Elképesztő sebességgel robbant be a Carson Coma magyar popzenébe, és ezen kizárólag azért nem csodálkozunk már, mert az új generáció számos képviselője mutatott be hasonló, vagy még sebesebb felemelkedést Azahriahtól, mondjuk Pogány Indulóig.

A Carson Coma az egyetlen hagyományos beatzenekar közöttük, a többiek lényegében mind egyszemélyes hiphop produkciók. Ez nem minőségbeli különbség, egyszerűen tény. Azt, hogy nincsenek ilyen stílusbeli törésvonalak, az is mutatja, hogy szombaton vendégként jelen volt többek közt Beton.Hofi is a szülinapi bulin.

Mindenesetre még nagyon jól emlékszünk a Covid előtti időkre, amikor például a régi Dürer-kertben alig hitték el Fekete Giorgioék, hogy több száz ember kíváncsi a koncertjükre, most pedig a MVM Dome-ot töltötték meg, ha nem is száz százalékban, de ránézésre úgy 90-ben biztos.

Carson Coma

Fazekas István

A színpadot az aréna közepére tervezték, ahova – némi videós felvezetés után – egy kórus érkezett meg először, hogy a lassan, kiskocsin betolt zenekar nyitószámába, a Fantomrezgésbe (és később még több dalba is) besegítsen. Innentől egyébként a többezer – jellemzően, de nem kizárólag – tini is végig énekelte, sikította a dalokat. Szó szerint végig: két és fél órán keresztül.

Minthogy a zenekarnak már most elképesztő repertoárja van, volt miből válogatniuk a best of-show műsorba. Néhány dal az első lemezről is megszólalt (példáaul a Kreolkék pillanatok vagy a fúvós kvartett-tel felturbózott She’s a Sinner), de jellemzően inkább a többiről válogattak, és megszólaltak a klip formában már megjelent vadiúj számok is (Paul McCartney halott?, a Beton.Hofival közös Frida Kahlo, vagy az egész Ivan and the Parazolt színpadra hívó Kérdőjelek és válaszok).

Carson Coma

Fazekas István

A közönség reakcióiból nem tudnánk levonni, melyik Carson Coma-korszak számít a kedvencnek, ugyanis nagyjából minden számnál ugyanaz volt a koreográfia: az első akkordok után tízezernyi torokból felhangzott az örömsikítás, majd ugyanennyien énekelték a dalszövegeket a fiúkkal. (Azért felhívnánk a figyelmet, hogy ötéves a zenekar, de már tényleg vannak korszakai, most éppen elég dühös, politikus korszakban vannak – más zenekarnál ennyi idő még egy fél korszakot se tesz ki).

Carson Coma

Fazekas István

A középen álló színpad, bár egyre több ilyen produkcióról hallani a világban és itthon is, azt a kihívást állítja az előadók elé, hogy egyszerre játszanak az előttük, mögöttük és oldalt állóknak is, azaz vagy a színpadnak kell forogni, vagy a zenészeknek kell egyfolytában mozogni. Az énekeseknek, gitárosoknak ez viszonylag könnyű, de már a billentyűs bajban van (ezt Kun Bálint a 90-es években divatos nyakba akaszthatós szintivel azért megoldotta), de a dobosoknál kivitelezhetetlen. Itt az volt a megoldás, hogy két dobszerelés és két kongás szekció volt felállítva a színpad sarkaiban, hol ide, hol oda ült/állt be a hangszeres.

De ez sem egyszerű, mert a Carson Coma-tagok közül a legtöbben több hangszeren játszanak: hol dobolnak, hol gitároznak, hol énekelnek, hol zongoráznak. Alig lehet követni a nagy kavarodást.  

Carson Coma

Fazekas István

A színpad fölött egy hatalmas gömb volt (igazából ez eléggé kihasználatlan látványelemnek bizonyult), és egyszerű, de nagyon látványos figurákat bemutató reflektorpark biztosította szemkápráztató a vizuált, és egy ponton volt konfettieső is. A színpad közepén egy kör alakú kis emelvény emelte ki a kórust, a fúvósókat, vagy a szólóénekesnek (és ilyen szerep jutott többeknek: Fekete Giorgio és Héra Barna mellett Gaál Péternek és Kun Bálintnak is) biztosított színpadon belüli színpadot.

Túl sok szóbeli kommunikáció, hangulatfokozó bekiabálások vagy felkonf nem hangzott el (na jó, azért a „jól vagytok MVM Dome?”- kérdés többször is), de igazából nem is nagyon hiányzott. A dalok magukért beszéltek.

És ebbe belefért a Hagyjál, lomtalanítok punkos beindulástól a Dr. Doktor sok fúvóssal felturbózott, LGT-s funkyján, vagy a több dalba is beépített virtuóz, prog-rockszerű betéteken át a színpad közepén leülős, tábortüzes hangulatú akusztikusabb dalokig (pl. Bőrönd, Nem a te dolgod) nagyon sok minden.

Carson Coma

Fazekas István

És persze voltak a zenekar koncertjeinek szokásos, és nagyon is szerethető paneljei, például ahogy a Marokkót énekelteti a közönséggel Giorgio, ahogy minden dühét ki kell ordítania mindenkinek a Frida Kahlóban a „Társkeresők, valóságshow-k, a büszkeséged tűri / Nem lesz a faszom sem az X-Faktorban zsűri” – résznél. És nagyon hatásos persze „Carson Coma Radio Ga Ga-ja”, a Polaroid is, ahol a közönség az „Aznap este bármi” sorra pontosan tudja, hogy kell nagyon egyszerre kettőket tapsolni.  

Bár mögöttem valaki még mindig az aznapi Magyar Péter-féle tüntetés hangulatában érezte magát, ugyanis visszaérően azt kiabálta, hogy „Nem félünk”, de ha direkt politikai beszólásokat várt a zenekartól az illető, akkor csalódhatott, ilyen ugyanis nem volt.

Carson Coma

Fazekas István

A zenekar negyedik lemezéről elővezetett dalok közül, mondjuk több is nagyon dühös véleményt fogalmaz meg a fennálló rezsimmel kapcsolatban, és ezek közül több is elhangzott, de nagy bemondások ezen felül külön nem voltak. De minek is, amikor tízezernyi torok üvölti, hogy „nem akarok olyan lenni, mint te”, és mindenki pontosan tudja, kik azok, akikhez nem akar hasonlítani ez a generáció.

Naná, hogy a kiemelt este kiemelt dala a Pók és a Földobom a követ volt, utóbbiban az „Utcai harcos orcán fintor / Ki fogod sípolni hogy” után felhangzott a tízezernyi torokból ez erre rímelő ismert név. Sőt, a hangulat fokozása miatt ezután hosszú sötétség és csend következett, ami először sikításba, aztán a dal folytatásába csapott át.

Carson Coma

Fazekas István

A fináléra pedig feljött az összes közreműködő, a kórustól a fúvósszekcióig, az Ivan and the Parazol tagjaitól Beton.Hofiig mindenki. Ilyen egy igazi szülinapi parti, nem?

Ráadás nem volt, ez nehezen is kivitelezhető a központi színpadi felállásban.

Kifelé azon gondolkodtunk, hogy ha ez volt az ötéves szülinapon, mi lesz, mi lehet később. Lehet ezt még fokozni?