Jó reggelt, szeretettel üdvözlöm az igazgatóság tagjait, Dr. Ejtő Ernő vagyok, a vasúttársaság új vezérigazgatója. Páran talán már ismernek korábbról, a Külügyi és Külgazdasági tárca fölzselézett haja és szakállamtitkára voltam, majd a Nemzetgazdasági Minisztériumban működtem előtte, utána és közbeszerzési főosztályvezetőként. Haha, hát a szóviccek, igen, Kósa frakcióvezető úr titkáraként kezdtem a pályát, hehe, hogy dögölnék meg. De a szívem mindig is a vasútért dobogott, Kati, pecsételje le valaki a parkolási engedélyem… igen, A8… nem, a lézeres… ami hátul sötétített… szóval mindig is a vasútért dobogott, ezért kértem önöket, hogy tegyünk egy véletlenszerűen kiválasztott szerelvénnyel egy utazást, biztosan tanulságos lesz. Egy előzetes kérdésem lenne, Ede, mielőtt fölszállnánk, maga biztosan tudja, hiszen húsz éve a felügyelőbizottság tagja, és idefelé csak kétszer tévedt el, szóval, mi most ugye az első osztályon utazunk majd. A kérdésem az, hogy mi a különbség az első és a másodosztály között ezen a járaton? Már azon kívül, hogy többe kerül?

– Hát, kedves Ernő, igazgató úr, pardon, az első osztályon utasaink kényelmét szolgálja például a szőnyeg.

– Értem, de egyéb? Mondjuk a mosdók, mellékhelyiségek?

– Ugyanúgy karimáig vágva, levakarhatatlanul, mint arrébb, a másodosztályon. Víz nincs, papír nincs, szappan nincs, mondjuk ugye minek is, ha mindenki kifordul, amint benéz. De említettem már a szőnyeget?

– Igen, igen, de biztos van más is. Mondjuk a konnektorok, áramvételezési lehetőség, jól mondom, ugye, azzal biztosan…

– …biztosan nem lesz gondja, mivel van pár törött, ezért inkább lekapcsoltuk az áramot, fő a biztonság, ugye. De van szőnyeg.

– Van, de légkondi van-e? Hiszen a drágább, komfortosabb utazáshoz ebben a nagy melegben bizonyára hozzájárulna.

– Ha működne, feltétlenül. Viszont az ablakokat szépen, kulccsal lezártuk, így ha majd valamikor működni fog, nem szökik ki a friss levegő. Addig is, a szőnyegre hívnám fel a figyelmet.

– Megtette már párszor. De akkor talán az ülések nagyobbak, kényelmesebbek, tisztábbak, mobilak esetleg?

– Átlagban mobilak. Van, amelyiknek eltörtek a csavarjai, az nagyon mobil, a többi meg kicsit sem, tehát átlagban jobban mozdulnak, mint a fix másodosztályúak… nagyobbnak vagy kényelmesebbnek viszont nem mondanám, mert nem azok, igaz, nem is kisebbek. Mert pont ugyanolyanok. Van viszont szőnyeg.

– És wifi? Ha már többet fizettek az utasok, biztos örömmel veszik, hogy netezhetnek!

– Ha a mobilelőfizetésükért is többet fizettek, és van rajta net, akkor nagy lesz az öröm. Egyébként nem igazán. Kamuból belengetünk egy-egy hálózatnevet, de eddig még senki nem tudott egy fél hvg.hu címlapot se letölteni vele. De van szőnyeg, ez egy fontos különbség a másodosztályhoz képest.

– Akkor esetleg a büfékocsi közelsége, esetleg jön is egy felszolgáló, ingyen, na jó, megvásárolható frissítőkkel?

– Hát a büfékocsikat pont most vonjuk ki a forgalomból, ki is adtunk egy közleményt, hogy a pincérhiányos balatoni turistacsapdák vegyék át az itt dolgozókat, szokva vannak már a túlárazáshoz. Ergo ez nincs, viszont van szőnyeg, csakis az első osztályon.

– Okos kijelző, információ az útvonalról, késésről?

– Szőnyeg.

– Állítható világítás, gondosabb takarítás?

– Szőnyeg.

– Szabályozható fűtés, minőségi anyagok?

– Szőnyeg.

– Ede, fordítsuk meg a kérdést. Van-e bármi, ami a feláras, első osztályú kocsikban egyébként önök szerint is kéne, hogy legyen, de itt speciel nincsen?

– Hát, ha már így megkérdezte, egy dolog, egyetlen dolog, picike kis komfortnövelő apróság most valóban hiányzik.

– És mi az?

– Hármat találgathat.