A Margit körúti egykori Május 1. mozi épületében 2012-ben nyitott meg az Átrium színház, amelyet 2017 óta üzemeltet a jelenlegi vezetés; ez idő alatt a korábbi befogadószínházi működés helyett repertoárszínházat hoztak létre, sok olyan, mára legendás előadással, mint a Stohl András főszereplésével bemutatott Az Őrült Nők Ketrece vagy az Igenis, miniszterelnök úr! Alföldi Róberttel. Egyre többet működtek együtt határon túli műhelyekkel is, Trianon 100. évfordulójára például a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházzal együtt hoztak létre előadást.

Az Átrium színház története azonban most véget érhet: a vezetőség csütörtök este jelentette be, hogy kénytelenek lehúzni a rolót, és már több munkatársnak fel is kellett mondaniuk.

Az Átrium négy éve áll folyamatosan a csőd szélén, ők a tao-támogatás megszüntetésének legnagyobb vesztesei. A régi rendszerben a színházak minden 100 forint jegybevétel után 80 forint támogatást igényelhettek a cégek által befizetett társasági adóból, az így befolyó, jellemzően több százmilliós összeg pedig beépült a színházak támogatásába, kvázi az állami vagy önkormányzati támogatás egy részét helyettesítette. A rendszer megszüntetése után sok színház nagyjából ugyanannyit kap továbbra is úgynevezett többlettámogatás jogcímen – amit már nem határoz meg a jegyeladás, sőt a kormány semmit nem közölt azóta sem arról, mi alapján ítélik meg az összegeket –, de sok független színház rosszul járt: az Átrium nagyon, ők több mint 75 százalékkal kevesebb támogatást kaptak az azóta eltelt években, idén viszont még egyetlen fillér sem érkezett hozzájuk.

Az ide vezető útról, a megoldás lehetőségeiről, a nézői támogatásokról és a politikai szándékról kérdeztük az Átrium produkciós menedzserét, Zsedényi Balázst.

hvg.hu: „Jelen pillanatban úgy áll a helyzet, hogy a következő hetekben az Átrium utolsó előadásait láthatják, akik jegyet váltottak rá” – írták a legutóbbi posztjukban. Valóban bezár az Átrium, vagy „csak” figyelemfelhívó vészjelzésről van szó?

Zsedényi Balázs: A jelenlegi helyzet alapján július 15-én tényleg bezár a színház. Amikor eltörölték a kulturális taót, a helyére a többlettámogatási rendszert állították fel, ami a szóbeszéddel ellentétben viszont nem pályázat, hanem kérelem. A pályázat és a kérelem között pedig az a legnagyobb különbség, hogy utóbbinak nincs átlátható döntési háttere, sem elbírálási határideje. Így mi 2021 novemberében beadtuk a támogatásra a kérelmünket összesen 255 millió forint értékben. Fekete Péter, az előző kulturális államtitkár áprilisig kiosztott az ilyen kérelmekre összesen 12 milliárd forintot, de az Átrium – sok más független színházhoz hasonlóan – ebből semmit nem kapott.

Fekete Péter jelezte, hogy a rendelkezésére álló keret ezzel elfogyott, de hátha majd az utána következők találnak még pénzt.

Még csak arról sincs szó, hogy ezeket a pályázatokat elutasították volna: ott vannak a rendszerben, érvényesek, de nem döntenek róluk.

Az állam másik színháztámogatási lehetősége a Nemzeti Kulturális Alap (NKA): a döntések megszülettek, viszont a támogatási szerződést nem állították ki a törvényben foglalt határidőig, a hivatalos válasz szerint azért, mert az áprilisi választás óta nincs, aki aláírja a papírokat. Pontosabban nem tudják, hogy kinek kéne aláírni. Az NKA révén 17 millió forintot kapna az Átrium, de így még erről sem tudjuk, mikor fog megérkezni. A színházhoz idén 0 forint érkezett meg máig, július elsejéig.

Zsédenyi Balázs,az Átrium színház operatív vezetője

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Mekkora összegre lenne szüksége az Átriumnak ahhoz, hogy működni tudjon?

