Két autóklub, az ÖAMTC és az ARBÖ szakértői szerint az olaj kitüntetett gazdasági szerepe miatt alakulhatott ki az a gyakorlat, hogy az olajtársaságoknak - más ágazatoktól eltérően - valamilyen módon indokolniuk kell áraikat. "Az olaj gazdasági szerepe az emberi szervezet vérkeringéséhez hasonlítható" - fogalmazott az ARBÖ autóklub főtitkára, Lydia Ninz.

Az üzemanyagárak kérdése erőteljes indulatokat kelt, ezt az is mutatja, hogy más, sokkal kisebb technológiai háttérrel előállítható termékek árát jóval engedékenyebben kezeli a közvélemény. Például valamelyik ismert vízmárkából egy liter a szupermarketekben 30 centbe kerül, ami 170-szerese a csapvíz árának. A sör pedig - amelynek gyártása semmiféle különösebben fejlett technológiai hátteret nem igényel - körülbelül annyiba kerül, mint maga a dízel üzemanyag.

Az osztrák autóklubok a "drága üzemanyag" probléma okát részben abban látják, hogy az olajtársaságok "hallgatólagos egyetértésben" a rotterdami spot nyersolajárhoz igazítják áraikat. Lydia Ninz azonban elzárkózott attól, hogy ármegállapodásnak nevezze ezt a mostanra már "polgárjogot" nyert, az olajtársaságok közötti versenyt korlátozó gyakorlatot.

"A spot ár már eleve magas viszonyítási pont" - mondta Elisabeth Brandau, az ÖAMTC osztrák autóklub közlekedésgazdasági szakértője. Szerinte a benzinnek most literenként 6 centtel, a dízelnek legalább 2 centtel kellene olcsóbbnak lennie.    

Az üzemanyagárak csökkentésére Lydia Ninz nem tartja célravezetőnek a hatósági ármaximalizálást, mivel "akkor mindenki egyrészt egyszerűen az ármaximumot alkalmazná". Ehelyett az olajár-spekuláció megfékezését javasolja, például tranzakciós adó bevezetésével, illetve a fedezet nélküli "pőre" származékos befektetési eszközök kereskedelmének korlátozásával. A magas üzemanyagárakért nem egyedül az olajtársaságok felelősek, hanem "a tőzsdével és az adójövedelemben érdekelt állammal folytatott összjáték" - fogalmazott.