A szigetország kormánya mellett működő kutatóintézet szakemberei kétévente tartanak állapotfelmérést az északkeleti Queensland állam partjainál húzódó összes korallzátonynál és rendszeresen közzé teszik az eredményeiket – írta a greenfo.hu a The Guardian című brit lap cikke alapján.

A héten publikált legfrissebb jelentés részletesen taglalja, hogy milyen hatással voltak a 2300 kilométer hosszan elnyúló Nagy-korallzátony egyes szakaszaira a 2016-os és 2017-es tömeges korallfehéredések.

Az intézet szerint soha nem volt még példa arra, hogy egymást követő években jelentkezett volna a pusztító természeti jelenség.

„Az AIMS által az elmúlt több mint 30 évben végzett megfigyelések azt mutatták, hogy a Nagy-korallzátonyt alkotó zátonyok képesek regenerálódni az ilyen események után, ám ez az ellenálló-képesség egyértelműen korlátozott” - írták a szakemberek, hozzátéve, hogy a klímaváltozás nyomán egyebek között erőteljesebb viharokkal, valamint még gyakoribb és intenzívebb korallfehéredésekkel kell számolni a jövőben.

"A pusztítóbb események nagyobb károkat okozhatnak a zátonyokban, amelyek regenerálódása hosszabb ideig is eltarthat, ha a virágállatok fejlődési üteme nem változik. Eközben a hirtelen bekövetkező környezeti jelenségek közötti időintervallumok csökkennek és az olyan krónikus stresszforrások, mint az óceánvíz zavarossága, valamint a magas vízhőmérséklet, lassíthatják a regenerálódási folyamatot" - húzták alá a szakemberek.

A teljes korallborítás a 2016-ban mért 22 százalékról 2018-ban 14 százalékra csökkent. "Az elmúlt több mint 30 évre visszatekintve példa nélkülinek számít, hogy a zátony mindhárom régiója ilyen hanyatláson megy keresztül és, hogy ilyen sok zátonyon alacsony a korallborítás" - hangsúlyozták a kutatók.

A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk.