szerző:
hvg.hu

Annak ellenére, hogy nehezen tudunk elképzelni egy vérbeli olaszt a napi betevő vörösbora nélkül, a statisztikák azt mutatják, hogy az elmúlt 30 évben felére csökkent a borfogyasztásuk.

Az 1970-es években még 100 literes fejenkénti átlagot hoztak. Mára ez évi 55 literre apadt. Viszont ugyanezen időszak alatt megduplázódott a sörfogyasztásuk. Bár az európai közösség államai között még mindig itt az egyik legalacsonyabb a fejenkénti sörfogyasztás, az évi átlagosan 40 liter sör legurítása egyre optimistábbá teszi az Olaszországban jelen levő sörgyártókat, forgalmazókat.

A borfogyasztás drasztikus csökkenésében a legfontosabb tényező, hogy a fiatalabb generációk nem kötődnek annyira a borhoz. Ez az életmód megváltozásának is következménye: elhalóban vannak a tradicionális családi étkezések, ünnepek, amelynek itala a bor volt,valamint  az olasz fiatalok is egyre kevésbé kötődnek a földhöz, a szőlőműveléshez, a vidéki életmódhoz.

Egykor az ókori rómaiak, majd a széthulló birodalom lakói csak szükséghelyzetben ittak sört, mert a barbárok italának tartották. Mindössze két kolostorról tudunk a középkorban, ahol sört is főztek: Bobbio és San Colombano. Az első igazi sörfőzdét a svájci származású J. B. Ketter alapította 1789-ben Nizzában, amely akkor éppen a piemontei királysághoz tartozott. A második sörfőzdét is külföldi mester, az osztrák Xavier Wührer alapította 1827-ben a lombardiai Bresciában. Aztán a 19. század első felében megszaporodtak a sörfőzdék, elsősorban az ország északi, alpesi területein. Nincs ebben semmi meglepő, itt ugyanis a sörfőzéshez megfelelő és bőséges vízkészlet, az érleléshez, tároláshoz pedig kimeríthetetlen mennyiségű jég állt rendelkezésre.

Habzó ital. Nem csak barbároknak

A 20. század elején már 130 sörfőzde 500 ezer hektoliter sört főzött. A két világháború közötti csúcsra 1927-ben jutott az olasz söripar: 127 sörgyárában már 1millió hektoliter sör készült. Az olasz fasiszta rendszer azonban úgy tűnik, nem akceptálta a sört, az olasz lélektől idegen italnak tarthatta, mert rendkívül magas adókkal sújtotta a gyártókat.  Ennek a diszkriminációnak és a bor tartósan alacsony árának köszönhetően a sörtermelés 1938-ra történelmi mélypontra, mindössze 280 ezer hektoliterre csökkent, és csak 38 sörfőzde tudott talpon maradni. Ekkor született az olasz sörgyártók híres szlogenje: "Aki sört iszik, száz évig él!" Nem kis szerepe lehetett az olaszországi sörfogyasztás növekedésében Manazzi Morettinek, a kiterjedt Moretti família színész tagjának. Egy 1942-ben készített, A kávéházban című filmben igen csak sűrűn emelgette az aranyló sörrel teli korsót, rajta a felirattal: Birra Moretti. Figuráját azóta láthatjuk a Morettis söröspalackok címkéin és az alátéteken.

Érdekesség, hogy míg a világháború idején szinte minden más európai országban drasztikusan csökkent a sörtermelés, addig Olaszországban emelkedett, elsősorban az erős német katonai jelenlétnek köszönhetően. Igaz a sörkedvelő németeknek a háborús alapanyag és energiahiány miatt Olaszországban is be kellett érniük a megszokottnál lényegesen hígabb, vékonyabb sörökkel. A háború után a fejlődés gyors volt és töretlen. 1948-ban másfél, 1950-ben már 2 millió hektoliter sört gyártottak Olaszországban. S a sörtermelés tíz év elteltével már meghaladta az 5 millió hektolitert is. Ebben a tíz évben a sörimport a tizenhatszorosára emelkedett.

