyott Hitler, ezért akarta ilyen nagyon. Teljhatalmú, őrült, és nagyon gonosz ember kell ehhez, született terrorista. Aki nemhogy szégyellné magát, amikor hírét veszi annak, hogy eltalált egy óvodát vagy egy forgalmas piacot, hanem még örülni is tud neki. Ma a gázai palesztinok csinálják ezt, technológiájukban kétszáz évvel lemaradva Hitlertől, ám hatvan évvel utána.

Évmilliókig eljár tengelyén

A világháború után a nagyhatalmak alaposan tesztelt, kiforrott technikát vehettek át a legyőzött németektől. Csinosítgatták itt-ott, meg csináltak belőle nagyobbat, de leginkább csak lemásolták szó szerint. A híres, és még mindig szolgáló Scudok szinte pontos utánzatai ennek a korszakos remekműnek, az űrhajók hordozórakétái pedig a továbbfejlesztései. Nem lebecsülendő eredmény letenni egy autonóm robotot a Marsra, de csak óriások vállán állva teljesíthető.

Óriási idióták vállán. A hülyegyerek nem sokáig élvezhette a játékát, megbosszulta magát, amit a tank- és repülőgép-fejlesztéstől elvont a mániájára. A nyugati hatalmak hamarosan lerohanták az indítóállásokat. Akkortól Párizst és Antwerpent lövette London helyett, végül, amikor már csak imádott hazája volt lőtávolon belül, akkor elfoglalt német városokat. Olyan fegyverrel, ami akárhol leeshetett. Ehhez tényleg sík bolondnak kell lenni.

Ebből a bolondságból élünk azóta is, a lázas kamaszkor élményeiből. Már amennyiben elfogadjuk, hogy űrhajózni muszáj, hogy a túlélésünk garanciája csak az lehet, ha megtelepszünk más bolygókon is. Ha érzünk felelősséget a fajunkért. Ha van bennünk egy csepp igazi fajvédelem, akkor nem vitathatjuk, hogy az űrhajózás a legfontosabb teendőnk. Hogy az űrhajózás: a megváltás.

Vegykonyhájában szintén megteszi

Az Isten még csak a Földre mondta, hogy sokasodjunk és töltsük be. Ez megtörtént régen, feladat teljesítve. Aztán amikor már nagyon szűken voltunk, egy Hitler nevű ember a megoldáson kezdett gondolkodni. És volt benne annyi ambíció, kitartás és aljasság, hogy minden eszközzel megvalósítsa a célját, ami sajnos az volt, hogy ha túl sokan vagyunk, akkor egy részét ki kéne irtani. Ennek eszközéül teremtette meg a rakétát, tévúton és a saját érdekei ellen dolgozva, mellékesen, járulékos haszonként. De a mérnökök már látták benne a csodát, és a probléma másik megoldását: hogy miénk lehet az egész világ, és akkor még nagyon sokáig el fogunk férni. Csillagképeket és képleteket festettek a kísérleti rakéták orrára, és suttyomban az ég felé indítottak egy-egy példányt; és a teremtményük aztán valóban elérte a világűrt. Őket sem érdekelte semmi, csak az álmuk. Dolgoztak volna magának az ördögnek is, ha pénzeli a kutatásukat. Nem is esett bántódásuk. Ezernyi halottért felelősek személyesen, de el van nézve, mert zsenik voltak, és az emberi faj előtt nyitották meg a túlélés útját.

Luciferrel Hitler rendezi a számlát.