szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A miniszterelnöknek és az oktatási államtitkárnak elküldött levelében azt kéri, hogy „a magyar gyermekek iránt »szeretettel áthatott« szolgáló hatalmuknál fogva tegyenek lépéseket a kémiaoktatás helyretétele érdekében”.

F. Várkonyi Egon doktorandusz, vegyészmérnök, kémiatanár hosszan, szakmai érveket felsorakoztatva írja le az Orbán Viktor miniszterelnöknek és Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkárnak címzett levelében, hogy szerinte aggasztó helyzetben van az egész magyar közoktatás, és azon belül a kémiatanítás. Emlékeztet arra, hogy a 80-as években a magyar természettudományos oktatás még a világ élvonalába tartozott, ez pár évtized alatt a nemzetközi átlag alá esett vissza.

Ennek egyik legfőbb oka szerinte, hogy a sorozatos tantervi átalakítások során egyre nőtt a kötelezően előírt tananyag mennyisége (általában is, de a kémia esetében biztosan), miközben a (kémia) tanórák száma még csökkent is.

Így egy pedagógus előtt két út áll. Vagy a minőségi oktatást választja, amihez több időre van szükség, és akkor behozhatatlan lemaradásba kerül, vagy megpróbálja megkísérelni az előírt tananyag leadását, de akkor „garantált az értetlen információk halmaza a diákjaink fejében”.

Azaz mindkét esetben „eredménytelenségre van ítélve a kémiatanár munkája”.

Úgy véli, több időt kell biztosítani a minőségi oktatásra, azaz a Nemzeti alaptantervben leírt anyag mennyiségét alaposan le kellene szűkíteni.

A pedagógus úgy véli továbbá, hogy öröm nélkül nincs hatékony tanulás, erre is figyelnie kellene az átalakításoknak. A levélben hosszasan idéz szakértőket, például Bagdy Emőkét, aki szerint „az a tudás, amely szikár, száraz és pusztán csak a tényeknek a rendszere és nem hatja át az érzelmi felelősség […]”, az nem tud célt érni, „[…] mert a felelősség ott születik meg, ahol közöm van személyesen valakihez/valamihez, ahol felelek érte, vigyázzam, óvjam!”

A levele végén F. Várkonyi Egon arra kéri Orbán Viktort és Maruzsa Zoltánt, hogy „a szakmaiságból fakadó józan észnek megfelelően, és a magyar gyermekek iránt »szeretettel áthatott« szolgáló hatalmuknál fogva, tegyenek lépéseket a kémiaoktatás helyretétele érdekében”.

A pedagógus a levelét megosztotta a közösségi oldalán is. Mint ott írja, „bár a levél elsősorban a kémiaoktatásra koncentrál (hiszen kompetenciám leginkább ehhez van), a benne megfogalmazott problémák túlnyomó része sajnos nem tantárgyspecifikus. Számos általános, rendszerszintű jelenség rajzolódik ki belőle, amelyek a magyar közoktatás egészére jellemzőek.”

Hangsúlyozza, hogy a levele semmi esetre sem politikai állásfoglalás – az oktatás kérdése mindenki ügye, és nem lehet pártpolitikai keretek közé szorítani.

„Tisztában vagyok vele, hogy az országban akadhatnak pillanatnyilag égetőbb problémák is, azonban, ha minden alkalommal utolsó helyre helyeződik az oktatás, sosem lesz változás. Az én szintemen ennyit tudok tenni az előremenetel érdekében” – zárja a kollégáinak szóló posztot.

A természettudományos tanárok aggasztó hiányáról pár éve hosszabban írtunk:

Ez már nem a jövő, hanem a húsbavágó jelen: nincs, aki tanítsa a gyerekeinket

Évtizedek óta előre látható volt, hogy a magyar közoktatás egyik legnagyobb és idővel egyre erősödő problémája lesz a tanárhiány, mégsem történt semmi e téren. Pontosan lehetett tudni, hogy záros határidőn belül egyszerűen nem lesz, aki tanítson bizonyos – elsősorban természettudományos – tárgyakat. Ma már ez nem a jövő: minden harmadik iskolában már most nincs elég kémia- vagy fizikatanár.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!