Ahol bor van, ott előbb-utóbb borpárlat is lesz. A hegyek között megbúvó örmény kolostorokban a 13. században már számos különböző borpárlatot készítettek. Az örmény brandykészítés azonban egészen a 19. század végéig meg is maradt egyféle „házi iparnak”. Nagyobb volumenű termelése csak 1887-ben kezdődött, amikor egy világot látott örmény kereskedő, Nerses Tairyants jó üzletet szimatolt a különféle párlatok készítésében, kereskedelmében. S Jereván egykori erődjében megalapította az ország első ipari léptékű kombinált borászatát és szeszfőzdéjét.

Tairyants úgy gondolta, ha már egyszer belevág a dologba, akkor abból a lehető legjobbat hozza ki. Ehhez viszont a legjobb nyersanyagok, a legjobb berendezések, a legjobb technológia és természetesen a legjobb szakemberek kellettek. Így Tairyants az akkora már letisztult és kikristályosodott francia cognac-készítési technológia, és a Franciaországból hozatott Charente típusú lepárlók vásárlása mellett döntött. Alapanyagnak adott volt a kitűnő örmény szőlő (Voskehat, Garan Dmak, Rkatsitely, Mskhali, Kangun fajták), az érleléshez és tárolásra szolgáló francia tölgyből készült hordókat pedig kaukázusi tölggyel váltották ki. A kaukázusi tölgy híres a rózsaszín erezetű struktúrájáról, amely a brandynek a természetes vanília, csokoládé és szárított gyümölcs ízét adja.

Örmény brandy. A minőség szinonimája

Kiváló szakemberek is akadtak, akik közül kettőnek érdemes megjegyezni a nevét. Az egyik, Vaszilij Tairov a moszkvai Erdészeti és Mezőgazdasági Akadémiát elvégezve több évet töltött Franciaországban. Mellesleg Tairyants unokatestvére volt. A másik Mkrtich Musinyants, aki Montpellier-ben végezte szőlészeti és borászati iskoláit. majd 1892-ben csatlakozott a vállalkozáshoz.

Ezek voltak azok az évek, amikor az első sikerek jelentkeztek. Oroszország-szerte a minőség szinonimája lett, ha egy ital címkéjén azt olvashatták: örmény brandy. Természetesen rögtön többen is kedvet kaptak a bor lepárlására, 1883 és 1914 között 15 lepárlóüzemet építettek Örményországban, de Tairyants-szal senki sem versenyezhetett. Nem versenyzett a nagyiparos Nyikolaj Shustov sem, ő 1899-ben – ahogy mondani szokták: tokkal, vonóval – megvásárolta a céget, igazgatónak pedig Mkrtich Musinyants-t nevezte ki.

A moszkvai székhelyű N. Shustov & Sons fennhatósága alatt a termelőkapacitást folyamatosan bővítették, és rövidesen már 12 darab Charente típusú lepárló működött a hajdani jereváni erődben. A cár „hivatalos udvari és hadiszállítói” státuszával rendelkező Nyikolaj Shustov a konyak hazájában, Franciaországban is sikert aratott: két alkalommal, 1902-ben és 1907-ben is érmeket nyertek és Grand Prix díjat kaptak az örmény brandyk.

A töretlen fejlődésnek azonban véget vetett a háborús és forradalmi időszak. Az Örményországot többször és többféleképp fel- és szétszabdaló hatalmak katonái nem sokra becsülték évtizedek munkáját, amit elbírtak, azt el is vittek, amit nem, azt összetörték. Musinyants-nak azonban valamilyen módon sikerült komolyabb tételeket megmenteni a rablóhordáktól, így még ma is akadnak az immár történelmi pincében száz éves körüli párlatok.

A háborús vihar elültével jött a következő csapás: 1920-ban Szovjet-Oroszország kebelére vonta Örményországot, és a N. Shustov & Sons cég megszűnt létezni, egy állami vállalat lépett az örökébe. Szerencsére azonban a hatalom új birtokosai is értékelték az örmény brandy kvalitásait. Különös figyelemmel ügyeltek arra, hogy minden rendben menjen az üzemben, ne legyen fennakadás, mindig legyen nyersanyag, és rendelkezésre álljanak jól képzett szakemberek. Sőt, 1953-ban még arra is futotta, hogy áthelyezzék egy óriási új létesítménybe.

A vállalat 1948 és 1973 közötti főtechnológusát, „konyakkeverő mesterét”, Markar Setrakyan-t nemcsak a szovjet állam ismerte el a „Szocialista Munka Hőse” kitüntetéssel, hanem a francia Camus konyakház is méltányolta munkásságát. Az Ararat brandy a szovjet elit (egyik) kedvenc itala, illetve bármikor, bárhol eladható exportcikk lett.

A Yerevan Brandy Company az 1998-as privatizáció során a Pernod Ricard csoport tulajdonába került. Magyarországon az 1980-as évek közepéig találkozhattunk a jellegzetes formájú Araratos palackokkal, majd bő húsz év megvonás után tavaly ősz óta ismét kapható új dizájnnal és hétféle változatban.

További információk:
www.brandyszakuzlet.hu
www.araratbrandy.hu

Brandy keverve

Az Ararat brandy természetesen nem csak tisztán, hanem koktélként is fogyasztható. Íme néhány recept a www.brandyszakuzlet.hu ajánlásával!

Ararat Queen Coctail

Hozzávalók: 3 cl brandy, 3 cl csokoládélikőr, 3 cl tejszín, jégkocka.

A hozzávalókat shakerben összerázzuk, majd koktélpohárba szűrjük. A tetejére kevés őrölt szerecsendiót szórunk.

Ararat King Coctail

Hozzávalók: 1 cl brandy, 10 cl hideg száraz pezsgő, 1 kockacukor, 2 csepp Agnostura bitter.

A kockacukrot egy pezsgőspohárba tesszük és rácseppentjük az Augostura bittert. Ráöntjük a brandyt, majd megtöltjük a poharat pezsgővel. Narancsszelettel díszítjük a pohár szélét.

Yerevan Coctail

Hozzávalók: 2 cl brandy, 2 cl fehér rum, 2 cl Triple Sec, 3 cl citromlé.

Shakerben összerázzuk és koktélos pohárba szűrjük.

Lemon Brandy Coctail

Hozzávalók: 2 cl brandy, 2 cl narancslikőr, 3 cl citromlé, fél kávéskanálnyi porcukor, 1 hosszú narancshéj csík.

Shakerben összerázzuk, pohárba szűrjük, narancshéjjal díszítjük.

Brandy Ice Coctail

Hozzávalók: 6 cl brandy, 2 gombóc vaníliafagylalt.

Turmixgépben megkeverjük, koktélos pohárba töltjük, szívószállal kínáljuk.