Meghan Markle 2016 januárjában Ruandába utazott jótékonykodni, egész pontosan a rászoruló településeket kutakkal ellátó World Vision nevű szervezetet támogatni. De Meghan Markle nem egyedül utazott, vele ment egy profi divatfotós, és egy profi sminkes-fodrász is, és persze több bőröndnyi ruha. Első osztályon utaztak. Kigali legjobb ötcsillagos szállodájában szálltak meg. A humanitárius szerepét nagy átéléssel játszó színésznő útját alaposan dokumentálták, fotók, kisfilmek készültek arról, ahogy a ruandaiak problémáit érdeklődve hallgatja vagy ahogy részt vesz a kútfúrásban, ami minőségi ugrást jelent majd a helyiek életminőségében és egészségében.
A helyiek legnagyobb meglepetésére azonban a jótékonykodó interakciók után Markle elvonult a divatfotóssal, és még órákon át pózolt a gyerekeket ölelgetve a kamerája előtt, és a pózok között átöltözött egy újabb meg újabb szettbe. A jótékonysági szervezet vezetője megdöbbent a divatfotókon, amelyeknek egy elhagyatott afrikai falu volt a díszlete.
Néhány hónappal később ezek a fotók felbecsülhetetlen értékűvé váltak: Harry herceg azt láthatta bennük, ahogy visszaköszön az anyja, Diana walesi hercegnő jótékonysága.
Heartfelt congratulations to Meghan Markle, our ambassador for the past 2 years, on her engagement to Prince Harry. We're grateful for her support of the world’s most vulnerable children. We wish the couple every happiness together. pic.twitter.com/QVMCmeBvRD
— World Vision Canada (@worldvisioncan)
Egyúttal jól illusztrálják azt is, hogy az emberek és helyzetek kihasználásában miért is tud tekintélyes életművet felmutatni Meghan Markle. Ez a történet sok száz másik történettel együtt áll össze egy ítélettel felérő portrévá Tom Bower Revenge (Bosszú) című könyvében, amely a legújabb nagy leleplezés a királyi életrajzok sorában. És attól lesz igazán erős, hogy egy egészen más Meghan Markle-t mutat be, mint akit a világraszóló eljegyzés és esküvő idején megismert a világ. Harry választottját hatalmas jóindulattal fogadták, de ő nagyon rövid idő alatt eljátszotta ezt. Ennek a folyamatnak a mozgatórugóit mutatja be a Revenge.
Simon and Schuster
Tom Bower nem titkoltan azzal a céllal írta a könyvét, hogy felgyorsítsa Sussexék bukását – amiből azért ők maguk is kiveszik a részüket: amióta elhagyták az Egyesült Királyságot, a munkásságuk lényegében kimerül a panaszkodásban és néhány semmitmondó, ám jól dokumentált megjelenésben. A szerző a Sussex-brand megtépázását már csak azért is kívánatosnak tartja, mert meglátása szerint Harry és Meghan veszélyt jelentenek a monarchiára nézve – és mivel Harryék tulajdonképpen a megélhetésüket alapozzák arra, hogy újra meg újra alá vágnak a monarchiának, ennek az álláspontnak van létjogosultsága.
Bower híres arról, hogy az úgynevezett botránykönyveit (Károly hercegről, Boris Johnsonról, Tony Blairről, Bernie Ecclestone-ról és Richard Bransonról is írt már) alaposan körbebástyázza tényekkel, bizonyítékokkal és ügyvédekkel. Az pedig, hogy a pereskedéstől soha vissza nem riadó Sussexék egyelőre nem terelték jogi útra a könyvvel szembeni garantált ellenérzéseiket, arra enged következtetni, hogy Bowernek sikerült az igazságot kiásnia. Ez persze nem jelenti azt, hogy Meghan ne reagálna az őt ért támadásra a maga módján, feltehetően nem véletlenül lett sürgős elindítani a két éve készülő podcast-sorozatát, és adni egy impresszív fotókkal megtámogatott, hosszú interjút, de ezekről később.
Markle fontossági listájának a tetején szerepel az imázskontroll, Tom Bower könyve pedig azért üt olyan nagyot, mert ezt a kontrollt veszi ki a kezéből, nem is szólva arról, hogy aprólékosan, módszeresen le is bontja ezt az imázst. Pontosabban elvezet a következtetésig, hogy ez az imázs valami ürességet takar, hogy egy lufival van dolgunk.
A szerző azt állítja, hogy Markle nem a teljesítménye, hanem az emberek kihasználása révén jutott előre. A színészi karrierjét az apja segítségével indította ugyan be, de a tehetsége és a tudása nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy berobbanjon a szakmában, mindig is B-kategóriás színésznő maradt – a neve mellett a legnagyobb áttörésként szereplő Briliáns elmék (Suits) is akkor lett szélesebb körben ismert sorozat, amikor kiderült, hogy Markle egy herceggel randizik.
Meghan Markle 2012-ben
AFP / 2012 Universal Cable Productions / Collection Christophel
Markle nemcsak az embereket, hanem az ügyeket is kihasználta. Ilyen volt a faji kérdés, amely az apja állítása szerint sohasem volt téma vagy probléma a kis Meghan gyerekkorában, de amit mégis egyre hangsúlyosabban elővesz, hogy a rasszizmus túlélőjeként pozícionálja magát. És ilyen volt a ma már számtalanszor elővett gyerekkori történet is a 11 éves Meghanről, aki fél kézzel kényszerítette térdre a patriarchátust, amikor a Procter and Gamble-nek megírta, legyenek szívesek, és ne nőknek, hanem az embereknek reklámozzák a mosogatószerüket. A 11 éves Meghannel elhitette az apja, hogy az ő levelének a hatására módosított a reklámon a cég, de kiderült, hogy valójában több száz levél érkezett, és a kislány nem azért került be ezzel a sztorival egy gyerekműsorba, mert ténylegesen elérte ezt, hanem azért, mert a filmiparban dolgozó apja elintézte neki. Mindettől függetlenül a 41 éves Meghan továbbra is hisz a saját mágikus erejében, és újra meg újra elmondja a PG sztorit – legutóbb épp a podcastjében, ráadásul hosszasan, mint akinek nincs is más mondanivalója.
Ezek az apró csúsztatások olykor szándékos ferdítésekké, egyenesen hazugságokká fejlődnek a könyvben felidézett történetekben.
Meghan Markle imázsának az eróziója a Revenge fő csapásvonala, és könyv végére az az érzésünk lehet, hogy Sussex hercegnéje nemhogy nem önazonos – autentikus, hogy az egyik kedvenc szavával éljünk –, de még akkor sem mond igazat, amikor kérdez. A könyvből az derül ki, hogy Markle a világ számára egy olyan képet rakott össze magáról, amely legtöbb részletében nem egyezik a valósággal – a gyerekkorát, a kapcsolatait, az ambícióit, a szándékait mind olyan fénytörésben láttatja, ami épp az érdekeinek megfelel.
Az eljegyzés bejelentésének a pillanata 2017 novemberében
DANIEL LEAL / AFP
Meghan Markle sokat emlegetett „igazságát” nem zavartatják a tények. (Igaz, néha utolérik: most épp a féltestvére, Samantha Markle perelte be, amiért az Oprah-interjúban azt állította, hogy egyedüli gyerekként nőtt fel. Az ügyvédei azzal érvelnek, hogy a védencük nem a tényeket, hanem az érzéseit közvetítette.) Sussex hercegnéje a múltját úgy kozmetikázta, hogy az a jövőjét szolgálja:
Tom Bower az általa egybe gyűjtött tényekből egy olyan ember portréját rajzolja meg, aki kíméletlen opportunista, és aki a férjében nem a lelki társát találta meg, hanem az eszközt a saját személyes előmenetelére.
Ebből kiindulva talán nem véletlen, hogy a legújabb projektekben Harry már csak epizódszereplő – mint a podcastben –, vagy még az sem, mint a héten megjelent Cut-interjúban, ahol Markle már egymaga sajátítja ki a reflektorfényt – azt a figyelmet, amely lényegében azért irányul rá, mert Harry herceg felesége.
Bower nyolcvan emberrel készített interjút a könyvhöz – a többségük névvel vállalta a megszólalást –, és millió apró részletből rakja össze ennek az egykor elkényeztetett kaliforniai kislánynak a történetét, aki kíméletlenül törtetett a hírnév és a vagyon felé, miközben használta, kihasználta, majd eldobta az őt az előre jutásban segítő embereket.
És a menetelésnek nincs vége, Meghan Markle-nek soha semmi sem elég. Harry herceg oldalán, a királyi család tagjaként élete szerepét eljátszhatta volna (különösen, hogy Hollywoodban finoman szólva sem kapkodtak érte a produkciók, nem lehet tehát azt mondani, hogy feladta volna a színészi karriert a rojálságért – ez a karrier épp zsákutcában volt, amikor megismerkedett Harryvel.) De Meghan Markle nem viseli jól, ha nem ő van a középpontban, ezért kellett egy újabb terv, egy újabb imázsépítés, amellyel ismét őt pásztázzák a reflektorok – derül ki a Bower által összefésült szálakból.
Harry és Meghan 2020-as utolsó rojál megjelenése
JUSTIN TALLIS / AFP
És tulajdonképpen ez derül ki a mostani úgynevezett nagy visszatéréséből is. A két évvel ezelőtt nagy felhajtással beharangozott Spotify-projekt első terméke végre megvalósult, és rögtön ki is hagyott egy hatalmas ziccert a korrekcióra. Markle az épp a visszavonulására készülő legendával, Serena Williamsszel ült le egy interjúra, de a félbeszakítások mestere a nárcisztikusság tankönyvi jegyeit felmutatva szinte végig csak magáról beszélt – és persze, hogy megint előkerült a Procter and Gamble anekdota, már rögtön a podcast elején.
Markle-nek a hírfolyamot is sikerült eltérítenie, a podcast után nem Serena Williams mondataitól volt hangos a sajtó, hanem attól, hogy Harryék dél-afrikai látogatása alkalmával tűz ütött ki abban a szobában, ahol a fiuk, Archie aludt volna, de a gyerek nem volt ott a szobában, és egyébként sem volt tűz, mert senki nem emlékszik ilyen incidensre. De Markle-t megint csak nem zavartatják a tények, ha egy jó sztorit kell kreálnia saját magáról.
A fájdalmasan hosszú, 57 és fél perces podcastot végighallgatva megint csak azt a következtetést lehet levonni, hogy Meghan Markle emberi kapcsolatai tranzakciók, amelyek az ő fényezését és előrejutását szolgálják. Markle – a férje egyetértő támogatásával – újra meg újra kikel a média és a felszínesség ellen, miközben ő maga is felszínes médiaterméket állít elő. (A Spotify-projektnek még a címét sem sikerült eltalálni, Archetypes, azaz Archetípusok néven fut, de Markle valójában a sztereotípiákra gondol, vagy nincs tisztában a szavak jelentésével, vagy a szavaknak amúgy sincs súlya számára.)
Azt a szobrot, amelyet Tom Bower a könyvével ledönteni próbál, Meghan Markle valójában már saját maga ledöntötte a tollbamondás erős nyomait magán viselő, A szabadság nyomában című könyvvel, amely elméletben a sussexi hercegi pár „modern” szerelmének és rojál életfilozófiájának állított volna írásos emléket, a gyakorlatban azonban egy roppant kínos, önfényező, sekélyes és semmitmondó PR-anyag lett.
Lehet, hogy Harry herceg és Meghan Markle most tényleg túl messzire ment
A szabadság nyomában című könyv azt ígéri, hogy az igazat meséli el Sussex hercegének és hercegnéjének a szakításáról a brit királyi családdal, de ez az igazság igencsak egyoldalú, és kicsit bosszú íze is van. A kivonulásuk idején sokak szimpátiáját kiváltották, de a PR-háborúnak ezt a csatáját nem biztos, hogy megnyerték.
És ez a motívum folytatódik a héten megjelent, az indokoltnál sokkal hosszabb interjúban, amelyet a Cut magazin hozott le egy kétségtelenül erős képanyag kíséretében. Végre itt a lehetőség, hogy Meghan Markle betekintést engedjen a gondolataiba, a világnézetébe, a terveibe. De mi volt a nagy bejelentése, amihez egy több mint 36 ezer karakteres interjú PR-anyag készült? Az, hogy visszatér az Instagramra. Vagy nem. Lehet-e még ennél is sekélyesebb?
Aligha, viszont meghökkentő, mennyire képes még mindig elszakadni a valóságtól. Az interjúban például arról beszélt, hogy egy dél-afrikai, akinek a nevét nem árulta el, azt mondta neki: amikor beházasodott a királyi családba, olyan örömujjongás volt a dél-afrikai utcákon, mint Nelson Mandela kiszabadulásakor. De a cikkben egy szó sem esik arról, hogy talán nagy lesz rá ez a kabát.
A királyi családdal szemben a „szabadságát” kivívó házaspár – egy ironikusnak nevezhető fordulatként – épp azoknak a címeknek a hátán igyekszik boldogulni Amerikában, amelyeket attól az intézménytől kapott, amelyet aláásni próbál. Meghan Markle 72 napon keresztül volt a királyi család dolgozó tagja. (Csak a nagyságrend kedvéért tesszük ide, hogy II. Erzsébet 70 éve királynő.) Az elmúlt három évben ennek a „traumájából” élt, és egyelőre nem tűnik úgy, hogy megunná.
