Hiába éli reneszánszát a népmese, még mindig tartja magát az a tévhit, hogy a női szereplők passzívak, akik csak várják, hogy megmentsék őket vagy helyettük rendezzék el az életüket. Sokan erre a tévhitre alapozva utasítják el a népmeséket, mert véleményük szerint meghaladott, káros mintákat közvetítenek.

Pedig ez nem igaz – a torz benyomást mesék egy szűk csoportja kelti, amely, mint egy zsarnoki népmesei kánon, a 19. század óta a mai napig uralja a gondolkodást.

Részben e tévhit és kánon ellenében döntött úgy Zalka Csenge nemzetközi mesemondó, hogy a Feminista Magyar Népmesék sorozatában olyan történeteket gyűjt csokorba és elemez, amelyeknek a főhősei rácáfolnak a bevett elképzelésre – és egyben példát is mutatnak.

Zalka Csenge

Máté Péter

Szeptember 30. a népmese napja, és mi ennek apropóján Zalka Csengével beszélgettünk a női mesehősökről. Hogy hogyan alakult ki ez a bizonyos kánon, és milyen bevett értelmezésekkel érdemes vigyázni. Hogy a nők történetei a mesékben is túlmutatnak a házasságon és az anyaságon. Hogy a világ legjobb vadásza lehet egy királylány, akkor is, ha az apja kitette az erdőbe, mert fiút akart volna. És hogy miért fontos, hogy ezeket a történeteket lányok és fiúk is ismerjék.

Még mindig viktoriánus férfiak ízlése szerint akarunk mesélni?

Egy pedagógus azt írta, ő azért nem olvas népmeséket a gyerekeknek, mert a Hamupipőke és a Csipkerózsika alapján levonta a tanulságot, hogy ezek nem valók a mai gyerekeknek. Ezzel pedig leírta az összes többi, sok millió népmesét is a világon.

Tény, hogy a népmesék eredetileg a felnőtteknek szóltak, és ezt a finomításuk sem tudja teljesen leplezni. Ami viszont sokkal meghatározóbb, hogy létezik a nyugati kultúrkörben egy népmesei kánon, amely mindössze öt-hat meséből áll, és a legtöbb embernek ezek ugranak be, ha a (nép)mesékre gondol. Ennek oka nemcsak az, hogy a mai ember számára egyszerűen nagyobb előnnyel indulnak azok a történetek, amelyeket például a Disney is feldolgozott – ez a kánon ugyanis jóval a rajzfilmek előtt kialakult.

via GIPHY

A 19. században útnak induló népmesegyűjtők – például a német Grimm fivérek vagy itthon Benedek Elek – sokáig főleg férfiak voltak, akik aztán a kor ízlése és erkölcsisége szerint írták át és a szintén férfi kiadókkal együtt válogatták gyűjteményes kötetekbe zömmel ugyanazokat a meséket. A romantika és a viktorianizmus nőideálja pedig (leegyszerűsítve) az érzékenyen ájuldozó, szűzies és szenvedélytelen nő, aki alsóbbrendű a férfihoz képest, természetes közege pedig az otthon és a család.

Arról persze lehet vitatkozni, hogy tényleg olyan passzív-e például Hófehérke, de ami biztos, hogy érdemes felderíteni a kánonon túli mesék birodalmát, mert jóval sokszínűbb, mint gondolnánk.

Amikor elveszik a tollruhát: nem romantikus a bántalmazás

A kánon öröksége az a konvenció is, hogy egy lánnyal csak szerelem történhet. Bár ez egyáltalán nem törvényszerű, érdemes figyelni, milyen párkapcsolati mintát hogyan értelmezünk egy mesében. Zalka Csenge példának hozza azt az itthon népszerű típust, mikor a fiú ellopja a tündérlány tollruháját, hogy az ne tudjon madárrá változva elrepülni, hanem a felesége legyen. Ezt tragikus szerelmi történetként szokás beállítani – mert a lány később megtalálja a ruhát, és elhagyja a fiút. Pedig ez a bántalmazás alapesete: maradásra, együttélésre kényszeríteni valakit. Ilyen mesékre is szükség van, a mesterápia például nagyon jól tud dolgozni vele. De érdemes inkább a preventív verziókkal indítani.

Arra, hogy veszélyes helyzeteket és partnereket fel kell tudni ismerni, ott van például A pelikánmadár című mesénk. Ebben a királykisasszony meglesi a kérőket, így derül ki, hogy a hozományt akarják, aztán végeznek az elcsábított lányokkal. A lány ebben a mesében tettrekész, körültekintő és képes határozott döntést hozni.

Vagy az Ördögszerető típusok, amelyekben a mulatság után a lány rájön, hogy az ördög/halál jár utána, és ha vele megy, meghal. De ez a lány sem esik kétségbe, hanem túljár a veszélyes kérő eszén. Ez a típus azért is tanulságos, hangsúlyozza Zalka Csenge, mert benne van, hogy igenis el lehet menni bulizni, és egy tánc, egy flört még nem kötelez senkit semmire: sem egy lányt, sem egy fiút.

