Igaz, nem a Gyümölcspiac téren (Ovocný trh) és nem is a Szénpiacon (Uhelný trh), hanem a kettőt összekötő Havelská utcán. Nem újmódi turistalátványosság ez, hiszen a két tér és a környező utcák egyfajta zsibvásárt alkottak már a középkorban is, megbújva a jóval elegánsabb Óváros téri piac árnyékában. Nem csak gyümölcsöt és zöldséget árultak itt az elmúlt évszázadokban, hanem mindenféle kézműves terméket és használt portékát is, de jól jövedelmeztek az árkádok alatt megbúvó sörkimérések is. Tulajdonképpen a mai Óvárosi tér, a Tyn-templom és a piacok határolta Szent Gál negyed alkotta az egykori Prága magját, köréje épült az első városfal.

A zsibvásár-jelleg a mai napig uralja a piacot – némileg hasonlatosan a bécsi Naschmarkthoz –, bár itt nincs szó szerinti értelemben vett ócskapiac, csak zöldségesek élnek békés szimbiózisban az utóbbi években turistákra szakosodott ajándéktárgy-árusokkal. 

Galéria, kattintson!

A kofáknak nincs könnyű dolguk, hiszen egy szabadtéri piacról van szó,ahol nem nagyon van hol tárolniuk az árujukat, így nap mint nap mindent ki kell hordaniuk. Ez persze csak kapóra jön a vásárlóknak, mindenből a legfrissebb kerül az asztalokra. S noha ez az árakban is megmutatkozik, ha igazán friss, primőr árut akarnak a prágai háziasszonyok, akkor csakis itt vásárolnak.

A kínálat összetételén is látszik a hely és a raktárak hiánya, valamint a cseh kispolgár realitásokhoz való ragaszkodása: semmi egzotikusat, extrát nem árulnak, csak azt, aminek éppen szezonja van, ami biztosan eladható. Az viszont szépen porciózva, mutatósan kirakva, kifogástalan minőségben. A zöldségek és gyümölcsök mellett sokféle virágot is kínálnak.

Piac végeztével pedig mindenki szépen elpakol, nem marad a zöldségesek után egyetlen árva szál petrezselyem, egy rothadt paradicsom, összetört rekesz sem. Ha valaki ilyesmire vetemedik, másnap már nem árulhat itt.

Külön kategóriát képviselnek az árusítóhelyek felét-harmadát elfoglaló ajándék- és bóvliárusok. Bár már távol-keleti eladó is fellelhető közöttük, nem mindegyikük árul silány portékát. De érdemes óvatosnak lenni, ugyanis ezeknek az „eredeti”cseh szuveníroknak a jó része másutt olcsóbban beszerezhető.

Ha pedig piacozás közben ránk tör a szomjúság, megint csak érdemes néhányszor tíz métert arrébb sétálni, és valamelyik már kipróbált sörözőben csillapítani sörvágyunkat, mert a piacközeli egységek áraiba mintha a piacon el nem adott portéka értéke is be lenne kalkulálva.

Vétek György