Vándor Éva: Így tartott életben a balett

Az idei év számos örvénnyel tett próbára, és a közéleti zűrzavart elnézve ezzel nem voltam egyedül. Azzal sem vagyok egyedül, hogy a felnőtt balettben olyan biztos pontot találtam, amelyre mindig számíthattam. Sokan – idősek és fiatalok, rutinosak és tapasztalatlanok, edzettek és a formájukat keresők – fedezik fel maguknak ezt a csodálatos műfajt, amely a testet és a lelket is képes megmozgatni. 


„Két lyukas garasból lett a Zen Eatery” – két séf útja, befektetők nélkül, a belvárosi túlélőversenyben

A magyar vendéglátás jelenleg túltelített, sérülékeny és kiszámíthatatlan közeg: a vállalkozások döntő része már az első évben csődbe megy. Két év a vendéglátásban nem egyszerűen időtartam: szűrő, amely elválasztja a rövid életű próbálkozásokat a valódi vállalkozásoktól. A Zen Eatery története nemcsak arról szól, hogy egy lehetetlen környéken életben maradt egy ázsiai fúziós hely, hanem arról is, hogyan nőtte ki egy induló vállalkozás az első egységét. A séf-tulajdonos párossal, Luu Trong Vinh-nel és Szelei Pistivel beszélgettünk arról, hogyan lehet stabil brandet építeni.









„Életemben nem éreztem úgy az Isten jelenlétét, mint a börtönben”

„Ez a lábmosás alázatos szolgálata, amikor élővé tud válni a hitünk” – mondja a Mécses Szeretetszolgálat vezetője. A szervezet önkéntesei elítéltekkel leveleznek, ezzel is segítve, hogy egy nap ne a világtól elidegenedett emberekként kerüljenek ki a rácsok mögül. Hogyan tért jó útra Zakeus (egykor Sanyi), és miért nem helyeselte Éva önkénteskedését a családja? Miket írnak a levelekben, és van-e olyan elítélt, akin nem lehet segíteni?