Egy egyedülálló anyuka és három diák a tanévkezdésről

Irány az első osztály

Amikor egy kisgyerek iskolába megy, az nem csak neki, de a szüleinek is egy új korszak kezdetét jelenti. Az anyukák többsége kettős érzéssel várja az első tanítási napot, ezzel Barbara, a hétéves Szofi anyukája sincs másképp:

“Nagy büszkeséggel tölt el, hogy megértük ezt a napot is. Mintha csak tegnap lett volna, amikor az óvodába vittem Szofit az első napon. Szofi kíváncsi természet, és rendkívül értelmes kislány, ezért már hetek óta faggat, mi vár rá szeptembertől. Már most különösen érdeklik a számok és betűk, nagyon várja, hogy végre beülhessen az iskolapadba. Én azért egy kicsit aggódom is érte, mert elég aktív és hangos gyerek. Remélem, a fegyelmével nem lesz gond!” Szofit az is lelkesíti, hogy nővére idén már a harmadik osztályt kezdi el ugyanabban az erzsébetvárosi általános iskolában. Az elmúlt két évben lenyűgözve hallgatta Mara történeteit, és alig várja, hogy a nyomdokaiba lépjen.

A lányok egyébként színes, mozgalmas nyarat tudhatnak maguk mögött, a pihenés mellett táborban is voltak: Barbarának, a Lidl alkalmazottjaként lehetősége volt arra, hogy elküldhesse őket egy egyhetes, nappali nyári táborba, ahová az áruházlánc dolgozóinak 4 és 10 év közti gyermekeit várja, ingyenes étkeztetéssel és programokkal.

Az idei szezonban már mintegy 300 gyerek nyaralhatott összesen 10 hazai városban, köztük Budapesten, Székesfehérváron, Debrecenben és Győrben is. A táborokat lelkes pedagógusok és animátorok szervezték, több helyszínen voltak tematikus táborhetek: varázstábor, „kis-tudósok” tábor, kézművestábor, sporttábor. Emellett szinte mindenhol a programok közt volt a strandolás, játszóterezés, kézműves foglalkozások, ügyességi versenyek, számháború és a kirándulás is.

Barbara a nyár utolsó heteiben külön figyelt arra, hogy minél többet beszélgessenek arról, hogy milyen lesz az iskola, az új közösség, az új szabályok, hogy Szofi magabiztosan induljon neki az új tanévnek. Szóba kerül, hogy hogyan lehet beilleszkedni az új közösségben, és ebben hogyan támogathatja őt a nővére. Az anyuka számára az iskolára való felkészülés nem csak ebből áll: már a nyár közepén listát írt a tanszerekről, hogy biztosan minden szükséges eszköz meglegyen szeptemberre, a temperakészlettől a tornacuccig.

“Már megszoktam, hogy a szeptember emiatt szűkösebb hónap a család számára, ez ettől az évtől duplán is érvényes” – mondja Barbara, aki egyedül neveli a két kislányt, de szerencsére mindenben számíthat a szüleire és a munkahelyére is.

Családos alkalmazottait a Lidl iskolakezdési támogatásban is részesíti: Barbara Lidl-kártyájára ilyentájt nettó 15 ezer forint szokott érkezni, de mostantól már 30 ezer fog. A támogatás ugyanis minden gyermek után jár, aki általános- és középiskolás, vagy nappali tagozaton technikumban tanul. Külön érdekesség, hogy ha mindkét szülő a vállalat dolgozója, mindketten igénybe vehetik a támogatást.

Sokan a nyári munkából térnek vissza a gimibe

A középiskolások számára a nyár gyakran a pihenés mellett a munkahelyi tapasztalatszerzés ideje is. Sokan vállalnak ilyenkor ugyanis diákmunkát, hogy pénzt keressenek, és kicsit függetlenebbé váljanak, vagy megvehessenek maguknak olyan dolgokat is, amit a szülők nem tudnak nekik biztosítani. Így tett a 16 éves Beni is, aki az elmúlt három hónapban egy áruházban dolgozott.

“Nem ez volt életem leglazább nyara, de nekem mégis megérte. Jól éreztem magam, mindenki nagyon kedves és segítőkész volt és rengeteg új dolgot tanultam. Nagyon jó érzés volt belekóstolni a »felnőtt világba«, büszke vagyok rá, hogy végigcsináltam” – mondja.

Beni a kemény munka eredményeként meg tudja venni azt a telefont, amit már fél éve kinézett magának. Idén ő állja az évkezdéshez szükséges tanszerek árát is – besegítve ezzel a szüleinek, hiszen van egy 15 éves húga, aki még csak most kezdi a középiskolás éveket.

A munka és tanulás egyensúlya

Az egyetemisták és főiskolások számára a szeptember nemcsak a tanuláshoz való visszatérést jelenti, hanem sok esetben azt is, hogy újra össze kell hangolniuk az órarendjüket a munkával. Sokan csak így tudják előteremteni a létfenntartásukhoz szükséges összeget.

“Már két éve, hogy felköltöztem Nyíregyházáról az egyetem miatt” – mondja a 20 éves Nóri, aki jogot hallgat. “Itt ismertem meg a barátomat, vele osztozunk egy albérleten, amit önállóan nem is tudnék kigazdálkodni. Nekem nem is volt kérdés, hogy dolgoznom kell a tanulás mellett. Már az első évben találtam egy pizzériát a kampuszhoz közel, ahol heti négyszer, napi hat órában dolgozom az egyetem után.”

Nórinak az évkezdésre való felkészülés több szinten zajlik, hiszen az órák felvétele után a munkahelyén is egyeztetnie kell a beosztását. A lány elégedett a körülményeivel: az étteremben eddig minden évben alkalmazkodtak az órarendjéhez, megtalálták a neki legjobb megoldást, így nem érzi magát túlterhelve. Szerencsére a barátja, Zoli sincs ezzel másképp, akivel együtt jöttek fel a fővárosba. Zoli informatika szakon tanul, emellett raktárosként is dolgozik.

“Nekünk egyelőre bőven elég, hogy marad egy kis pénzünk hétvégente bulizni, moziba menni vagy hazautazni. Ami engem illet, még félretenni is szoktam egy keveset. Igaz, a tanulás van fókuszban ezekben az években, de nem árt ilyen téren is készülni a jövőre” – foglalja össze Zoli.

A tartalom a Lidl Magyarország megbízásából, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.