A tagadás mint konstruktív stratégia

Anti-alkotói attitűdjével Július Koller nemcsak a csehszlovák hivatalos művészet világától, hanem a neoavantgárd szubkultúrától is el kívánta magát határolni. Konceptuális praxisát a művészet területénél tágabb kulturális és társadalmi mezőben jelölte ki. Ezért számos megmozdulása a művészeti terek és intézmények falain kívül, a civil és a magánszférában zajlott. Bár napjainkban az egyik legfontosabb kelet-európai alkotóként tartjuk számon, a művészeti élettől való távolságtartása miatt kortársaihoz – Milan Knízák, Alex Mlynárcik, Stano Filko – képest valamivel később kapcsolódott be a nemzetközi vérkeringésbe. A hetvenes évek elején intenzív mail art tevékenységének (Post-art U.F.O.) köszönhetően megélénkült nemzetközi kapcsolatai révén több összefoglaló érvényű nyugat-európai kiállításon és kiadványban is szerepelt. Újrafelfedezésére azonban csak az 1990-es években került sor, amikor a Nyugat érdeklődése a keleti blokk egzotikusnak ígérkező művészete felé fordult.