A legismertebb német sörök – a nagy dzsemborinak, az Oktoberfestnek is köszönhetően – a müncheniek. Melyik sörivó nem ismeri az Augustiner, a Hofbrau, a Löwenbrau, a Paulaner vagy a Spaten esetleg a Hacker-Pschorr nevét? A szabadállami fővárosból, Münchenből olyan sörféleségek származnak, mint a híres bak illetve duplabak, a márciusi (Märzenbier) vagy a típust teremtő Münchner Hell illetve Dunkel. A városban ma is működő hat sörgyár – az Oktoberfesten csak ők állíthatnak sörsátrat – nemcsak remek sörkülönlegességeket gyárt, de nagyszerű sörözőik is várják a szomjas helyieket és a turistákat.

Az Oktoberfest immár 200 éves múltra tekint vissza, és évről évre több milliónyian fordulnak meg a világ legnagyobb népünnepélyének is nevezett hatalmas vurstliban a Theresienwiese-n. Egy vidámpark és egy giga kocsma egyvelege ez, sok ezer, sörtől megittasult bajorral. Ezt az érzésünket csak erősíti a hatalmas sörsátrakban uralkodó hangzavar. Ahol a tömeg zajongása, a korsók csörömpölése és a pódiumon jellemzően bajor népviseletbe öltözött, rézfúvósokkal gondosan megerősített zenekar esztrádműsora a legedzettebb hallójáratokat is megviseli.

Oktoberfest. Sörben az igazság © AP

Nos, ez idő tájt ilyesmi fogad minket a néhány napja megkezdődött idei Oktoberfesten. A Theresienwiese helyett mi viszont inkább a tradicionális sörözők látogatására biztatnánk a sörturistákat. Jelszónk: Oktoberfest máshol! Ha hasonló, csak némileg visszafogottabb hangulatra és autentikus környezetre vágyunk, keressük fel a hatalmas sörházak egyikét. Ezek a sörcsarnokok építészetileg az ónémet stílus jegyében, a historizáló építészet szellemében, sok elemet a német reneszánszból alkalmazva valósultak meg. Münchenben 1880 és 1902 között húsz új sörpalotát építettek és még számost kibővítettek (ekkor újult meg a Hofbräuhaus is). Itt már szó sem volt az akkor tradicionális vendéglátó kultúráról, inkább a lehetőleg  minél több vendég kiszolgálásáról, szinte futószalagszerűen. Ma sincs lehetőség a pincérrel hosszabb megbeszélést folytatni. Természetesen ezekben a hatalmas sörcsarnokokban, több, különféle terem is a közönség rendelkezésére áll, a csapszéktől (Stüberl) a hatalmas fesztiválteremig (Festhalle).

Ezekben a sörözőkben is  megállás nélkül folyik a csapokon a sör, telnek a literes korsók – közismert nevükön Maß-ok. A hangzavart általában itt is sramli zenekarok fokozzák. A levegő a sör, a cigarettafüst és a sörhöz felszolgált Wurst-ok illatától terhes. De vannak csendesebb, kisebb, eldugottabb helyek is, ahol szerény félliteres korsókban hozzák a sört és a hangulat is olyan, mintha Prágában vagy Bécsben söröznénk. A bajorok a kocsmában kedélyes, könnyen barátkozó népek és igen jól bírják a sört. A választék pompázatos: a legnépszerűbb Pils mellett, jócskán fogy a müncheni világos, és a búzasör is, de szinte nincs az évnek olyan időszaka, amikor ne kínálnának valamilyen idénysört is. A különleges, erős baksörökkel különösen óvatosnak kell lenni, az –ator végződésűek alkoholtartalma majd a duplája az egyszerű sörökének.

A müncheniek - és az ide látogatók - szerencséje, hogy a város klímájának köszönhetően tavasztól késő őszig élvezhetik a sörkertek áldásait is. Hogy mennyire népszerűek ezek a helyek, az is bizonyítja, hogy tíznél több olyan kerthelyiség van ma is Münchenben, amelyben egyszerre több ezer vendég ihatja kedvenc sörét. A sörkertek – hasonlóan a sör palotáihoz – a 19. század találmányai: azért, hogy a sör még nyáron is fogyasztható legyen, a nagyobb sörfőzdék a sör hűtésére pincéket ástak az Isar folyó partján, így tartva a finom italt a nyári melegben is hidegen . A pincék fölé pedig fákat ültettek, amelyek lombjai néhány év múlva hűsítő árnyékot nyújtottak. Aztán persze már nem volt megállás, minden talpalatnyi zöldterületre került sörkert is. Szerencsére a városépítés során is igyekeztek minél többet megtartani, így ma sem okozhat problémát, ha valami kerthelységben szeretnénk sörözni. Mondjuk, az Englische Gartenben a Kínai toronynál, vagy a nymphenburgi kastély közelében, a Hirschgartenben.

Ez utóbbiban egyszerre akár nyolcezren is múlathatják az időt. Ehelyütt eredetileg a király vadászkertje volt, ahol 1720-tól fácánokra vadászott az úri közönség. Később az itt termesztett komlóval látták el az udvari sörfőzdét, majd 17000 eperfát ültettek, hogy megalapozzák a hazai selyemgyártást. Ennek kudarca után a fővadászmester arra kapott utasítást, hogy 40 hektárt kerítsen el a területből és ott szarvasokat tenyésszenek. A park rövidesen megnyílt a látogatók előtt és a fővadász engedélyt kapott, hogy a látogatókat étellel-itallal ellássa.

A sörkertek némelyike még ma is őrzi a régi szokást, mely szerint a vendégek a magukkal hozott elemózsiát falatozhatják és ehhez isszák a finom söröket. Persze a legtöbb helyen működik étterem is, de a közkedvelt kolbászokat kínáló lacikonyha mindenképp. A legtöbb helyen magunknak kell az asztalhoz vinnünk a sört. A korsók visszaszállításáról már a vendéglős gondoskodik, a Hirschgartenben például elektromos targoncával szedik össze. A Kínai Toronynál pedig akár messzire is elkalandozhatunk a korsóval, amelyért betétdíjat szednek. Szóval bátran ajánljuk Münchent a sör szerelmeseinek – és nem csak az Oktoberfest idején.

Arról pedig, hogy mennyire jelen van a müncheniek életében a sör, álljon végül itt egy történet az 1923-as sörpuccs idejéből, amely nevét arról kapta, hogy Adolf Hitler és puccsistái a bajor kormány tagjait egy sörpincében tartották fogva. A Bürgerkellerben, a kitörni készülő pánikot csillapítandó, Hitler nemcsak hadonászott a pisztollyal, hanem a kedélyeket lecsillapítandó, egyet a plafonba is lőtt. Az embereket végül Göringnek sikerült megnyugtatni, amikor kijelentette: „izgalomra semmi ok, nyugodjanak meg emberek, a sörét mindenki meg fogja kapni!” A kedélyek ennek hallatán lehet, hogy lecsillapodtak, a hatalomátvétel akkor nem sikerült, és másnap Hitlert letartóztatták, majd hazaárulásért ötévi börtönbüntetésre ítélték. Ami később történt, azon már a sörözés sem segített…