Egy 2010-es szentpétervári gyermekjótékonysági eseményen számos hollywoodi sztár hallgatta lelkesen a közönség soraiból, ahogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a Blueberry Hill című slágert énekli – többek közt olyan nevek, mint Sharon Stone, Kevin Costner, Kurt Russell, Goldie Hawn, Gérard Depardieu, Vincent Cassel vagy Monica Bellucci. A Guardian abból az apropóból emlékeztetett az akkori eseményre, hogy a most kialakult háborús helyzetben Angelina Jolie-tól Sean Pennen át Mark Ruffalóig rengeteg sztár sietett kifejezni a támogatását a megszállt Ukrajna iránt. A 2000-es évek közepén viszont, amikor Putyin még pusztán egy-két volt szovjet terület felé kacsintgatott, több hollywoodi sztárnak nem jelentett különösebb problémát szemet hunyni az orosz elnök viselkedése felett.

A lap magyarázattal is szolgált erre, ebben az időben ugyanis Oroszország egyre jelentősebb tényezővé vált a filmes piacon, és fontos turnéállomás lett a hírességek számára. Így az sem okozott gondot, mikor Jean-Claude Van Damme 2007-ben egy szentpétervári bokszbajnokságon adta a macsót az orosz elnökkel, vagy amikor Leonardo DiCaprio a veszélyeztett nagymacskák védelmében állt ki Putyinnal közösen.

Putyinnak még inkább szüksége volt a nemzetközi legitimációra, miután a csecsenföldi és Grúzia elleni agressziója, valamint az újságíró Anna Politkovszkaja és a britek által beszervezett titkosszolgálati tiszt, Szergej Litvinyenko elleni merénylet miatt heves támadások kereszttüzébe került. Az A-listás sztárokkal közös fotók és a belépő a nemzetközi szórakoztató ipar krémjébe sokat javíthatott volna az negatív megítélésén a világ szemében.

Ám a Krím 2014-es megszállása után nyilvánvalóvá vált, hogy Putyin egyhamar nem fogja kiengedni a gyeplőt a kezei közül, és ez kezdett egyre kínosabbá válni a hollywoodi elit számára is – írja a lap. A sztárok féltek, hogy a demokratikus folyamatokat mind erőszakosabb eszközökkel kiiktató orosz elnökhöz fűződő viszonyuk a karrierjük végét jelentheti majd. De még ezután is maradtak páran, akiket nem zavart, hogy az orosz vezető nemzetközi szinten mindinkább páriává válik.

Ilyen – ahogy a Guardian nevezi – hasznos idióta volt például Gérard Depardieu, aki 2013-ban a kedvező egykulcsos adórendszer kihasználása érdekében még az orosz állampolgárságot is felvette. A Putyinnal is baráti viszonyt ápoló színész Oroszországot egy nyílt levélben „nagyszerű demokráciának” nevezte, 2014-ben pedig odáig ment, hogy Ukrajnát „Oroszország részének” nyilvánítsa. 2022-ben ugyanakkor, mikor az orosz tankok elkezdtek felsorakozni Ukrajna határán, sietett leszögezni, hogy ellene van a „testvérek közti háborúnak”, majd fegyverletételt és tárgyalásokat sürgetett.

Mickey Rourke hite sem rendült meg Putyinban, mikor az behatolt a Krím félszigetre. „Igazi úriembernek” írta le, és büszkén pózolt a diktátor arcával díszített pólóban 2014-ben. A Golden Globe-díjas színész és egykori bokszoló támogatása azonban saját bevallása szerint nem a politikának szólt, sokkal inkább orosz barátnőjének volt köszönhető. „Egyedül a család számít. A politikát magasról leszarom. Nem az én asztalom” – nyilatkozta akkoriban.

A Depardieu-höz hasonlóan orosz állampolgárságot szerző Steven Seagal sem sietett elhagyni a süllyedő hajót. 2016-ban a Krím megszállását „észszerű” lépésnek, Putyint pedig „az egyik legkiválóbb ma élő vezetőnek” nevezte. A február óta zajló orosz–ukrán háború felelőse szerinte egy olyan „külső erő, amely óriási összegeket költ propagandára, hogy a két országot egymásnak ugrassza” – fejtette ki véleményét a Fox Newsnak.

Depardieu és Putyin

MIKHAIL KLIMENTYEV / RIA-NOVOSTI / AFP

Némiképp bonyolultabb a helyzet Oliver Stone esetében, hiszen a rendező a példátlan hosszúságú Putyin-interjúja előtt korábban olyan diktátortokról is készített filmet, mint Fidel Castro vagy a volt venezuelai elnök, Hugo Chávez. A négyórás dokumentumfilm kétségkívül hízelgő az orosz elnök számára, noha nem mulasztja el számonkérni őt olyan kérdésekben, mint például a csecsen helyzet, az úgy nevezett orosz „demokrácia” vagy a külföldi választásokba való beavatkozás.

Kérdés, mit nyert mindezzel Vlagyimir Putyin. A lap szerint elképzelhető, hogy a négyórás sorozat, amely egyenlőségjelet tesz az amerikai és az orosz terjeszkedés közt, már egy szélesebb körű dezinformációs stratégia része volt, amely azt a célt szolgálta, hogy még tovább radikalizálja az európai és amerikai szélsőjobbot. Mindenesetre a Guardian nem menti fel a Putyinnal pózoló celebeket amiért segítettek az orosz elnöknek elleplezni egy mindennél kegyetlenebb és zordabb valóságot.

Az orosz–ukrán háborúról a folyamatos tudósításunkat itt követheti.

(Kapcsolt képünkön Vlagyimir Putyin és Leonardo DiCaprio 2010-ben.)