szerző:
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Olyan még nem volt Magyarországon, mint ami most történik: először mutatnak be VR-filmeket egy fesztiválon. Meg is néztünk néhányat a kínálatból, a kurátorok pedig elárulták nekünk, hogy szerintük van-e jövője a VR szimulátorokra készített dokumentumfilmeknek, lesz-e valaha VR-Oscar, miért nem remekelnek a műfajban a magyarok, és hogy vajon tömegesen menekülünk-e majd VR-szemüveg mögé a valóság elől.

Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál
A 16. Verzió filmfesztiválon összesen 46 ország 75 filmjét láthatjuk november 12. és 17. között. A fesztiválon szereplő alkotások többek között azt vizsgálják, hogy miként hatnak a környezeti változások az emberi jogokra, a világ különböző részein hogyan lehet hiteles információkhoz jutni, és, hogy a média, mint a 4. hatalmi ág lehetőségei mennyire korlátozottak. A hvg.hu-n a következő egy hónapban beszámolunk a Verzió legizgalmasabbnak ígérkező filmjeiről, témáiról.
Friss cikkek a témában

Egyik pillanatban még a Code&Soda szoftverfejlesztő cég fehér falú irodájában vagyunk egy budapesti albérletben, a másikban pedig már egy fallúdzsai házban Irakban. A ház egy polgárháború sújtotta övezetben áll, Fallúdzsa volt az első iraki település, amelyet az Iszlám Állam fegyveresei 2014-ben elfoglaltak. A várost két évre rá szerezte vissza az iraki hadsereg, és az elmenekült emberek elkezdtek visszaszivárogni az otthonaikba.

Így tett Ahmaied családja is, akiknek most betekintünk a házába. Bejárjuk a konyhát, felmegyünk a háztetőre, ott vagyunk a családdal, miközben vacsoráznak. Szabadon mozgunk abban a térben, amely valaha ezeknek az embereknek szeretett otthona volt, most meg inkább csak egy a háborúba beleremegett épület, egy potenciális aknamező. Idegenvezetőnk maga Ahmaied, aki könnyekkel küszködve beszél nekünk arról, hogy ölték meg a fiát, és hogy milyen érzés rettegni a saját otthonodban, mert az alá lehet aknázva, az utcákon pedig elrejtett robbanóeszközök téphetnek cafatokra bármelyik pillanatban. Aztán jön egy robbanás, majd a fehér, süketítő csönd, és hamu hull az égből.

Körülbelül 20 percet töltünk Ahmaiednél, majd levesszük a headsetet, és újra “biztonságban”, a budapesti irodában vagyunk. Az Otthon a háború után című VR-dokumentumfilm a saját szekciójában az idei Verzió filmfesztivál egyik slágerprodukciója, egy olyan élményt tapasztalhatunk meg általa, amelyre alig lenne egyébként lehetőségünk.

©

Különösen izgalmas benne, hogy az iraki családot fotogrammetrikusan szkennelték a térbe, azaz a filmben nem videojáték-esztétikával készült, kitalált karaktereket láthatunk, hanem élő embereket, akiket háromdimenzióban digitalizáltak. A filmben tudunk valamennyire mozogni is, a kezünkbe adott kontrollerekkel pedig “teleportálhatunk” egyik helyiségből a másikba.

A világ egy csótány szemével

A héten kezdődő Verzió az első olyan filmfesztivál Magyarországon, ahol VR-filmeket is mutatnak a közönségnek – méghozzá nem gyerekekre szabott alkotásokat, hanem az iraki filmhez hasonló, dokumentumfilmes attitűddel készült produkciókat válogattak össze a kurátorok. Kilenc alkotás került a programba, és ezek viszonylag átfogó képet mutatnak arról, hogy mit is képes ma kezdeni a dokumentumfilmezés a virtuális valósággal.

Láthatunk például kevésbé interaktív, kizárólag 360 fokos alkotásokat, amelyeket ülve is végig tudunk nézni, mert ilyenkor nincs más dolgunk, csak a fejünket mozgatva élvezni a film nyújtotta teljes körpanorámát. A szekció egyik kurátora, a MOME doktori hallgatója, Bakk Ágnes Karolina szerint azoknak, akiken soha nem volt még VR-szemüveg, érdemes egy ilyen filmmel kezdeniük:

a 360-as videó a kapudrog a virtuális valóságba.

Aztán jöhetnek a nézőtől nagyobb aktivitást igénylő produkciók, amelyek már egyfajta átmeneti zónát képeznek a film és a videojátékok között. A fesztiválon a legnagyobb élményt valószínűleg a cseh Átváltozás VR adja majd, mert itt szenzorok is lesznek rajtunk, és a csótánnyá változott Gregor Samsának a bőrébe bújva, egy bogár lehetőségeivel és limitáltságával mozgunk majd abban a szobában, amelyet Kafka regényéből ismerhetünk.

