A balatoni piacok sorát a három évvel ezelőtt,egy magántelken létrejött  káptalantóti Liliomkert-piac nyitotta. Az egész évben vasárnap délelőttönként, s újabban péntek délutánonként is nyitva tartó kistermelői, kézműves közösség a régi, helyi piacok hagyományait, hangulatát kívánta feleleveníteni. Óriási siker és a hatóságok vegzálása kísérte a kezdeményezést.  Mára úgy tűnik, Káptalantótit már nem lehet „leradírozni” a térképről.

Példáját pedig egyre több településen követik. Tihanyban, az Akasztó-dombon szombatonként várják a piacozókat, és az árusok között sok káptalantóti ismerős köszön vissza. Gyenesdiáson is működik már ökopiac, ami a nyár eleje óta kiegészült az első balatoni halpiaccal, s ehhez az Európai Uniótól kaptak támogatást. Fő törekvésük a helyi halász és halas tradíciók ápolása mellett a balatoni halfajták védelme. Persze ez még nem jelenti a hekk korszak végét a tóparton.

Tóth Sándor

Az idén tavasszal, májusban indult Csopakon, a Balaton Borkúria udvarán az ökopiac, ahol szombatonként a térség kistermelői, kézművesei mellett természetesen a Balaton Borrégió pincészetei is felvonulnak. Szintén idei újdonság a Balaton közelében a hévízi termelői és kézműves piac, ami szinte kikerülhetetlen, ha valaki a termáltó felé veszi az irányt. Jó idea volt a létrehozása, hiszen a fürdőhelyen mind a négy évszakban idény van. S nemcsak hasonló elveken működik, mint a káptalantóti Liliomkert, hanem az árusok egy része is megfordul mindkét helyen. Rövid idő alatt olyan kedveltté vált, hogy az eddigi két nyitvatartási nap – kedd és szombat délelőtt – már egy harmadikkal is kiegészült, mégpedig a csütörtök délutánnal. Az árusok ugyancsak megtalálhatják itt a számításaikat, mivel a piacfelügyelőség közlése szerint már száz fölé emelkedett a számuk.

A bekerített piac a város központjától nem messze, jól exponált helyre került, egy üzlet- és étteremsor szomszédságába. Könnyen megközelíthető akár gyalogosan vagy autóval, utóbbi esetben nagy, őrzött parkoló könnyíti meg a dolgunkat. Bár hévízi tartózkodásunk alatt többször is felkerestük a piacot, azt tapasztaltuk, a szombati nap árufelhozatala felülmúlja a többit. Már az első benyomásunk pozitív volt. A friss szezonális gyümölcsök és zöldségek ára jóval kedvezőbb volt, mint a hévízi üzletetek megemelt „turista árai” (az egyik boltban még azt is konstatálhattuk, hogy a hét közben kilónként 600 forintért mért paprika ára hétvégére ezer forintra emelkedett). A piacon a magyar szó mellett főként németet hallunk, de ne lepődjünk meg az oroszul felhangzó mondatfoszlányokon sem.

A legtöbb asszony főként hajnali szedésű gyümölcsöt, saját lekvárt, préselt gyümölcslevet árul, de a pultjaikról a virágpalánták sem hiányozhatnak. Akad persze itt idősebb férfiember is zsenge zöldségekkel, aki komótosan, még papíron számolva adja össze a kézzel írt tételek árát. S lám, hiába torlódik előtte hosszú sor, senki sem türelmetlen, mivel tudják, tőle minőségi árut vásárolnak. A naptól-esőtől fedett tevővel védett piac egyik szegletében házilag készített savanyúságok sorakoznak, az üvegek alatt még a bogyiszlói paprikák is mosolyra fakadnak.

Tóth Sándor

Több helyen szóba is elegyedünk az árusokkal, megtudjuk a növénycsírák közül a leghasznosabb a vegyes csírakeverék, amelyet fűszeres vagy enyhén csípős változatban is készítenek. Igazi vitaminbombaként ajánlják a hüvelyes keveréket vörös lencse, mungóbab, zöld lencse, borsó és beluga lencse csírájából. A göcseji Boncfölde Ezerjófű Portájáról származnak a természetnek eme jótékony ajándékai. Igaz, kevesen és ritkán élünk még vele, pedig fogyaszthatjuk salátába, levesbe, főzelékbe keverve is.

