Aggodalomra semmi ok, nem kell a konyhában töltenünk a napot, sőt egyenesen tilos. Ugyanis ezen a napon a nőknek tiltott minden munka, a semmittevés viszont saját jó sorsunk érdekében egyenesen kötelező! Úgy, hogy előző nap kell belehúznunk,vagy kénytelenek hímnemű családtagjaink a konyhában matatni.

December 13-a az év legrövidebb, egyben legsötétebb napja. Így nem csoda, hogy számos babona fűződik hozzá, és talán nem véletlenül gonoszjáró napnak is tartották. ,,Szent Lucának híres napja, a napot rövidebbre szabja.” Ehhez a sötét és rövid naphoz – a magyar hiedelemvilágban kiváltképp – tucatnyi hiedelem   kapcsolódik. A hírhedt Luca boszorkányszerű(?), rontó nőszemély, aki december havának 13-ik nappalán és éjszakáján embert és állatot egyaránt megronthat. Természetesen, mint minden rontás ellen, létezik védekezés is. Ehhez nincs szükségünk másra, mint a szokásosnál nagyobb mennyiségű fokhagymára. Ilyesmire történik utalás Roman Polanski zseniális Vámpírok bálja című filmjében is – azaz a fokhagyma szaga távol tartja a rontó szándékkal érkező lényeket.

flickr.com

Így ajánlatos egy-egy gerezdet dugni a bejárati ajtó kulcslyukába, vagy bekenni vele az ajtófélfát, küszöböt. Pár gerezdet mindenképpen ajánlatos lenyelni, és nem árt a párnánk alá is rakni. De ha nem vagyunk kellőképpen babonásak, viszont úgy érezzük, hogy ezek az óvintézkedések nem annyira a boszorkányokat tartják távol a háztól, mint inkább házastársunkat, akkor elegendő, ha valami erősen fokhagymás ételt készítünk – amit a család többnyire szívesen fogyaszt, és kollektíve adtunk egyet a rontásnak. A fokhagymás kenyér, a fokhagymakrém leves is megteszi, de ha például brassóit készítünk akkor az feltétlen ménkű fokhagymás legyen. Természetesen december 13-án nemcsak a fokhagymáról kell gondoskodnunk. A naphoz egyéb hiedelmek is tartoznak. Például, ha kíváncsiak vagyunk, mennyi esőre számíthatunk a jövő évben, akkor készítsünk Luca-napi hagymakalendáriumot.

Nem kell hozzá más, mint egy szép nagy fej vöröshagyma, amit szedjünk 12 levélre. A hagymaleveleket egyformán sózzuk meg. Kis idő elteltével nézzük meg, melyik   mennyi levet ereszt. Amelyik vizesebb lett, abban a hónapban sok csapadék várható. Ezen a napon főleg a lányos házaknál a jósló-gombóc kötelező. A gombócreceptek közül kedvünkre választhatunk. A lényeg, hogy mindegyik gombóc közepébe kerüljön egy-egy férfinevet tartalmazó cédula. Amelyik utolsóként jön fel a víz felszínére, vagy utolsóként marad a fazékban, abban a gombócban rejtezik a név, mely elárulja farsangkor ki lesz a párunk. Vannak helyek, ahol egy-egy gombócot üresen hagynak, és ha ez marad a legvégére, akkor bizony a leányzónak bele kell törődnie, újabb évet kell várni, hogy meglelje reménybeli férjurát.

De nemcsak gombóc készül erre a napra, hanem pogácsa is. A Luca-pogácsához apróbb madártollak is szükségeltetnek. Mindenki kiválaszt egy pogácsát, azt magának megjelöli, és beletűz egy tollat. Akinek a tolla a sütőben először pörkölődik meg, azt a következő évben valamilyen nagy szomorúság vagy veszteség éri. De a pogácsa tésztájába a formázáskor ugyanúgy dughatunk jósló cédulát is, mint a gombócéba. Egyes vidékeken nemcsak a jövendőbeli nevét írják a cédulára, de más, hétköznapi élethez kapcsolódó jóslatokat is.

