© Lőrincz Zsolt

Az 1919 óta Olaszországhoz tartozó, de egyébként német nyelvterületnek számító Dél-Tirol konyhája éppen hogy fokozatos átmenetet jelent az osztrák és a mediterrán konyha között. Az alpesi hegyek étkezési szokásait egyszerű és takarékos főzésmód jellemzi. Az itt felhasznált alapanyagok közül a leggyakoribb a kukoricaliszt, a burgonya, a sajt és a füstöléssel tartósított hús /egykor a családok friss húst szinte csak karácsonykor és más nagyobb ünnepekkor ettek/.
Egyik fő fogás a knödli, amit levesbetétként, köretként, de még édességként, például sárgabarackos gombócként is fogyasztanak. A mai dél-tiroli konyhában azonban erősen jelentkezik az olasz behatás. A viaskodást a két konyha közt a knödel (gombóc) és a pasta (az olasz tésztaételek gyűjtő neve) harcának szokás nevezni. Így vannak az olaszokhoz hasonlatos tésztaételek is, mint például a schlutzkrapfen. Ez az előétel jellegében a raviolihoz hasonlít, spenóttal és sajttal töltik, reszelt parmezánnal és apróra vágott snidlinggel megszórva szolgálják fel. A tésztafélék közül még kiemelendő a Bécsből érkezett rétes, amit erre felé is leginkább almával vagy túróval töltenek.

 Nagyon finom a lepényszerű barna kenyerük, a Fladenbrot. Kicsit fanyar az íze, hiszen ánizs és édeskömény is van benne. Sokáig eláll, szárítva is élvezhető.
Egy érdekesség a dél-tiroli étlapon a hirnprofesen. Kenyérszeletek közé velőből, tojásból és hagymából kevert tölteléket kennek, melyet így egyben, forró olajban sütnek ki. A hegyi tavak pisztrángot, az erdők vadhúsokat adnak az asztalra. Kedvelt a savanyú káposzta is. A húsok közül a legkedveltebb a sertés.
Nagy becsben áll Dél-Tirolban a szalonna is, amely minket inkább a sonkára emlékeztet, hiszen szinte 90 százaléka a húsos rész. A legjobb persze falusi. A boltban kapható fóliázott szalonna sokszor holland disznóból készül, ugyanis ahhoz, hogy dél-tirolinak minősüljön, csak füstölni kell itt. A szalonnát 20-24 hétig érlelik a füstölés után. Minden völgynek és minden falunak megvan a maga speciális fajtája (amire persze mindenütt azt mondják, ez a legjobb). Dél-Tirol se képzelhető el pizzériák nélkül, és megvannak a hegyi specialitásaik is: szalonnás , spárgás és pisztrángos pizza.

A gyümölcsök közül elsősorban az alma és a szőlő terem meg itt, az előbbivel leggyakrabban süteményeket (rétesek, lepények) ízesítenek, az utóbbiból inkább finom fehérborok készülnek.
Egy érdekes étkezés a marende, amely uzsonnának fogható fel, de a megszokottnál sokkal gazdagabb, néha a vacsorát helyettesíti. Fő alkotórészei a hagyománytisztelő családoknál a szalonna, a kenyér és a bor.
Különlegességnek számít, hogy a Schnals-völgyben, ahol Ötzit, a gleccsermúmiát megtalálták, ún. ötzi-étkezéseket is kínál két étterem. Olyan menükrációkat állítanak össze, amelynek alapanyagait már Ötzi is ismerhette: vadon termő fűszernövények, lencse, vadhúsok.