Az olasz söripar felvásárlása már az 1970-es években megkezdődött. A holland Heineken, a belga Interbrew, a dán Tuborg-Carlsberg és a kanadai Labatt is szerzett érdekeltséget különböző sörgyárakban. Ezek azonban nem lettek véglegesek, például az Interbrew a Labatt felvásárlása után túladott a Morettin, amely így az olasz Drehert addig is birtokló Heineken tulajdonába került. Nem maradt olasz gyár nélkül a SAB-Miller sem: a Peroni megszerzésével jelen van Olaszországban is.

Sőt, úgy tűnik, ez a multinacionális gyártó mindent elkövet, hogy a Peroni söreit, az olyan nagy olasz márkaikonok sorába emelje, mint Gucci, a Ferrari, a Vespa, az Alessi vagy éppenséggel az Armani. Nem véletlen, hogy az Emporio Armani Café a nevét adta a Peroni Nastro Azzurro két héttel ezelőtti, magyarországi debütálásához, amelynek színhelye az Andrássy út  egyik dizájnbutikja volt. A Peroni megtestesíti, mindazt, ami a hatvanas évek elején az „édes élet” volt, elsősorban a Fellini-filmek hatására. Világszerte divatba jöttek az elegáns olasz ruhadarabok, a napszemüvegek, azaz a „dolce vita életérzés”. A Nastro Azzurro jelentése, a kékszalag is azt sugallja, itt valami olyasmiről van szó, ami a legjobbak közé tartozik. A Peroni 1964-óta főzi ezt az aranyszínű, testes lagert. Kár, hogy a névadással – akárcsak a Titanic tulajdonosai – előre megszavazták maguknak az elismerést, mert hiába ez az egyik legnépszerűbb olasz sör, bizony nem sok karakterességgel dicsekedhet. Viszont,kétségtelenül színesíti a kis hazánkban fellelhető import prémium sörök palettáját.

Bennünket erősen emlékeztet az olasz Dreherre. A maga idején Anton Dreher osztrák sörgyáros egész kis sörbirodalmat épített ki Európában, így volt gyára Olaszországban is. Az olasz Drehert jelenleg a Heineken főzi mint a Dreher üzem jelenlegi tulajdonosa. Az olasz Dreher egy egyszerű, túlságosan is egyszerű lager: szép arany színnel, hamar összezuhanó habbal. Leginkább az illata „érdekes”, melyben mintha a kukoricakonzerv édessége bukkanna fel. Megfelelő szén-dioxid-tartalma biztosítja ugyan frissítő jellegét, de sem testességgel, sem komlókarakterrel nem dicsekedhet. Kifinomultabb ízlésű sörisszáknak viszont ott (már mint Olaszországban) a Peroni Gran Riserva. Ez az erős baksör állítólag Giovanni Peroni eredeti receptje alapján készül. Remek malátás karakter, határozott alkoholos zamat jellemzi a száraz utóízű italt.

 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
hvg.hu Napi merítés

Párkányt ellepték a sörturisták

A Párkányba vezető Mária Valéria híd megnyitása óta a magyar sörturisták elképesztő hulláma lepte el az alig ötezer lakosú kisvárost. Némely ünnepnapokkor az ember úgy érezte magát Párkányban, mint anno a Gorenje-turizmus idején Nickelsdorfban – olvasható a Serteperte blogon.

Napi merítés

2009 legjobb sörei

Eltelt 2 hónap a 2010-es évből, így a szakembereknek volt elegendő idejük kiválasztani a 2009-es év legjobb söreit - olvasható a Pivo blogon.

Vétek György Gasztro

Mi lesz a sör és a bor házasságából?

Sörre bor mindenkor, borra sör meggyötör! – tartja a mondás. De mi van akkor, ha a sör és a bor házasságra lép egymással? A sörfőzők ünnepelnek, a borászok pedig szentségtörést kiáltanak.

Vétek György Gasztro

Zöld sör és húsvétolás

A húsvétot megelőző Nagyhét egyik jeles napja a Zöldcsütörtök. Ezen a napon zöld böjti ételeket esznek, leginkább olyasmit, ami ilyenkor már terem. De ha az étel zöld, a folyékony kenyér, a sör miért ne lehetne az?