©

Eltávolodva egy kicsit a dokumentumfilmes vonaltól, kapunk némi ízelítőt abból is, hogy milyen a belemerülés egy művészibb, absztraktabb virtuális világba. Felér például egy enyhébb tudatmódosító szer hatásával az az élmény, amelyet a -22.7°C című film által megtapasztalhatunk. Itt a grönlandi fagyos táj változik át egy pszichedelikus látomássá, és az űrbéli jégcsapok közötti lebegés vagy a Föld magmájába zuhanás – saját tapasztalatból mondjuk – egy napig is kitartó endorfinlöketet ad az agynak.

És hogy a virtuális valóságmegtapasztalásokban mennyire fontos a hangdizájn, arra is jó példa ez a film: egy francia DJ, Molécule rögzítette hozzá, majd gyúrta elektronikává a sarkkör hangjait.

Hát film egyáltalán az ilyen?

Bár a Verzión bemutatott VR-filmek rövidsége is azt mutatja, hogy az alkotók egyelőre inkább csak kísérleteznek a technológia lehetőségeivel, a VR önmagában már meghaladta a kísérleti fázisát, “nagyon is él és virul, iparágak használják” – mondja Szabó András, az újabban VR-tartalmakat is fejlesztő Code&Soda alapítója, a szekció másik kurátora.

A videójáték-iparon kívül a virtuális valóságszimulációk minden olyan egyéb területen is jól jönnek, ahol a valóságban sokkal bonyolultabb vagy veszélyesebb lenne megteremteni egy adott szituációt. Használja a kutatóvilág, beszivárgott az oknyomozó újságírásba, az oktatásba, tréningekre. Bakk Ágnes szerint a VR a vállalati szférában is megjelent már: VR-szimulációk segítségével gyakorolják, hogy kell könyörületesen kirúgni az alkalmazottakat. A poszttraumás stressz szindróma kezelésének is egy új módja, hogy a virtuális valóságban, szakmai felügyelet mellett idézik meg a beteg számára a traumát okozó eseményt, de tériszonyt is kezeltek már VR-szimulációval.

Bakk Ágnes Karolina
©

A filmvilág számára nagy kérdés, hogy maga mögé utasítva a 3D-t, az iMAX-et, a 4DX-mozit és társaikat, valóban a virtuális valóság közvetlen, egyes szám első személyű megtapasztalása-e a jövő (immerzív élmény), vagy a VR egy filmes zsákutca inkább. Továbbá esztéták agytekervényeit megdolgoztató kérdés az is, hogy lehet-e még egyáltalán filmeknek nevezni ezeket az alkotásokat?

A kurátorok szerint például nem a panorámafilmeké a jövő, mert annyival nem nyújtanak többet, mint a sima szélesvászon.

“Dramaturgiai fordulatként, a 360 fokos VR-filmek specifikusságaként emlegetik azt, hogy a néző gyakorlatilag a szereplő koponyájában van, vagy egy szellemként, egy voyeurként van jelen a filmben. Csakhogy mégis vezetik a tekinteted, hiszen, ha oldalt mozog egy pont, akkor automatikusan oda fogsz nézni. Ilyenkor nagy valószínűséggel nem történik semmi jelentős a hátad mögött. Az ilyen filmek is valójában passzív befogadást igényelnek” – mondja Bakk Ágnes.

Az ennél interaktívabb VR viszont már nagyobb fokú szabadságot ígér a befogadó részére, mint a hagyományos filmek, és ezért a kurátorok úgy gondolják, hogy a VR-film mint kifejezés, eleve értelmetlen, és helyette inkább a VR-élményt kellene használnunk. Bakk Ágnes hozzáteszi, hogy – szemantikai dilemma ide vagy oda – szerinte belátható időn belül lesz saját rangos filmes díja a VR-alkotásoknak, de valószínűleg nem az Oscar kategóriáit fogják elsőként bővíteni, mert inkább Cannes az, ahol egyre erősebb a VR-szekció.

©

A Verzióra egy magyar VR-film sem jutott be, pedig a kurátorok kifejezetten a közép-európai régióra fókuszáltak a válogatáskor, de nem igazán hemzsegnek itthon a VR-artistok. Ez egyrészt azért van, mert még nem alakultak ki az intézményi keretei a műfajnak. Míg a lengyeleknél már van állami szándék a VR-produkciók felfejlesztése mögött (sőt, Krakkóban már gyerekközönségre kalibrált VR-mozi is működik, egy színházi társulás pedig szintén ezzel a technológiával kísérletezik), itthon sem a Filmalap, sem az NKA nem hirdetett még VR kategóriában pályázatot, és ahogy Bakk Ágnes mondja, a művészeti oktatásban is épphogy csak megjelentek a kezdeményezések.

