Számos kutatás született arról, mennyire hat az agresszív játék a gyerekek lelki világára, változó eredménnyel: voltak, melyek megalapozottnak tartották a szülők félelmeit, míg más tanulmányok eredményei azt mutatták, hogy az igazság közel sem ennyire egyértelmű.

A mindsetpszichologia.hu most egy új, Andrew K. Przybylski és Netta Weinstein kutatását idézi, amely semmiféle kapcsolatot nem tudott kimutatni az agresszív játékokkal eltöltött idő és a gyermek agresszív magatartása között.

A kutatók több mint ezer, 14-15 éves kamaszt kértek meg arra, hogy listázzák azokat a játékokat, melyekkel az utóbbi egy hónapban játszottak. A játékok agressziószintjének megítélését ezúttal – ellentétben sok korábbi kutatással – azonban nem bízták a gyerekekre, helyette egy olyan egyezményesen elfogadott értékelő skálát vettek alapul (Európai videojáték értékelő rendszer, „PEGI”), mely 1500 játéknál is többet osztályoz, például erőszakosság szerint is – példaként említhető a Grand Theft Auto V, ami tulajdonképpen egy gengszter-szimulátor, és kifejezetten erőszakosnak számít.

Az agressziószint mérésekor ugyancsak igyekeztek elkerülni, hogy a serdülőket kérdezzék meg arról, mennyire tartják magukat agresszívnak. Helyette a szüleik kezébe nyomtak egy kérdőívet, amelyben arról kellett nyilatkozniuk a felnőtteknek, hogy gyermekük milyen gyakran keveredett verekedésbe vagy bántalmazott más gyerekeket az utóbbi egy hónapban. Emellett azonban érdeklődtek a kamaszoknál is, a vonásszintű agressziójukkal kapcsolatban: arra kérték őket, hogy ítéljék meg magukat olyan állítások mentén, mint például „Ha eleget provokálnak, akkor képes vagyok megütni egy másik embert”.

Przybylski és Weinstein elé a következő kép tárult: a résztvevők átlagosan két órát töltöttek videojátékozással naponta, a fiúk többet, mint a lányok. Az erőszakos játékkal töltött idő mennyisége azonban nem jósolta be a kamaszok agresszív viselkedését – írja a lap.

Ez az eredmény akkor is megmaradt, amikor az európai játékértékelő skálát az amerikaival cserélték ki.