Schmidt szerint vége a világnak

A világháló atyjaként is emlegetett Tim Berners-Lee, egy YouTube-on is fellelhető interjúban az internet fejlődésének következő lépcsőfokaként a meglévő adatok, adatbázisok gyakorlati célú kombinálását emlegette. A példája egyszerű: vessük össze kedvenc kávézóink listáját azon barátaink névsorával, akik szeretnek kávézni, a metszetből pedig nézzük meg, kik érnének rá éppen ebéd után meginni velünk egy csészényivel – mindezen rendszerezést pedig a számítógép állítja össze nekünk, válaszul az általunk feltett kérdésre.

Íme az úgynevezett szemantikus web esszenciája: a meglévő adatok komplex szűrése és kombinálása különösebb emberi magyarázat vagy munkavégzés nélkül. Sokan a web 3.0 lényegének nem is az adatok újfajta kezelését és értelmezését tartják, hanem azt a mesterséges intelligenciát, amelynek segítségével a gépek képesek rájönni arra, miként kell kezelniük az adatokat.

Közel áll ehhez az egyik web 2.0-s módszer, a „kollaboratív filtering”, amelyet az amazon.com vásárlói már jól ismerhetnek. Ezzel az eljárással automatikusan előre jelezhető, hogy milyen könyvek, filmek, zeneművek kelthetik fel egy-egy vásárló figyelmét – pusztán azzal, hogy más felhasználók érdeklődési köréből gyűjtött információkat és statisztikai adatokat kötnek össze. Hasonló elven működik a last.fm zeneajánló mechanizmusa is, de hasonló, személyre szabott ajánlásokat képes adni a weboldalakkal foglalkozó stumbleupon.com rendszere is. Igaz, ezek még távol állnak Berners-Lee ideájától, mégis igen jól reprezentálják az adatbázisok látványos használhatóságát.

Ami a látványosságot illeti, sokan úgy gondolják, hogy a web nemsokára kilép a képernyők síkjából, és egyfajta háromdimenziós ábrázolással és felhasználói felülettel lehet majd navigálni egy „információs térben” az oldalak között. Bár ez az elképzelés vitathatatlanul közel áll a cyberpunk atyjának is tartott William Gibson által felvázolt „mátrix” víziójához, és valóban sokan dolgoznak az érintőképernyős, hallucinogén, látványos külsőségekkel felszerelt navigációs rendszereken, igazi előrelépést a Perceptive Pixel és a BumpTop koncepcióterveinek szintjén túl nem nagyon lehet felmutatni.

Eric Schmidt, a Google vezérigazgatója teljesen más képet fest a web jövőjéről, legalábbis ez derül ki a Seoul Digital Forumon tett nyilatkozatából.  Véleménye szerint a web a jövőben az alkalmazások átalakulásáról fog szólni. Minden program minden platformon ugyanúgy futtatható lesz, vírusmarketinggel fogják terjeszteni őket, úgyhogy a szoftverkereskedések jelenlegi üzleti modelljeinek hosszú távon be is fellegzett. Schmidt jól érezhetően a webtopokra, a Google által fejlesztett webes alkalmazásokra és a Google Packre gondol. Bár ezek a 3D-s megjelenést vagy adatfeldolgozásukat tekintve gyakorlatilag sehol sincsenek, mégis olyan potenciált jelentenek a web jövőjét tekintve, amelyekkel botorság lenne nem számolni.

 

Virtuális operációs rendszerek

A Web 3.0-hoz sorolt érdekességek egyike a webOS vagy webtop névre hallgató koncepció. Olyan virtuális operációs rendszerekről van szó, amelyek böngészőből futtathatók, így bárhonnan elérhetők. Pontosabban, alkalmazások olyan csoportjáról beszélünk, amelyek együttesen képesek helyettesíteni az asztali számítógépes környezetet. Az ilyen irányú fejlesztések főként a Flash-re építenek. A felhasználó ingyenes regisztráció után hozzáférést, több-kevesebb ingyenes tárhelyet és alkalmazásokat kap kézhez, az RSS-olvasótól a képnézegetőn és az MP3-lejátszón keresztül a határidőnaplóig, a csetprogramig vagy a fájlböngészőig. Öt rendszert érdemes kiemelni, amelyek minimális idő- és energiaráfordítással könnyen munkába állíthatók. Ezek: az átlátható és bő programcsomaggal felszerelt DesktopTwo; a Blackberry, Palm, Windows Mobile iPhone platformokat is felkaroló Glide; a stílusos, de visszafogott Goowy; a rivális YouOS; illetve a gyakorlatilag webes Linuxként is felfogható Desktop on Demand.

Az amazon.com klasszikus példájától és a böngészőből futtatható operációs rendszerektől (lásd keretes anyagunkat) eltekintve is léteznek már olyan figyelemre méltó weboldalak, amelyekre ráillik a „harmadik generációs” jelző.

A vásárlások jövőjét vetíti előre például a like.com. Elég kiválasztani egy termékfotót, az oldal számtalan fényképes találatot listáz ki a hozzá hasonló külsejű tételekről. Míg ez önmagában is hosszas böngészésre ad alkalmat, az alaposabbak azt is megadhatják, hogy mihez ragaszkodjon a gép a keresés során: mennyire figyeljen a színre, a formára vagy a méretre. Bár ez most csupán egyszerű bevásárlórendszerként funkcionál, lehetőségei jócskán túlmutatnak jelenlegi képességein.

Hasonló elven működik az Ojos cég Riya néven futó képrendszerező megoldása. Míg a mai online képtárak esetében a fotókat egyesével kell kulcsszavakkal (tagekkel) ellátnunk, hogy később megtalálhassuk őket, a Riya gyökeresen más megoldást használ. Arcfelismerő rendszere igen hatékonyan működik, így elég egy-egy fénykép erejéig bemutatni neki családtagjainkat, és onnantól fogva nincs olyan rokon, akit ne ismerne fel a karácsonyi fotókon. A szoftver olyannyira pontos, hogy egy ideje – mivel szavakat és objektumokat is képes felismerni – a Google-hoz hasonlóan internetes keresésre is használhatjuk. Hasonlóan működik a Polar Rose is, amely szintén képes automatán kulcsszavazni az egyes fotókat, s igazi erőssége, hogy az interneten található összes kép között is képes keresni.

Zenei téren a Pandorát, más nevén a Music Genome Projectet érdemes megemlíteni. Ez a szoftver a zeneszámok aprólékos elemzésével, valamint a felhasználó kedvenc zenészeinek vizsgálatával épített fel egy olyan adatbázist, amelyből mindenkinek tudott ízlésének megfelelő dalokat ajánlani. A múlt idő használata nem véletlen: a rendszert szerzői jogi problémák miatt jelenleg csak az amerikai állampolgárok használhatják. Hasonló megoldást jelenleg csak a last.fm zenei közösségi oldal tud felmutatni, Audioscrobbler nevű szoftverével.