A tepsis hús elég régi módi,semmi cicó nincs benne, de mindig beválik.Tekintélyes rakományt kell képezni, amire langyosan is rájárhatnak a népek. Négy főre bő egy kiló húst számoljunk. Még hozzá a sokak által lenézett sertéstarját, szép szeletekben.

Tudom, hogy divatoséknál és egészségeséknél még a nyári grillpartikon is kakukktojás a csirke, pulyka között, de öreg hentesekkel együtt vallom, a legszaftosabb hús. S a tepsiben pont ilyenre van szükségünk. Alá-fölé pedig vagy másfél kiló krumplira, 2-2 zöldpaprikára, paradicsomra, darabka póréhagymára, mind katonásan felkarikázva, aztán még vagy 10 dkg jó húsos szalonnára felkockázva.

Kiolajozzuk a magas falu tepsinket ( lehet jénai tál is), és beosztjuk a készletünket két-két sornyi egymásra tornyozásra. Arra ügyeljünk, hogy legalulra krumpli kerüljön, legfelülre meg szalonna.

Wikipedia

A többin nem kell összeveszni. A krumplis-zöldséges sorokat enyhén sózzuk, borsozzuk. A húsoktól ne sajnáljuk a flekken fűszerkeveréket, még vékonyan be is mustározhatjuk a szeleteket, amelyeknek a széleit itt-ott bevagdostuk, hogy ne ugorjanak össze sülés közben. Amikor az egész összeállt, öntsük nyakon 2,5 dl tejföllel, amibe mokkáskanálnyi édesnemes őrölt paprikát is elkevertünk.

Takargassuk be alufóliával és mehet a 180 fokra előmelegített sütőbe, hogy fenségesen összepárolodjon.

Na, itt van nekünk egy órácska szabadidö, ki a konyhából! Idő kiteltével viszont le a takarót a tepsisről, pirítsuk szép pirosra. A kikapcsolt sütőben hagyjuk pár percet pihenni, hogy ne dőljenek szét az adagok miközben a tányérra lapátoljuk. Bár nem a külsőségekre adunk. Ez a tepsis flekkenszerűség bármilyen salátát jól visel, de az egyszerű savanyú káposztával a legjobb.