Azt is látni kell viszont, hogy a világban és Magyarországon is egyelőre elég szűk az a platform, ahova a nem játékiparból érkező alkotók tömegével tudnák gyártani a munkáikat,

mert hát VR-szemüvege azért még mindig inkább nincs az embernek, mint van.

Szabó András szerint “az elsődleges felvevő közege a VR-filmeknek a fesztiválközönség”, és amíg nincsenek kifejezetten VR-szemlék az országban, azaz nincs kereslet, addig a kínálat sem lesz nagyobb.

A Verzió VR szekciójának kurátorai: Szabó András és Bakk Ágnes
©

Ugyanakkor egy VR-vetítést megszervezni körülményes dolog és nem is biztos, hogy megéri: be kell hozzá szerezni a drága eszközöket, viszont nem lehet egy filmre több száz ember beültetni. A Verzión is egy bizonyos filmet egyszerre csak ember tud majd megnézni.

A vetítések a Trafóban lesznek, és egy óra alatt egy résztvevő 3-4 filmet tud megtekinteni egy a számára kijelölt, néhány négyzetméteres területen, ahol majd szabadon mozoghat. “Körülbelül óránként húsz ember juthat be így egy VR-sessionre” – mondják a kurátorok. Hozzáteszik, hogy lesznek a helyszínen segítők, akik majd a fejünkre applikálják a szemüveget és segítenek eligazodni a kezdőknek. Az esetleges rosszulléttől nem igazán kell tartani, de ha valaki az ilyesmire különösen érzékeny, az bármikor egy pillanat alatt lekaphatja a headsetet.

Leszünk-e valaha VR-emigránsok?

A filmeken túlmutató, tágabb és egyre aktuálisabb kérdés az, hogy milyen szerepet tölt majd be a virtuális valóság a közeli jövő emberének életében (itt ajánlanánk az erről szóló Spielberg-filmet, a Ready Player One-t). Vajon tömegesen fognak az emberek a virtuális valóságba menekülni, miután a környezetünket teljesen tönkretettük? Vajon egérutat jelent majd a VR a kapcsolati problémáink elől is? A kérdéseket még lehetne sorolni.

A Code & Soda egy munkatársa a virtuális valóságban.
©

Mint ahogy addiktívak lehetnek a videojátékok, az internethasználat, és a videojáték-függőség most már hivatalosan is mentális zavar, úgy nyilván rá lehet csúszni a VR-ra is.

A kérdés itt elsősorban inkább az, hogy mennyire erős “szer” a VR, és ha veszélyt jelent, akkor jelent-e veszélyt a videojátékos szubkultúrán kívül is?

“Több órát is képes vagyok virtuális valóságban tölteni” – vallja be például Szabó András. Szerinte viszont az élő szociális kapcsolatokat maximum pont akkora mértékben veszélyeztetik az ilyen szimulációk, mint amekkora mértékben mondjuk, a Facebook. “Ráadásul azt látom, hogy most mindenki azon dolgozik, hogy a VR egy szociális eszköz legyen. Egyre inkább működik az, hogy egyszerre például 15-en játszunk egy közös és interaktív virtuális térben” – teszi hozzá.

A fejlesztő szerint a VR headsetek kényelmetlensége miatt egyelőre nehéz elképzelni, hogy viszonylag hamar tömeges virtuális meneküléshullámnak legyünk tanúi.

Azt szeretném, hogyha lenne egy VR-kontaktlencsém, és elég lenne csak rágondolnom, hogy most egy virtuális térben legyek. Vagy teszem azt, arra gondolnék, hogy a barátommal szeretnék beszélgetni a saját szobámban, és megjelenne egy augmented reality ember, akivel beszélgethetek. Ezek szép álmok, de egyelőre az van, hogy fel kell a fejedre rakni egy olyan dolgot, ami nehéz és amibe beleizzadsz.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Hétfő hajnaltól él az Egyesült Királyságba utazók karanténkötelezettsége

Hétfő hajnaltól él az Egyesült Királyságba utazók karanténkötelezettsége

Húsz év alatt kiderült, hogy „bontani nagyon szeretnek a magyarok”

Húsz év alatt kiderült, hogy „bontani nagyon szeretnek a magyarok”

Január 29-én dönthetnek a Szegedi Tudományegyetem átalakításáról

Január 29-én dönthetnek a Szegedi Tudományegyetem átalakításáról