Az egyik legismertebb szokás ilyenkor a Luca-búza elvetése és csíráztatása. A legjobb, ha ehhez cserépedényt használunk, amely jól tartja a nedvességet. A búzaszemeket egyenletesen szétszórjuk a nedves cserépedényben, és karácsonyig ügyelünk  arra, hogy nedves is maradjon. Ha kizöldül, akkor a következő évben jó termés várható. Az üde zöld búzacsíra nemcsak dísz, hanem nagyon egészséges hozzávalója a salátáknak, és vajas kenyérre, szendvicsre is szórhatunk belőle. Régen a kizöldült búzát nem ették meg, hanem karácsonykor az éjféli misén, aki tehette, a pappal megszenteltette, és utána az állatoknak adta, hogy azok egészségesek maradjanak.

Luca napján minden háznál tartottak kalácsot, kolbászt, hurkát és persze pálinkát is a kotyolóknak, akik   már hajnalok hajnalán fehér lepedőben, lisztes arccal felverték a ház népét, és Luca-napi, bő termést, teli kamrát jósló kotyoló versekkel örvendeztették meg a ház népét. A kotyolókat mindenhol finomságokkal illett kínálni. Aki esetleg nem nyitott ajtót nekik, az bizony sok jóra nem számíthatott, mert a  bőség ezután elkerülte házát.

A lányok, asszonyok Luca-napjára, mint ünnepnapra is tekinthetnek. Tilos ugyanis mindenféle hasznos tevékenység, házimunka. A hiedelem szerint, amit ezen a napon kezdenek el, azt előreláthatólag sosem fejezik be. Ha meg a valaki ezen a napon lisztbe nyúl, maga orbáncos lesz, kenyere pedig kővé válik. Tilos szőni és varrni is, mert ezzel egyben a tyúkok fenekét is bevarrnánk, és tojások nélkül maradnánk. Csak a tollfosztás és szárazbab fejtése megengedett, a hiedelem szerint  ez inkább  könnyíti, ösztökéli a tyúkokat a tojásra.

S végül: Luca napján ne hagyjunk elől a lakásban, a ház körül seprűt, mert az a boszorkány lova, aki ha megtalálja még felpattanna rá és a környékünkön nyargalászna. A végén még a konyhánkat is megrontaná.

Törve bableves

A Jászságban Luca napján ebédre adták ezt a levest, második fogásként mákos csíkot/metéltet/ ettek;vacsorára kukorica görhét, azaz úgy nevezett rezes pogácsát sütöttek.

Hozzávalók: személyenként 1 maréknyi kerek szemű, száraz fehérbab; só, tejföl, kevés liszt,1 fej vöröshagyma, pár gerezd fokhagyma, fél evőkanál zsír.

Az előzőleg beáztatott babot bő, sós vízben teljesen szétfőzzük, mintha áttörtük volna. Amikor szétfőtt, tejföllel és liszttel behabarjuk, összeforraljuk. Jó sűrűnek kell lennie. Közben a zsíron megdinszteljük az apróra vágott hagymát és a felmetélt fokhagymát. Tálaláskor mindenkinek a tányérjában a leves tetejére teszünk belőle egy-egy kanálnyit.

Kukoricagörhe – rezes pogácsa

Hozzávalók: 25 dkg kukoricaliszt, 7 dkg vaj,1 evőkanál cukor, 2 dl tej, pici só.

A lisztet a vajjal eldolgozzuk. Majd hozzáadjuk a sót, a cukrot, a tejet, és jól összegyúrjuk. A tésztából  pogácsákat szaggatunk ,kicsit ellapítgatjuk a tetejüket. Kivajazott tepsiben, előmelegített sütőben szép világos barnára sütjük.

(Forrás: Népi ételek a Jászságból – Jászsági füzetek 2003)