A zalai Almásházáról hozza természetes növényi édesítővel, steviával ízesített házi specialitásait, lekvárjait, kompótjait Walter Schneider. A több mint egy évtizede nálunk élő és kertészkedő Schneider úr Paradicsomkert nevű ökobirtokán gazdálkodik. Kertészetét nem véletlenül tekinti földi paradicsomnak, mivel e növényféléből 360 különböző fajtát gyűjtött össze a világ 62 országából. Az igazi termelői piacról, így a hévíziről sem hiányozhatnak a mézek. A Németh Méhészet Alsónemesapátiból a hagyományos fajták mellett harmat-, selyemkóró-, gesztenye-, aranyvessző-, medvehagyma- és fokhagymás mézet árul. S nem mese, a szép nevű harmatmézet tényleg a fák levelén keletkező mézharmatból gyűjtik össze a méhek.

A fehér Tolsztoj-szakállas, fehér vászonruhás Rácz Lehel fehér pulijával együtt az ökotudatos életmód jelképe is lehetne a piacosok között. A világlátott, Kővágóörsön élő autodidakta feltaláló szívesen beszélget velünk Manna Rax nevű készítményéről, amelyet hosszasan kicsíráztatott biobúzából és gyógynövényekből állít elő és a maximális életerő forrásaként hirdet. Mivel sajátmagát tartja az elixír legjobb reklámjának, alapkérdésként érdeklődünk tőle, hány éves. Mosolyogva, kissé ironikusan megjegyzi: „Kérem, ez üzleti titok”.

A hévízi piac zártterű épületében tehén, juh és kecse tejből készült sajtféleségek, túrók csábítanak. A pultokon sorakozó kis kóstolótálakból ízlelgethetjük őket. A gógánfai Sebestyénék diós, mogyorós, vörös áfonyás sajtjaival ugyancsak nehéz lenne pusztán szemezgetni bevásárlás helyett. Hasonlóan nem bírunk ellenállni a  gyenesdiási Lukács Magdolna fokhagymás, almás kecskesajtjainak, amelyeket szívecskékkel és tulipánmotívumokkal díszit.

Tóth Sándor

A füstölt hentesáruk kedvelői sem maradnak éhkoppon, a piacon, az ipari gyorstermékektől jelentősen különböző szalámikra, kolbászokra, sonkákra, szalonnákra találhatnak. Hogy mást ne mondjunk, például itt a Szeremley birtok Hubai kolbásza magyar szürke marhából. Örömmel tapasztaltuk, hogy ezek a házias termékek nem agyonsózottak, ízük az öregapáink kamráiban lógó früstökre-valókra emlékeztet. Hogy mi mindent árulnak még a hévízi piacon, felsorolni is nehéz lenne. De ha ott járnak, ne hagyják ki a Renczés család Zalaszentivánról hozott savanyúit sem. Mosolygós asszonyság vagy 40 félét árul belőlük. Bizony, könnyen rákaphatunk a fokhagymával töltött szilvára, a káposztával bélelt uborkára vagy a frissen készített zöldségsalátára. A termelői tej, a valódi gyümölcslevek és szörpök mellett nemes nedűt is felfedeztünk az egyik asztalon, a BioVitis Pince Szent György-hegyi borait.

A pékáruk és sütemények között egyedinek találtuk a sáskai Horváth László szalonnás és krumplis-kukoricás betyárkenyerét, tökös-mákos meg kapros-túrós rétesét és tökmaglisztes sütőtökpürés lepényét. Laci betyár a magára öltött egykori betyárviselet ellenére sem zordon jelenség, mi több szíves kínálónak bizonyul.  A tarisznyában hazulról hozott finomságokra esküszik, s ezt szeretné másokkal is megosztani.