A Honda Insightba épített gonosz kis tamagocsi átveszi az uralmat az ember fölött, nem hagyja, hogy a saját ritmusában vezessen, arra kényszeríti, hogy megfontoltan, finoman haladjon, késsen el mindenhonnan. Aztán a kútnál mégis csodálkozunk, nem sikerült a hat liter alatti fogyasztás. Ez a tamagocsi bosszúja, fogyasztásban az élmezőnyben van, de nem a legjobb, ugyanakkor a regisztrációs adókedvezmény révén jó választás lehet cégeknek, kisgyermekes családoknak.

Mindeki csúfolja, pedig nagyon ügyes. Legalább tízen fikázták le a Honda Insightot, a parkolóba is csak nehezen engedtek be. Egy, csak egy barátom volt, akinek tetszett. Az úton a kevésbé sznob közönség inkább elismerően bólintott, kivéve az a kiás gyerek, akit csak a barátnője esdeklő pillantása védett meg egy veréstől, mert szerinte lassan közlekedtem. Minek rohannék egy hibriddel?

© Autómenedzser

A (Jazzből, Cityből, Civicből ismerős 1,4 literes) benzinmotor főtengelyére szerelt villanymotor alapján mild, azaz köztes hibrid az Insight. Párhuzamos hibrid jellemző ugyanakkor, hogy ez a 10 kW, azaz 13,6 lóerő teljesítményű villanymotor sík úton, városi tempónál akár önálló hajtásra is képes. Folyamatosan figyeltem a megfelelő kijelzőt, vezetés helyett virágot neveltem, és lehúzott ablaknál élveztem a hibrid csendjét. Két-három kilométernél többre sosem futotta, 46-53 kilométer/órás tempóval sikerült elérni az elektromos szabadon futást. A mögöttem haladó lincshangulat sem vette el a kedvem a kertészkedéstől, ám ez életem egyik nagy kudarca marad. Leveleket növesztettek a növényeim, de virágot nem fakasztottam. Ennyire terméketlen lennék? Mezítláb is megpróbáltam, leheletnyi gázadással sem értem el nagyobb sikert.

Tisztán elektromos üzemben az elektromotor valójában a motor főtengelyét forgatja, azaz a villanyüzem nem független a benzinmotortól. A blokkban a dugattyúk is járnak, csupán a szelepek zártak a kisebb belső ellenállás érdekében. Ugyanez a helyzet egyébként fékezéskor is, hogy a motor fékhatása minél kisebb legyen. A fékezés energiáját ugyanis a hibrideknél természetes módon, a villanymotor fordított, azaz generátor üzembe kapcsolásával a csomagtér padlója alá épített akkumulátorok hasznosítják. A két motort összehangoló elektronikát a Honda Integrated Motor Assyst, azaz IMA rendszernek hívja. Központi számítógép dönt arról, hogy a benzinmotor mikor álljon le, a villanymotor mikor hajtson önállóan vagy segéderőként. A hajtásváltásokról szinte csak a műszerek tudósítanak, a leváló vagy bekapcsolódó benzinmotor rángatásoktól mentes, a futás általánosan néma. A hibrid autóban kissé fura, hogy az amúgy fokozatmentes automatikus váltó sportprogramot és kormánykerék mögé ültetett váltóbillentyűket is kínál. Csak ha nagyon pipa voltam, akkor kapcsoltam S-be, nagy változást nem éreztem, viszont halottam valami nyöszörgést a motortérből – talán a lovak visítottak. A két motor együttes teljesítménye is csupán 98 lóerő, nyomatéka ugyanakkor figyelemre méltó (167 Nm), a gyorsulás nem kimagasló, 100 kilométer/óráig 12,5 másodperc, a végsebesség azonban tisztes, 182 kilométer/óra, igaz én még a 130-as tempót is csak félve próbáltam ki, nehogy leszáradjanak a leveleim. A nikkel-fémhidrid akksi 38 kilót nyom.

Noha a gyári, 101 gramm/kilométeres szén-dioxid-kibocsátású, 4,4 liter/100 kilométeres átlagfogyasztástól alaposan elmarad a teszt 6,1 liter/100 kilométeres fogyasztása, a főként városi üzemben mért érték még elfogadható, dugóban mindenképp jó érzés, hogy az álló autó motorja nem pöfög, miközben az akkumulátorokról mégis megy a fűtés, szól a hifi.

Idegesítő és a nyolcvannégyes Fiat Ritmómat idézi fel az a kattogás, amivel az ablaktörlő relé tudomásunkra adja, hogy dolgozik. Mintha nem látnám! Az sem tetszett, hogy egy csúcstechnológiás japán autóban utólag beszerelt mikrofon issza a szavaimat, és dacára a minőségi navigációs, érintőképernyős hifinek, a kormányon lévő gombokkal nem tudok telefonálni. Csak az érintőképernyős cuccról.

A kormány túl indirekt, sosem tudjuk, hova érkezünk a kanyarodás befejezésekor, folyton korrigálnunk kell. A futómű kemény, az izgága kormányzás erre csak rátesz.

© Autómenedzser

A nem egész 4,4 méter hosszú ötajtós még a Jazzen alapuló Citynél is rövidebb, sőt szélessége és magassága is szerényebb. Ez persze nem meglepő, itt fokozottan számít a légellenállás, az utasok pedig legyenek kompromisszumra képesek: kissé a padlón ülnek s a belmagasság sem túlzott, de az átlagtermetűeknek elegendő. A kialakítás igényes, de luxusról szó sincs, minden műanyag kopogósan kemény. A tervezők nem feledkeztek meg a praktikumról, elöl-hátul sok a pakolóhely. Az ötajtós kialakítás miatt a 304 literes csomagtér (VDA szerint mérve, kalaptartóig) jól kihasználható, a hátsó üléstámlák síkba döntésével a 892 literes raktér közel kétméteres hosszúságúra hízik.

Az alapvonásaival a Jazzére emlékeztető, de külön ablakba, felülre szerelt kilométer-órájával civices jegyeket is mutató műszerfalon temérdek apróság sarkall a takarékos vezetésre. A központi műszerblokkban külön műszer jelzi a villanymotor aktuális bevetését vagy fordított működését, azaz akkumulátor-töltését. A kilométeróra háttere a vezetés gazdaságosságától függően változik zöldből kék árnyalatúvá.

Az Insight ára nem is eltúlzott, ötmilliós árcédulája gazdag, egyebek mellett automatikus CVT-váltót és klímaberendezést, elektromos ablak- és tükörmozgatást, hat légzsákot, mentestabilizáló elektronikát és igényes, MP3/WMA-olvasós audiorendszert egyaránt soroló alapellátmányához mérten kifejezetten arányos, a fejlett hajtásláncról nem is beszélve.

Műszaki adatok és képek az Autómenedzser.hu autós portálon.