Míg áprilistól Magyarországon új protokollt vezettek be, és a túlsúlyos betegek nem kerülhetnek várólistára sem, ha térd, vagy csípőprotézis műtétre van szükségük, Európában a magyartól merőben eltérő módon küzdenek a kóros elhízás ellen. Iskolai felvilágosítás, államilag támogatott táplálkozásszakértő, a fegyveres állomány számára indított fogyasztóprogram, pszichoterápia – meglepő és hatékony programok futnak Spanyolországtól Ausztriáig a még- és a már elhízottak számára.

Összefogott stratégiára mindenképpen szükség van, mert Európa lakossága az elmúlt évtizedekben riasztóan elhízott, és a tendencia egyre rosszabb irányt mutat. Becslések szerint világszerte egymilliárd ember él túlsúllyal, az Európai Unió lakosságának 53 százaléka küzd súlyproblémákkal.

A kóros súlyfelesleg másképpen érinti a nőket, a férfiakat, másképpen a különböző életkori csoportokhoz tartozókat (az életkor előrehaladtával egyre több a túlsúlyos ember). Számos tényező (szociális helyzet, lakhely, képzettség) befolyással van az egészséges (vagy az egészségügyi határértékeket meghaladó) testsúly alakulására. De a statisztikai adatok azt mutatják: Kelet- és Közép Európát érinti leginkább ez a krízis. A legtöbb elhízott férfi Romániában él, az EU keleti határvidékén a férfiak 76 százaléka érintett. Hasonló értékek mérhetőek Lengyelországban és Szlovákiában. Magyarország a hatodik a listán, a férfiak 72 százalékának nagyobb a testtömege az egészséges mértéknél.

A7 1970-es évektől rohamosan romlanak a statisztikák uniószerte, az ezredforduló első évtizedéig ebben az időszakban 138 százalékkal nőtt a súlyproblémákkal küzdők aránya, az elmúlt tíz évben az emberek újabb 21 százaléka vált érintetté. Az előrejelzések szerint, ha nem történik változás, 2030-ra a lakosság fele az EU minden tagállamában túlsúllyal fog küzdeni, és lesz olyan ország, ahol ez az arány megközelíti a 90 százalékot.

Az Európai Bizottság a WHO-val együttműködve 2007-ben indított el egy, a kóros túlsúlyosság megelőzését és kezelését célzó közös stratégiát. Ez kitért az élelmiszerekkel kapcsolatos megfelelő tájékoztatásra (például az élelmiszerek pontos tápanyagértéknek feltüntetésére), a korosztályok szerinti ellátásra és felkészítésre (az iskolai étkeztetés javítására) vagy a testmozgás ösztönzésére és segítésére. A legutóbbi statisztikai adatok azt mutatják: a kezdeményezés fontos, de nem elég hatékony.

Németországban 2020 óta ismerik el krónikus betegségként az elhízást, abban az évben a német társadalom 53 százaléka küzdött túlsúllyal. A szakmai felmérések szerint az elhízás miatti egészségkárosodás öt év alatt 193 millió eurónyi pluszköltséget jelentett a német egészségügy számára. 2024 áprilisától országos program lépett életbe az elhízás kezelésére illetve megelőzésére. Ennek keretén belül szűrik, kik azok akik már túlsúllyal küzdenek és különböző beavatkozásokra lenne szükségük (nutricionista tanácsadására, gyógyszeres kezelésre, szakorvosi ellátásra), kik azok akik kockázati csoportba tartoznak, és akiknél a megfelelő megelőzéssel elkerülhető a kóros állapot.

A programban való részvétel a háziorvosi és a szakorvosi ajánlástól függ, a beavatkozások egy részét finanszírozzák az egészségügyi biztosítási rendszerek, egy része a programban résztvevőket terheli, de a rövid távú cél az, hogy ezt a típusú ellátást teljes egészében állják az elérhető biztosítási konstrukciók. Hogy milyen jelentős léptékben van szükség az állami beavatkozásra, azt jól jelzi, hogy a szövetségi haderő, a Bundeswehr is elhízás elleni programot indított, az egészséges határnak megfelelő testsúllyal ugyanis csak az állomány 38 százaléka rendelkezik, a katonák 62 százaléka túlsúlyos.

Ausztriában a Der Standard riportja szerint pont ellenkező szellemben járnak el, mint Magyarországon, ahol a a műtéti beavatkozásokat csak bizonyos testsúly alatt teszik lehetővé. Johannes Steinhart, az osztrák orvosi kamara elnöke arra figyelmeztet: túlsúlyos emberek fogyását, az elhízás megelőzését nem finanszírozza az egészségbiztosító rendszer, a túlsúlyosság miatt kialakuló egészségkárosodás ellátását, például műtéti beavatkozásokat igen. Ez a szemlélet nem hatékony és nem is szolgálja a páciensek érdekeit, figyelmeztet Steinhart, aki német kollégáihoz hasonlóan azt szeretné elérni, hogy már az egészséges testsúly megtartásáért is megfelelő támogatást kapjanak a veszélyeztetett emberek. Ausztriában önálló program működik a fiatal túlsúlyosak ellátására, és támogatást biztosítanak a közösségi, iskolai megelőzésre, vagy a családterápiás beavatkozásra is.

Spanyolországban olyan mértékű a fiatal- és gyermekkorúak elhízása, hogy tárcaközi bizottságot hoztak létre az obezitás elleni stratégiák kidolgozására. A 2 és 17 év közötti fiatalok harminc százaléka jelenleg túlsúlyos, tíz százalékuk elhízott Spanyolországban. Mindez olyan körülmények között, hogy bizonyos tartományokban évtizedes tapasztalat van arra vonatkozóan, milyen segítséget jelent a megelőzésben vagy a terápiában a célzott és támogatott szakorvosi ellátás. Galíciában és Katalóniában az alaporvosi ellátás részeként kérhető nutricionista segítsége. Igaz, az elmúlt években, költségmegtakarítás miatt létszámcsökkentés volt – pedig három évtizedes hagyománya volt annak, hogy a veszélyeztetett betegek táplálkozási szakértőhöz fordulhattak. A katalánok egy része lemondott a szakorvosi támogatásról emiatt, egy része viszont úgy is segítséget kért, hogy ezért magánorvosi ellátásban fizetnie kellett. Ez ugyanis még mindig kifizetődőbb – állítják a spanyolországi betegek – mint a kialakuló diabétesz, szív- és érrendszeri panaszok miatti kezeléseket fizetni, vagy ezek miatt munkaképtelenné válni.

Ez a cikk a Pulse-projekt keretében készült. Elkészítéséhez hozzájárult a spanyol El Confidencial (Andrea Muñoz and Fran Sánchez Becerril) és az osztrák Der Standard (Pia Kruckenhauser).