Tényleg, miért nem főzünk otthon sört? Jobban belegondolva nem jár lényegesen több macerával, mint lekvárt befőzni és eltenni. Nehéz lenne arra hivatkozni, bonyolult a technológia, komoly gépesítést igényel, hiszen már az ókor népei is főztek sört – mindenütt, ahol bármiféle gabona megtermett – illetve a dél-amerikai őserdők indián asszonyai dzsungelkörülmények között manapság is készítenek sörszerű italt.

A dolog már csak azért is érdekes, mert honfitársaink egyéb alkoholos italokat – bort és pálinkát – lankadatlan szorgalommal kotyvaszolnak otthon. Függetlenül a regnáló rendszerektől, személyes ideológiai nézeteiktől, valamint a végeredmény minőségétől. Mire föl tehát a sörnek ez nagy a számkivetettsége?

Magyar ember nem szereti a sört? Ez természetesen nem igaz. A magyar ember a drága sört nem szereti. És mitől lesz drága a sör? Például az adótól. Magyarországon pillanatnyilag az a helyzet, hogy otthon, saját felhasználásra – na, jó, a barátokat meg szabad kínálni – bárki adómentesen készíthet bort és főzhet pálinkát, mégpedig nem is keveset. De sört nem, az ugyanis adóköteles.

Hiába körülbelül fele-harmada az alkoholtartalma a borénak, nyolcada-tizede a pálinkáénak – tehát a legkevésbé káros alkoholos ital e szentháromságban –, egyedül a sör után kell jövedéki adót fizetni. Számszerűen a jelenleg hatályos jogszabály szerint a sör adója Balling fokonként és hektoliterenként 633 forint. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos 12 Balling fokos sör jövedéki adója literenként 75,96 forint. Áfával együtt 94,95! Annyit még tudni kell, hogy a Balling fok nem egyenlő az alkoholfokkal, az erjedés előtti extrakttartalmat jelenti. Annyi összefüggés azonban mindenképp felállítható, hogy minél magasabb egy sör Balling foka, annál erősebb (magasabb alkoholtartalmú) sör készíthető belőle.

Ráadásul amíg a zugpálinkafőzés bocsánatos bűnnek számított, sőt egyféle hőstettnek, a sörrel próbálkozókra keményen rászállt az illetékes hatóság. A szorgos fináncok még annak az internetes vállalkozásnak is bekérték a vevőlistáját, amelyik a világhálón árusított otthoni sörfőző kiteket. Egy-egy ilyen egységcsomag sűrített malátaszirupból és sörélesztőből áll. Otthon semmi mást nem kell tenni, mint 20-22 liter vízzel felhígítani a malátasűrítményt, hozzáadni az élesztőt, majd megvárni az erjedést, végül pedig lefejteni és palackozni az elkészült sört. Tíz nap-két hét érlelés után pedig lehet a jól végzett munka jutalmaként a sört elfogyasztani. A saját sör okozta örömbe azonban jócskán drága üröm is vegyült. A rend éber pénzügyőrei szépen sorra járták a kezdő sörmestereket, és 20 ezer forintos jövedéki bírságokat osztogattak elismerésképp, plusz kiszabták a 22 liter sör jövedéki adóját.

Ilyen körülmények között nem csoda, ha az otthoni sörfőzés ősi hagyományát életben tartó tucatnyi partizán a legteljesebb illegalitásban tevékenykedik, és csak símaszkban merészkedik kamerák elé állni. Ráadásul a hardcore otthoni sörfőzők nem is az előre összeállított kitekből dolgoznak, hanem hagyományos technológia szerint malátából, sőt esetenként malátázatlan árpából, komlóból indulnak ki, és nem csak a befejező műveleteket végzik el otthon, hanem magát a főzést, és a komlóforralást is.

Tevékenységük azonban nyilván annyira káros a társadalomra, hogy megkülönböztető adóval kell sújtani őket, hátha átváltanak a pálinkafőzésre, hiszen abból főzhetnek annyit, hogy három deci jut az év minden napjára.

Reméljük, e kis elmélkedés se nem adóköteles, se nem büntetendő.