A Spanyolországhoz tartozó atlanti-óceáni szigetcsoport legnagyobbikja, Tenerife álarcos-maskarás vigasságát rangsorban a riói karnevál után említik. A színpompás rendezvény hagyományát 1778 óta jegyzik a fővárosban, Santa Crúz de Tenerifén. Az idén február 21-ikén véget érő vigadozást a hagyományoknak megfelelően az El entierro de la Sardená-val, a Szardíniatemetéssel zárják. Egy hatalmas papírhalat égetnek el örömrivalgás közepette, tűzijátékkal és petárdadurrogtatással kísérve. Így búcsúzva az örök tavasz szigetén a téltől, ami ott – a mi fogalmainkhoz képest – valójában nincs is. A jelképes évszakbúcsúztatónak természetesen gasztronómia-történeti vonatkozása is van.

Édes pirítós. Más világ

Gastronomia y Cía

Az egyik feltevés szerint III. Károly király a farsangot búcsúztatva egy kis faluban löncsölt. Megkívánva a halat, szardíniát is hozatott magának. Ám a királyi étek, az évszakhoz képest akkor szokatlanul nagy melegben kissé oszlásnak indult. A kellemetlen szagokat árasztó halat elföldelték. Ez még véletlenül sem fordulhatna elő a torrijá-val, amit fánk helyett majszolgatnak a tenerifeiek farsangkor, de böjt idején is. Az igen egyszerű, de igen finom eledel nem más, mint mézes pirítós. Első említése a 15. századból ered, lejegyezve Domingo Hernández de Maceras szakácskönyvébe lett (Libro de Cozina, 1607).

Recept
Mézes pirítós

A 2 cm-es vastagságura szeletelt egy-kétnapos házikenyeret jól belemártjuk (beáztatjuk) felmelegített tejbe. 1/2 liter, kb. 12,5 dkg cukorral, fahéjjal és citromhéjjal ízesített tejet számítsunk 1/4 kg kenyérre. Kicsit lecsöpögtetve, felvert tojásba mártjuk a kenyérdarabokat. Felforrósított serpenyőben, olívaolajban sütjük, míg aranyszínűvé válik a kenyérdarabok mindkét oldala. Majd szirupot készítünk 1/2 liter vízből, 12,5 dkg cukorból, 1 kanál mézből, 1 kanál muskotályos fehérborból (bor helyett használhatunk ánizslikőrt is vagy ízlés szerint más édeskés, fűszeres italt). A serpenyőből kivett sültkenyeret belemártjuk a szirupba, tányérra helyezve meghintjük porcukorral.