A lányos herceg

2019-et írtunk idén, de még így is érvényes szórakoztatóipari fogásnak értékelte egy amerikai műsorvezető, hogy gúnyt űzzön a balettező fiúkból és férfiakból. (Hogy ez miért nőügy, arra mindjárt rátérünk.) Az ürügyet az a hír adta, hogy a brit monarchia hatéves trónörököse, György herceg többek között balettet is tanul az iskolában, ráadásul szereti. Ezt Lara Spencernek, az ABC csatorna műsorvezetőjének valamiért nagyon nehéz volt felfognia, a tudatlanságát pedig kiadós nevetésbe fojtotta. 

Nekünk viszont Lara Spencer rácsodálkozását nehéz felfognunk, hiszen történetesen a balettművészet legismertebb nevei Nizsinszkijtől Barisnyikovig férfiak. Ennek fényében pedig őrület, hogy a fiúknak még mindig stigmákkal kell küzdeniük, ha azt csinálnák, amit igazán szeretnek – hogy ez mennyire így van, azt jól jelzi, hogy a balettozni vágyó, de kigúnyolt Billy Elliot történetét elmesélő darabban játszó gyerekek is ugyanilyen értetlenkedő, gúnyolódó reakciókról számoltak be. (Miközben maga a balett is hatalmas küzdés, de annak legalább van értelme, ellentétben a stigmákkal). 

És persze ebben a gúnyos nevetésben ott van egy másik réteg is. Mert az első reakció a balettvilág részéről az, hogy ezek a táncosok ugyanolyan férfiasak, mint bárki más – nézzék csak meg azokat az erőteljes ugrásokat! A kuncogók viszont abból indulnak ki, hogy a balett lányoknak való, egy fiú pedig semmi áron sem csinálna olyasmit, ami lányos. Vagyis a balettozó fiúkon azért nevetnek még mindig, mert olyasmit csinálnak, ami lányos. A lányosság már elég a megaláztatáshoz, hiszen a gúnyolódók szerint a lányok kevesebbet érnek, kevesebbet tudnak. Nincs nagyobb sértés, mint ha azt mondjuk valakire, úgy viselkedik, úgy tesz, olyan, mint egy lány.

György herceg még csak hatéves, imád pofákat vágni, és utál integetni, de már most sokat tett az elfogadásért. És talán a férfi balettozóknak nem kell egész életükben magyarázni azt, hogy miért csinálnak valamit, amit szeretnek. És a balerinákról sem gondoljuk azt, hogy gyengék és nevetségesek. Próbáljanak csak meg spiccen állni!

Amikor a trollok díjazzák a teljesítményt

Az emberiség idén először készített képet egy fekete lyukról. A kép születésének a körülményei rögtön rávilágítottak arra a sötétségre is, amely a női tudósok teljesítményét kíséri.  

A történelmi kép elkészülésében számos tudós vett részt, de egyikük, a 29 éves Katie Bouman munkája a többiekénél is hangsúlyosabb volt: ő dolgozta ki az algoritmust, amely a rengeteg adatot nem csak elemezte, hanem végül valósághű képpé is alakította. A pillanatot, amikor a munkájának az eredménye megjelent a szeme előtt, megörökítette egy munkatársa, a fotóból pedig legalább olyan erős virális tartalom lett, mint a fekete lyuk képéből.

Facebook / Katie Bouman

Az üzenetét viszont már nem mindenki dekódolta úgy, mint tisztelgést a női tudósok munkája előtt, hiszen Bouman csak a férfiak elől lopta el a show-t – mondták a trollok, akik szerint csakis Bouman férfi kollégája, Andrew Chael lehetett az AGY ebben a projektben. Boumant pedig csak valami szélsőbalos, feminista narratíva tolta az előtérbe, hogy bebizonyítsák, a nők nem csak gyereket szülni tudnak.

1969: Margaret Hamilton alongside the code that got us to the moon
2019: Katie Bouman alongside the data that got us to the black hole pic.twitter.com/aIPOtdfA3F

— Ben Halpern ������ (@bendhalpern) 2019. április 10.

A helyzetet egyébként Chael és Bouman is nagyon elegánsan kezelte, mindketten tisztelegtek egymás munkája előtt. Azok a lányok viszont, akik Katie Boumanből inspirációt akarnak meríteni ahhoz, hogy tudományos pályán induljanak el, a történtekből azt a figyelmeztetést is leszűrik majd, hogy a döntésük járulékos mellékhatása, hogy bármikor nyilvánosan támadhatják a munkájukat, pontosabban a munkájukon keresztül őket, különösen, ha sikeresek benne. Ami már csak azért is nagy hülyeség, mert ha a szexista trollok visszatartják ezeket a lányokat a tudományoktól, ha kiiktatják a sokféleséget és a nézőpontok gazdagságát, azzal az emberiség a tehetsége felét elveszíti.

Együttérzésből forradalom

A teniszben nem szokatlanok a könnyek. Az viszont nemcsak a teniszben, hanem a legtöbb versenyhelyzetben is szokatlan, hogy a győztes nagyvonalúan megossza a rá irányuló reflektorfényt a vesztessel. Idén a US Open harmadik fordulójában pont ez történt: a világranglista-vezető Naomi Osaka magához emelte – és ölelte – a 15 éves Coco Gauffot, akit legyőzött (6-3, 6-0), és aki nem sokkal korábban hatalmas erővel robbant be a köztudatba azzal, hogy Wimbledonban legyőzte a saját példaképét, Venus Williamst.