Az egyenrangú flört magasiskolái

Erős pozitív mintát tudnak adni azok a mesék, amelyekben a lány pontosan tudja, milyen párt akar, tisztában van a saját igényeivel, és ezt érvényesíteni is tudja. E cikk szerzőjének nagy kedvence például a Napleánya királykisasszony, ahol a lány titokban a kérőkkel tart a vadászaton, hogy meglássa, milyen emberek valójában.

via GIPHY

A mediterrán régióban a Bazsalikomlány típusú mesékben találunk pergő flörtöket. A nyelves királykisasszony pajzán felhangú magyar meséjével pedig a kamaszokat is le lehet venni a lábukról. Mert ez a mese bizony a szexről szól, csak olvassa el ezt a párbeszédet a királylány és a legkisebb fiú között (itt megtalálhatja a jóval szókimondóbb változatát is):

– De piros a kisasszony!
– Tűz ég ám bennem!
– Itt egy tojás, süssük meg nála.
– Lyukas ám a serpenyő!
– Itt egy szeg, foltozzuk be vele.
– Igen biz a ganéjt!
– Az is van itt egy sipkával!

Ez a lány okos, ismeri magát, az étvágyát, tud jól választani, és nem moderálja magát csak azért, mert férfival beszél.

Azokat a meséket különösen szereti és ajánlja Zalka Csenge, amelyekben a párnak közösen kell megoldania egy feladatot. A Grimm-mesék közül a Vén ringyrongy például egy olyan királylány történetét mondja el, akinek megtetszik az egyik kérője, ezért segít neki, és együtt teljesítik a próbatételt. A fehér sólyom mongol meséjében pedig már egy érett, kölcsönösségre épülő párkapcsolat működését látjuk – a házasságban felmerülő problémákat sem elhallgatva.

Sárkányölő lányok, furfangos asszonyok

A népmesék ugyanakkor nem állítják, hogy egy nő kizárólag anyaként és feleségként lehetne boldog. A világ mesekincse tele van önállóan aktív, a sorsukért kiállni képes vagy azt egyedül jóra fordító nőalakokkal is. Olyanokkal, akik királynővé válnak a saját jogukon.

via GIPHY

A népmesekincs ismer nem egy sárkány-, óriás- vagy boszorkányölő lányt is, ilyen Incula vagy A hétfejű sárkány és a vitéz lány története. Az Arany Legenda című gyűjteményben pedig a középkorból ismerünk sárkányölő női szenteket is: Szent Margitot, Szent Mártát. Zalka Csenge viszont kiemeli, hogy

Egy női karakter nem feltétlenül attól erős, hogy kard van a kezében és azt csinálja, mint a férfiak. Van az a fajta női erő a mesében, ami nem a sárkánnyal való megküzdésről szól.

Például a találékonyság. Gondolt már például arra, hogy Jancsit Juliska ravaszsága menti meg attól, hogy felhízlalva a boszorkány tányérján végezze?

Egy másik női problémamegoldó képességként szerepel a mesékben a közösségteremtés. Amit a férfiak nem tudnak megoldani erővel, konfrontálódással, azt a nők teszik helyre leleményességgel és/vagy közösen – mint például abban az óceániai történetben, amelyben egy óriási hal elkezdi megenni a szigeteket. Mikor a férfiak nem tudják megölni, az asszonyok tervet készítenek és a saját hajukból közösen hálót fonnak, azzal fogják el a halat.

Mitikus kalandokkal mindenki jobban jár – a fiúk is

Nincs olyan, hogy női mese. Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiúk is halljanak női főhősös meséket is; és a lányok is találkozzanak mindkét verzióval. Hogy már gyerekkorban megismerje mindenki a nőiesség formáinak és a nemi szerepek lehető legszélesebb skáláját.

Itt van mindjárt a vadász királylány, Atalanta görög mítosza, amit Zalka Csenge nem olyan rég mesélt gyerekeknek. Ebben olyan témák jönnek elő, mint amikor valakit azért utasítanak el, mert nem fiúnak született, vagy amikor valakit csak azért nem vesznek be a csapatba, mert lány – pedig egyébként ő a legjobb vadász. Vagy ellenpéldaként, hogy milyen, amikor nem az illető nemét, hanem a képességeit szem előtt tartva értékelünk valakit – ahogy teszi ezt a király fia a mítoszban.

Atalanta was a Greek huntress nurtured by a she-bear.
She was awarded the pelt of the monstrous Calydonian Boar after she spilled first blood against it. #FolkloreThursday #internationalwomensday2018 #InternationalWomensDay #IWD2018

Illustration by BeatrizMartinVidal pic.twitter.com/RKGlk91Uu3

— ������So it is Told������ (@soitistoldcast) 8 March 2018

Nálunk A táltos kanca és a libapásztorlány című mese igazi kozmikus, már-már pszichedelikus beavatástörténet. Telis-tele mitologikus utalásokkal, kirobbanóan erős nőalakokkal minden oldalon, és olyan komplex tündéri áldással, amelynek sorain minden életkorban el lehet gondolkodni. A magyarok egyébként ilyen szempontból szerencsések, számos jó folkloristánk volt/van, aki sok női mesemondó meséit is felgyűjtötte és kiadta, így egy kis utánajárással van miből válogatni bőven.

Zalka Csenge tapasztalata az, hogy gyakran, mikor belekezd egy mesébe, „Volt egyszer egy királylány...”, a fiúk hőzöngve fejezik ki nemtetszésüket. Ez persze tanult viselkedés, amit az is bizonyít, hogy ha jól választotta a mesét, ha megvan a kaland, ami leköti a gyerekeket, akkor tátott szájjal fogják végighallgatni az egészet. És mint Atalanta esetében, fiúk és lányok is kapnak hosszú távon is értékes szerepmintákat, szempontokat.