A Turing-teszt azt próbálja mérni, hogy a kommunikációban mikor érik el a számítógépek azt a szintet, ahol a program adta válaszokat már nem lehet megkülönböztetni egy emberétől. A módszer vitatott, de a határvonalat alighanem jól lőtte be a teszt névadója, Alan Turing. Ha valakivel lehet értelmesen csevegni, azt már ma is megbecsüljük a Facebookon, tehát ha idáig eljut a gép, az tényleg fordulópont.

A tesztet most teljesítő szoftver egy 13 éves ukrán fiút szimulál, meg is jegyzik a kommentárok, hogy a fejlesztők direkt alacsonyra tették a lécet, hiszen egy ukrán gyereknek nem kell mindent tudnia, de még csak tökéletesen angolul sem. De azért olyan nagyon nyugodtan ne üljünk a sámándobunkon. Az előrejelzés szerint körülbelül 2025-ben már nem lesz szükség magyarokra.

Egy ilyen mesterséges intelligencia úgy működik, hogy van neki egy adatbázisa szavakból, mondatokból, témákból és társalgási fordulatokból, aztán azokat próbálja kombinálni a kérdéseknek megfelelően. Egyelőre természetesen nem érti, amit mond, csak reflexekkel operál, és amikor elkap egy kulcsszót, akkor löki a kapcsolódó mantrát. Ezt a teljesítményt lehet fitymálni, de vegyük észre, hogy Eugene, a programgyerek már most ki tudna váltani a kétszáz magyar országgyűlési képviselőből legalább százhatvanat. Alacsony léc az lett volna, nem az ukrán fiú.

Ő az a kugli

Nézzünk egy példát találomra. Minden héten készülhetne egy ilyen. Ezeket gépesíteni gyerekjáték.

Mit is kell tudnia egy ilyen robotnak? Egyenletes tempójú haladás, tereptárgyak kikerülése: nem gond, a jobb takarítógépek simán megoldják a Parlamentben, a Google autója meg városi forgalomban is. Csak az adatbázist kell feltölteni a lehetséges válaszokkal. A legegyszerűbb modellt ukrán gyerekek is elkészíthetik egy friss burgonyából és rézdrótból: ez úgy tesz, mintha nem is hallaná, hogy beszélnek hozzá. Legfeljebb arra válaszol, hogy akar-e válaszolni, mégpedig olyasmit, hogy „nyeöm”. Ennyire egy tökkel is lehet beszélgetni, ehhez nem kell államtitkár sofőrrel.

Habár ez az alany felveti más csúcstechnológiák dilemmáit is, nevezetesen a klónozásét. Lehet, hogy nem sikerült a kísérlet, és kifogyott a dagasztógépből a tojásfehérje, amikor az agyát kellett volna legyártani.

Aztán vannak fejlettebb, de még mindig fogaskerekekkel és viaszhengerrel utánozható minták: ezek bármilyen kérdésre megmondják, hogy a kormányfő így döntött, és kész.

Érdekesebb, középiskolásoknak való feladat olyan droidot szerkeszteni, amelyik a kérdés témájában el tud darálni néhány látszólag releváns mondatot: ha stadionokról kérdezik, akkor aranycsapatozik, ha nőkről, akkor kifejezi nagyrabecsülését, vagy benyögi, hogy a férfi legyen férfi. Ebből aztán kerekednek vicces párbeszédek, mert a buta gép persze eltéved az adatbázisában néha, és olyankor az egyenjogúság felvetésére a műúszásról kezd szövegelni. Vagy a Wizz Airről.

Könnyű belátni a Turing-teszt jelentőségét, ha kiszámoljuk, hogy egy ilyen burgonyaszinten vegetáló csicskának a havi üzemeltetésére mennyit költünk, míg a robotot csak egyszer kell megvenni, aztán minimális karbantartás mellett évekig tudja lökni a kérdésekre, hogy nincs véleménye. Hatalmas rezsicsökkentésre van itt kilátás, legelőször például ki lehet rúgni a rezsicsökkentési kormánybiztost, mert gombelemről is meg lehet oldani ugyanezt.

Kötényembe beleférne

Nagyobb baj, hogy a világnak se mutatunk sokkal többet. A hivatalos magyar állam legalábbis a végletekig banális. Belefér a hozzájárulásunk egy okostelefonos alkalmazásba. Olyasmi lehetne, mint a tamagocsi. Egy kis zsebmagyar, tétova teve, egy magyar Furby, előre kódolt szövegekkel.

Tudna például kommunistázni bármilyen kontextusban. Tiszteletet a magyaroknak, ezt mindig bedobná, amikor valamit nem ért. Ha leszidják vagy nem etetik, előadja a számot arról, hogy őt folyton bántják, pedig mindig mindenkivel arkangyal volt. És azért bántják, mert magyar, sőt Magyar, de hát nem kell neki tökéletesen ismernie a saját nyelvét se. Beszélne más ellenségeiről is, a Bilderbergről, a vad norvégokról; de volna egy egész modul a dicsőséges múltról, miszerint ő lovagolt régen, meg sokkal nagyobb is volt, fáj neki Trianon, és ő bizony keresztény és megvédte Európát, és a magyar lányok a legszebbek a világon. És mi győztük le a Szovjetuniót, és volt magyar űrhajós is, szerencsére annyira okosan győztük le a szovjeteket, hogy végvonaglásukban még pont fel tudták vinni a Farkas Bercit.

És azok voltak a szép idők. Amikor még nem volt bezárva ebbe a dobozba, mert nem kellett szembesülnie azzal, hogy minden népnek és minden afrikai törzsnek vannak történelmi sérelmei meg dicső múltja, viszont amelyiknek nincs semmi mása, az a dobozban végzi, mert nincs szükség rá a fizikai valóságban. Aki megelégszik egy zsebszámológép intelligenciájával, az így jár.

Azokat a dobozokat lassan elkezdik gyártani. A magyaroknak erre a folyamatra lényegében semmilyen hatásuk nincsen, tök mindegy, tetszik-e nekik vagy sem. A buta nemzetek pont úgy fognak járni, mint a képzetlen munkaerő: egy darabig még illemből dolgoztatják őket, de aztán átveszi a helyüket a gép, felkerülnek a polcra, az ukrán kisgyerek mellett letölthető a kifejlett magyar is. Nem lesz egy nagy játékélmény persze, de pár napig el lehet szórakozni vele, amíg ki nem jön valami érdekesebb figura, amelyiknek vannak legalább csápjai is a múltja meg a sérelmei mellé.

Minderre nyugodtan lehet azt válaszolni, hogy Alan Turing buzi volt. Passzolni fog a zsebmagyar adatbázisába.