Zs. B.: Egy ekkora színház, mint az Átrium a saját bevételein kívül nagyságrendileg 200 millió forint pluszforrással tud repertoárszínházként üzemelni. Viszonyításképp: a többlettámogatási kérelmek révén a Karinthy Színház – amely hozzánk hasonlóan magánszínház – 300 millió forintot kapott, a Turay Ida Színház szintén 300 milliót, a Játékszín 200 milliót – ezek szintén magánszínházak. A magánszínházaknak tehát 200-300 millió forintból kell megoldania ugyanazt, amit egy állami vagy önkormányzati színháznak jellemzően 6-800 millióból. És még egy viszonyszám: a Nemzeti Színház minden fizető néző után 70 ezer forint állami támogatást kap. (Ez gyakorlatilag azt jelenti, állami támogatás nélkül ekkora jegyárat kellene kérnie a színháznak ahhoz, hogy megtérüljenek a költségei – K. B.) Az állami vagy önkormányzati színházak – a mai nézőszámok mellett –  jellemzően 10 és 30 ezer forint közötti pluszforrást kapnak nézőnként, de még a magánszínházak is kapnak körülbelül 5 ezer forintot. Az Átrium egy fizető néző után 0 forintot kap.

hvg.hu: Kapott az Átrium bármilyen akár hivatalos, akár informális tájékoztatást, kérést, magyarázatot, kritikát a kulturális kormányzat részéről?

Zs. B.: Semmit. Annyit tudunk tenni, hogy hívogatjuk az NKA-t, és megkérdezzük, ha lejárt a hivatalos határidő, mikor lesz aláírva a szerződésünk, amire az a hivatalos válasz, hogy „nem tudom”, de kaptam olyan félhivatalos választ is egy ügyintézőtől, hogy „valószínűleg ön jobban tudja, mint én”. A kormányzat soha egy szót nem mondott arról, miért nem támogatható az Átrium; Molnár Áronnal kapcsolatban már egyértelműen megfogalmazták, mi a baj, velünk kapcsolatban még nem.

hvg.hu: A kormánypropaganda néhány hete azért kezdett lejárató kampányba a II. kerületben található Átrium ellen, mert felvetődött, hogy az I. kerület ellenzéki polgármestere támogatná a színházat. Ezzel a lehetőséggel mi a helyzet?

Zs. B.: Ha nincs kormányzati támogatás, a színháznak egyéb együttműködési lehetőségeket kell keresnie. Mivel a szomszédos kerületnek nincs kőszínháza, felajánlottuk, hogy az I. kerületi lakosok kedvezménnyel jöhessenek a hozzájuk legközelebb eső kőszínházba, illetve felajánlottunk jegyeket az önkormányzatnak, amelyeket akár a rászorulóknak oszthattak volna ki, és egy professzionális ifjúsági programot tudtunk volna beépíteni a kerület kulturális életébe.

Ebbe, az érzékenyítésbe kapaszkodtak bele az ellenzők, mintha ez egy negatív fogalom lenne;

nyilván nem Az Őrült Nők Ketrecével érzékenyítenénk, ahogy ezt le is írtuk. Ha jól tudom, a kerület végül úgy döntött, hogy nem dönt az ajánlatunkról.

hvg.hu: Látnak politikai szándékot az Átrium támogatásának elmaradásában?

Zs. B.: Én is örülnék, ha megmondanák, miért nem akarnak támogatni; mégiscsak eggyel tisztességesebb lenne. Hogy mik az okok, arról legfeljebb feltételezéseink lehetnek. A választási kampányban a fideszes jelölt, Fürjes Balázs is eljött az Átriumba, beszélgetett velünk és posztolt is erről a közösségi médiában. Ebben nem szerepelt olyasmi, hogy a pártja határozottan ellenezné az Átrium létezését. Ennél közelebb hivatalosan nem jött még kormánypárti politikus a színházba.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Mi volt az az előadás, gesztus vagy bármilyen történés az Átriumban, ami a legmarkánsabban kormányellenes volt?

Zs. B.: Az előadásaink sokszor a hatalom és az ember viszonyát vizsgálják, de akkor sem azt, hogy mit csinál a kormánypárt vagy az ellenzék. Az Igenis, miniszterelnök úr! című előadásunkban például idézünk mondatokat Orbán Viktortól, Bajnaitól vagy Gyurcsánytól is. Az előadás arról szól, hogy tudjunk szórakozni azon, ami körülvesz bennünket, egyúttal jobban meg is értsük azt. Ez nem kormánypárti vagy ellenzéki, hanem közéleti színház.

A politikát Magyarországon 12 éve a Fidesz csinálja; ha egy előadás a közéletről szól, jelen pillanatban a hatalom alatt az emberek épp a Fideszre gondolnak.

De ha valóban csak arról szólna, az senkit nem érdekelne. Az embereket nem ez érdekli, hanem az, hogy mi vesz körül bennünket, hogy mik a közös ügyeink, hogy például hogyan tud tizenkét ember megegyezni egymással, mint a 12 dühös ember című előadásunkban, ami folyamatosan telt házzal fut, talán mert az emberek már elszoktak ettől a fajta demokratikus vitától.

hvg.hu: A legrosszabb forgatókönyv tehát, hogy napokon belül bezár az Átrium. Mi kellene ahhoz, hogy ez ne így legyen?

