Épp 125 évvel ezelőtt Új-Zéland lett az első ország a világon, ahol minden nő megkapta a szavazati jogot. Az eredmény egy globálisan zajló mozgalom fontos elágazása volt, a nők ekkor már jó ideje küzdöttek azért, hogy a férfiakkal egyenlő helyzetük legyen a társadalomban, és ennek meglehetősen fontos eleme volt az, hogy a szavazatukkal maguk is részt vegyenek egy ország és az ott élők sorsának az alakításában.

Az viszont mindenképpen figyelemre méltó, hogy egy ilyen globális jelentőségű forradalom épp a világnak egy olyan távoli szegletében érte el az első győzelmet, mint Új-Zéland.

Az új-zélandi feministák 19. századi követelései közül több ma is érvényes lehetne. Egyenlő bérezést akartak, a nők elleni erőszak felszámolását, a nők gazdasági függetlenségét, nyugdíjakat és a házasság, a válás, az egészségügy, valamint az oktatás reformját, meg persze világbékét.

Új-Zéland akkori adottságai kedveztek annak, hogy egy olyan gondolat, mint a női szavazati jog, termékeny talajra hulljon. Egyrészt egy kis országról van szó, ahol a 19. század végén nem éltek túl sokan, másrészt nem telepedett rá a még formálódó társadalomra a konzervatív hagyományok.

A gyarmati körülmények miatt Új-Zélandon a férfiak alkották a túlnyomó többséget, ami miatt a nők feleségként, anyaként is a társadalom különösen értékes tagjainak számítottak, nem is szólva arról, hogy egyfajta erkölcsi iránytűként is tekintettek rájuk. A gyarmati végeken erre azért is szükség volt, mert fennállt a veszélye, hogy a társadalmi berendezkedés az egyedülálló férfiak miatt káoszba fullad. Így fordulhatott elő, hogy a családi értékeket támogató konzervatív férfiak a nők szavazati jogát is támogatták: a női szavazókban a társadalom stabilizáló erejét látták meg.

Ehhez persze kellett olyan női vezetők is, akik az ügy élére álltak. A legismertebb közülük Kate Sheppard volt, de a szavazati jogért kampányolók a saját szervezettségükből is komoly hasznot húztak. A parlamentben többször is neki kellett futni a választási törvénynek, mielőtt 1893-ban azt elfogadták, viszont sokat segített, hogy az új-zélandi szüfrazsetteknek sikerült maguk mellé állítaniuk a közvéleményt. Sokat számított az is, hogy a nők a parlamenti (férfi) képviselőkkel is szövetséget kötöttek, a politikusok közül pedig sokan egy erkölcsösebb társadalom zálogát látták a nők szavazati jogában. Így aztán 1893-ban, épp 125 évvel ezelőtt, a világon elsőként Új-Zélandon elfogadták a nőknek szavazati jogot biztosító törvényt. (Magyarországon 1918-ig kellett várni erre.)

Új-Zélandnak az elmúlt húsz évben három női miniszterelnöke volt. A jelenlegi, Jacinda Ardern (képünkön), a miniszterelnöksége alatt adott életet a gyerekének.