Keselyűk poroszkálnak a szebb napokat látott brazíliai üdülőváros, Atafona homokos tengerpartján, amelyet apokaliptikus tájjá változtattak a globális felmelegedés hatására a partot mind erőteljesebben pusztító Atlanti-óceán hullámai – derül ki az AFP helyszíni beszámolójából, amelyet a Phys.org közölt. Eszerint az óceán évente 6 méternyi homokos partszakaszt morzsol le a szárazföldről a Rio de Janeirótól északra fekvő kisvárosban, így

a partmenti házak sorban, egymás után dőlnek hullámsírba.

Eddig már ötszáz épületet nyelt el az óceán, romos házak vízalatti temetőjévé változtatva az egykor idilli homokos fövenyt.

“Mikor kell kiköltöznünk? Senki nem tudja” – idéznek egy helyi lakost, Joao Waked Peicotót. Övé a soron következő ház, amely a habokba vész majd. A szomszéd házból már csak egy kékre mázolt szoba ismerhető fel, ahol a padlón szétszórva még ott van az egykori lakók néhány hátrahagyott használati tárgya.

AFP / MAURO PIMENTEL

A tenger az elmúlt 15 napban három-négy métert közeledett. A házunk fala talán már a jövő hetet sem éri meg

– mondja a férfi, aki a közös családi nyaralások emlékét gyászolja a még nagyapja által épített ház szó szerint küszöbön álló pusztulásával.

A 6000 lakosú kisváros régóta szenved az eróziótól, az itteni part a világ tengerpartjainak ahhoz a körülbelül négy százalékához tartozik, amelyektől évente 5-nél több métert ragadnak el a hullámok. Ezt a korábban nagyon lassú folyamatot viszont jelentősen felgyorsította a globális felmelegedés.

AFP / MAURO PIMENTEL

Közrejátszik benne az óceán vízszintjének emelkedése, és az egyre extrémebb tengeráramlások és időjárás is. A város pusztulásához azonban jelentős mértékben hozzájárult az elmúlt 40 évben, hogy az emberi tevékenység – például a bányászat és a mezőgazdaság – a felső folyáson egyre növekvő vízfelhasználása miatt drasztikusan lecsökkent a korábban a partra komoly mennyiségű homokos hordalékot szállító folyó, a Paraiba do Sul vízhozama. A hordalék utánpótlásának megszűnésével pedig ellehetetlenült a part természetes megújulása.

A helyzetet tovább rontotta a parti sáv egyre intenzívebb beépítése is: az ingatlanfejlesztések során elpusztították a dűnéket korábban megkötő növénytakarót.

A pusztulás nem csak az ingatlantulajdonosok húsába vág: “A nagyobb hajók már nem tudnak felhajózni a folyótorkolaton, és velük együtt eltűnt a pénz is” – idézték a tudósításban Elialdo Bastos Meirellest a 600 tagú helyi halászközösség vezetőjét, aki szerint

Meghalt a folyó.

A helyzet rendezésére számos terv felmerült már a helyi kormányzat részéről: gátak építése, homok ideszállítása, de egyelőre egyik sem valósult meg. Ehhez ugyan szükség lenne a környezetvédelmi hatóságok engedélyére is, de a helyiek a kormányzati szándékot hiányolják.

AFP / MAURO PIMENTEL

A kormánytól egyelőre arra tellett, hogy szociális támogatást nyújtson az otthonaikat elvesztő körülbelül 40 családnak: havi 71 ezer forintnak megfelelő brazil reallal segítik ki őket. A még itt élő emberek viszont úgy érzik, hogy a kormányzat már lemondott róluk. Veronica Vieira, a SOS Atafona helyi civil egyesület vezetője annyit mondott:

Csak ígérgetnek, de azt a várost már magára hagyták. Tiszta apokalipszis, amitől sírni támad kedved.