Zs. B.: A főváros és a II. kerületi önkormányzat részéről nem a szándékkal van a baj, ez pontosan érezhető, folyamatos az együttműködésünk. Viszont az állam teljesen kivonult a finanszírozásunkból és ez új helyzetet teremtetett. Erről zajlik is egyeztetés, de az idő nagyon behatárol: vagy nagyon-nagyon rövid idő alatt lesz megoldás, vagy nem lesz megoldás.

Két lehetőség van, az egyik a tűzoltás, ami arra jó, hogy ne kelljen most azonnal bezárnunk, hogy egyáltalán meg tudjuk hirdetni a műsorunkat a jövő évadra, ami egyébként a jubileumi tizedik évad lenne.

Tegnap este tettük ki a posztot a Facebookra, a nézőink azóta másfél millió forintot küldtek nekünk. Ez csodálatos és iszonyatosan megható, és hozzá is járul annak az esélyéhez, hogy július 15-e után is legyen Átrium, de a probléma mértéke sajnos nem ekkora.

A valódi megoldást egyrészt a kormány tudná elhozni azzal, hogy pozitívan bírálja el a pályázatunkat, de erre kevés esélyt látok. (A kormány sokat bírálja, hogy „a liberálisok” hogyan használják a cancel culture-t: jó lenne, ha megmutatnák, ők nem élnek azzal a módszerrel, amit másokon számonkérnek.) A másik esély az lenne, ha sikerülne olyan stratégiai együttműködést kialakítani az önkormányzatokkal, ami kihúzná az Átriumot abból a helyzetből, hogy hónapról hónapra élünk. Ha most sikeres is lenne a tűzoltás, muszáj, hogy létrejöjjön egy kiszámítható rendszer, mert így nem lehet színházat csinálni.

hvg.hu: A tűzoltás sikeréhez nagyságrendileg milyen összegre lenne szükség?

Zs. B.: Ahogy mondtam, egy évi működéshez 200 millió forintra lenne szükség. Az év fele már eltelt, és nullán vagyunk. Tehát ennek a fele a nagyságrend.

hvg.hu: Vannak, akik azt mondják, ha egyszer magánszínházról van szó, éljen meg az Átrium a piacról, ne várjon támogatást.

Zs. B.: Magyarországon nincs olyan, hogy színházi piac, mert az állami támogatások rendszere ezt a piacot deformálta. Egy magánszínház annyiban tud jobb lenni egy állami színháznál, hogy hatékonyabban tudja elkölteni a közpénzt, ezért van nagyságrendi különbség a támogatásukban is. Magyarországon nem lehet piaci alapon professzionális színházat csinálni, repertoárszerűen, intézményt fenntartva, infrastruktúrát működtetve, embereket foglalkoztatva, és ezt az állam is elismeri a Karinthy Színház, a Játékszín és a többi magánszínház támogatásával.

hvg.hu: Egy színház kényszerű bezárása nyilván az egész ország színházi szakmáját szomorúan érinti. Érkeztek ilyen visszajelzések az Átriumhoz a szakmából?

Zs. B.: Egy színházvezető kolléga hívott fel, illetve néhány társulat fejezte ki együttérzését, de egy kezemen meg tudom számolni, hányan. Másmilyen szolidaritási gesztus nem jutott el hozzám.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: A csütörtöki posztban az is szerepel, hogy többen már a felmondási idejüket töltik a színházban.

Zs. B.: A világ legborzalmasabb dolga, amikor egy jó csapatba, egy működő rendszerbe, egy iszonyatosan elhivatott, nagyszerű gárdába egyszer csak bele kell verned baltával. Hiszen nem azért kellett többeknek felmondanunk, mert ne dolgoztak volna nagyon jól, hanem mert nem lehet továbbmenni ennyi emberrel, pedig már így is jóval kevesebben dolgoznak ebben a színházban, mint egy hasonló méretű kőszínházban, és ez épp azért lehet így, mert ilyen jó a csapatunk. Hihetetlenül igazságtalan, hogy ebből a csapatból kell elküldeni embereket. Ez pont az a pusztítás, ami miatt sok fiatal depressziós, és nem tudja, hogyan fog érvényesülni ebben az országban; a most elküldöttek jó része olyan fiatal, aki színházban képzelte el a jövőjét.

Ennek nem szabadna megtörténnie. És nem azért, mert az Átriumról van szó, hanem mert ez rombolás.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: