Szájer József 2020-es győzelme óta nem látott méretű siker született a HVG 2023-as évzáró díjainak kiosztásakor, és idén is az volt a legegyértelműbb, hogy ki volt az antihős: a 2020-ban bukott Fidesz-alapítót, a 2021-ben Mészáros Lőrinc oldalán hivalkodó Várkonyi Andreát és a 2022-ben a hatalmukkal visszaélő tankerületi vezetőket

Tóth Gabi követi a citromdíjasok sorában.

A díj indoklást igényel, a shortlist többi szereplője egészen máshogy volt negatív hatással az életünkre, mint a győztes: 2022 után 2023-ban is ezüstérmes lett az ellenzék, amelynek elengedhetetlen szerepe van abban, hogy ez az ország tovább sodródjon a vadkeleti diktatúrák felé, kilátástalanul. Bronzérmet kapott a MÁV, ami a legalapvetőbb funkcióit is alig tudja ellátni, nemhogy a zöld átmenet hajtóereje nem volt (igaz, ez nem az államvasút dolgozóin múlik, hanem az államon magán). Negyedik helyen végzett a Twittert, és jó eséllyel az amerikai politikát, így pedig fokozatosan a világot is szétverő Elon Musk, ötödik pedig az az L. Simon László lett, aki a saját maga által is elfogadott homofóbtörvény áldozata lett, amikor a NER Dúró Dóra közreműködésével a saját farkába harapott.

Tóth Gabinak mégis sikerült egyedül több, szám szerint 7413 voksot szereznie, mint a többieknek összesen, arra pedig több magyarázat is létezik, hogy miért.

Egyfelől: Tóth Gabit utálni sokaknak rendszerkritika. Ha valakit felmagasztal a hatalom, lesznek, akik elvből ellene lesznek – e tekintetben ő egyáltalán nem más, mint Ákos vagy Nagy Feró.

Amíg azonban Ákos „női princípiumról” magyaráz, Nagy Feró pedig csak szimplán önmaga, addig Tóth Gabinak egészen más szerepet szánt a hatalom: a mintanőét. Anya, aki nő, gyereke van, akit nem műtöttek át Sorosék az oviban, apával, aki férfi, mintacsaládot alkot keresztény szeretetben: a bulvárhős, aki a nemzet csalogánya lett. Ha ez nincs, maradt volna felsőközépkategóriás haknizenész és a TV2 egyik arca, egy kevéssé lényeges tényező a 21. századi zeneiparban. Ha ilyen előadóként derül ki róla, hogy egy másik férfiért elhagyja a férjét, nagyjából egy-két hétig lett volna a bulvárlapok címlapjain, pár interjúban elmondta volna, hogy ez van, lehet őt szidni, csak a gyerekét hagyják ki a sztoriból, az adott hónap végére már arra sem emlékezne senki, hogy benne volt-e a hírekben.

De nem ez történt. Tóth büszkén vállalta a szerepet, amit a keresztény értékeket a lehető legálszentebben képviselő rezsim neki szánt – és pont ugyanilyen álszent volt ennek fényében, amit csinált. Tóth Gabi tehát azért is volt méltó a citromdíjra, mert egyfajta szimbóluma a rendszernek, amelynek kétszínűségére így tét nélkül lehetett felhívni a figyelmet. Más szóval:

úgy állított emlékművet a NER-nek, hogy annak nem itták meg a magyar emberek a levét.

Az egész történetnek a körítése már csak ráadás. Az, hogy az új szerető személye egy Pócs János-posztból derül ki? A Magyar Nemzet Berekedt a nemzet csalogánya című, korszakalkotó írása a botrány után? Majd mindezek után a videóklip, amelyben Tóth Gabi az áldozat szerepét játssza el a drámában, amit saját maga rendezett? A nagy csók élő adásban mindezek után? Egytől egyig jelöltek lehettek volna az Abszurdum-díjra.

Tóth Gabi a nemzeti bulvár műfajának koronázatlan királynője lett 2023-ban – a citromdíj pedig végső soron azért jár, ahogy mindezt az orrunk alá dörgölte, majd sajnáltatta magát miatta.