A berobbanás pedig hatalmas nyomással jár, Osaka azt mondta, a gesztussal ezen akart enyhíteni. Nem mintha rajta nem lett volna nagy a nyomás: világelsőként veszíteni valója neki volt. A nézőtér pedig a 15 évest választotta – nyilván, hiszen mindenki róla beszélt. Nagyon sok történet találkozott tehát a US Open teniszpályáján azon a szombat estén. Osaka megérdemelte a dicsőséget, de látta a fájdalmat a háló túloldalán, így aztán arra kérte az ellenfelét, hogy maradjon ott a meccs utáni interjúra – amely hagyományosan a győzteseknek van fenntartva. Mindezt azért, hogy nagy nyilvánosság előtt elmondja az általa legyőzött 15 évesnek, mennyire csodálja. „Az akartam, hogy felemelt fejjel hagyja el a pályát, nem pedig szomorúan” – indokolta Osaka a gesztust. 

Fura volt, kicsit esetlen is, de mindenképpen bátor és nagyvonalú – mindenkivel, a közönséggel szemben is, amelyik történetesen nem a győztes oldalán állt. És közben láttunk két fiatal, színes bőrű lányt, akik egy még mindig nagyon fehér sportágban alkottak valami emlékezeteset, és nem tudtunk nem arra gondolni, hogy pont azok csináltak együttérzésből forradalmat, akiktől egy generációval korábban – a Williams nővérek tudnak erről mesélni – a sportág még megtagadta az esélyt és a tiszteletet. 

DON EMMERT / AFP

Korkérdés

Keanu Reevesnek barátnője van, ami túl azon, hogy tökéletes vörös szőnyeges kontent, egészen megrázó és tanulságos társadalmi-kulturális következményeket vont maga után. Az 55 éves színész ugyanis felrúgta a hollywoodi konvenciókat, és egy korban közel álló partnert választott (vagy a partner választotta őt, vagy egymást választották, nem tudhatjuk). Annyira persze nem közel álló, hiszen Alexandra Grant 46 éves, vagyis csaknem egy évtizeddel fiatalabb, mint a színész, viszont mivel ő is választott, történetesen azt, hogy nem álcázza hajfestékkel az őszülő haját – ami, mármint az őszülés, ebben a korban egy teljesen normális állapot –, és ezzel teljesen zavarba hozott mindenkit, aki Leonardo di Caprio romantikus életére alapozta a kapcsolati ismereteit, és úgy gondolta, hogy egy férfinak élete végéig 25 év alatti nők járnak. (A 44 éves Di Caprio most épp egy 22 éves modellel van együtt.) 

Image Press Agency / NurPhoto

A közösségi oldalakon tehát Grantet egyrészt lenagymamázták, Reeves viszont dicsérték, amiért egy negyven feletti barátnővel jelent meg. Micsoda bátorság – hangzott a laudáció. Vagyis Hollyood szívós és kitartó történetmeséléssel arra tréningezett minket, hogy egyidősnek lássunk egy 55 éves férfit és egy 46 éves nőt – de az utóbbi esetében elfogadhatatlannak tartsuk, hogy az öregedés jeleit mutassa.

Keanu Reeves végre boldog, de nekünk van némi problémánk így társadalmilag, amit meg kellene oldani. Kezdhetnénk azzal, hogy észrevesszük a 25 feletti nőket is – úgy, amilyenek. 

Egy sokat érő pózolás

Megan Rapinoe idén nem félt megélni a saját nagyságát. Az amerikai női labdarúgó válogatott kapitánya a világbajnoki cím mellett egy rakás más díjat és elismerést is begyűjtött az Aranylabdától kezdve a Sports Illustrated Év Sportolója címéig, de Rapinoe lábai előtt nem csak a sportteljesítménye miatt hever a világ (kivéve Donald Trumpot), hanem azért is, mert a társadalmi aktivizmusnak is arcot és tartást adott. Mégpedig mémeket érő tartást: az idei franciaországi világbajnokságon a 34 éves középpályás győzelmi póza már önmagában üzenetek sokaságát hordozta magában – nemcsak azt, hogy ő lett a torna legtöbb gólt szerző játékosa.

Rapinoe ugyanis a góljai után már-már szertartásszerűen kifutott a partvonalra, és szélesre tárta a karjait egy egyszerre huncut és méltóságteljes mosollyal. (A mindig mindenről véleményt mondó brit műsorvezető, Piers Morgan a szemére is vetette, hogy mennyire szereti magát, mintha ez olyan borzalmas lenne. És mintha a férfiaktól egy ugyanilyen győzelmi pózt ne vennénk természetesnek.) 

FRANCK FIFE / AFP

Megan Rapinoe széttárt karja nemcsak a közönségnek és a csapatnak, az LGBTQ-közösségnek (Rapinoe leszbikus), az önbizalomnak és a pillanat jelentőségteljességének szólt, hanem annak az erőfeszítésnek is, amelyet a nemek közötti egyenlőség elérésébe fektetett be. Rapinoe ugyanis figyelmet, tiszteletet és egyenlő fizetést követel – a női labdarúgók bérezésének az ügyét pedig jogi útra is terelte. A közönség pedig minden jel szerint vevő az üzenetre, nem véletlenül skandálták a lelátókon, hogy „equal pay”, azaz egyenlő fizetést. Rapinoe pedig nem hátrál a győzelmi pózból, mintha csak annyit üzenne:

szívesen.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: