A leves – ha csak a végleteket nézzük – lehet sűrű, tartalmas és (túl)tápláló, hogy megálljon benne a kanál; meg könnyű, diétás, híg, mintha nem is lenne leves, csak lé. Valamint szóba jöhet az ezek közti összes állapot. Ha ügyesen lavírozunk a két szélső pont közt, ízlésünknek, hangulatunknak, idénynek, napszaknak megfelelően annyi félét készíthetünk, amennyit csak akarunk. A levesben ugyanis nincsenek szabályok. Jelen esetben is csak egy van: legyen hideg és hústalan.

Zöldborsóleves hidegen

Hozzávalók 4-5 tányér leveshez:

60 deka tisztított zöldborsó (zsenge, édes, apró szemű)
két deci 20 százalékos tejföl
kb. két teáskanál ecet
frissen őrölt feketebors
kevés cukor és só

A borsót egy liter sóval, borssal fűszerezett vízben puhára főzzük. A tejfölt egy jó nagy bögrében vagy magas falú tálban csomómentesre keverjük egy leheletnyi vízzel, majd a megfőtt borsó levéből kanalanként addig meregetünk hozzá, míg teljesen egyneművé válik. Türelmesen kell csinálni, lassan, hogy ne csapódjon ki a tejföl, és szép krémes maradjon. Amikor már a lé jó részét hozzákevertük, az egészet visszaöntjük a lábosba. (A szaknyelv ezt nevezi hőkiegyenlítés módszerének.) Minél hamarább lehűtjük, és ha már langyos, hozzáadjuk az ecetet és a cukrot. Kedvtelve kóstolgatjuk, ízesítjük tovább az adott fűszerekkel. Amint jónak ítéljük, kellőképpen édes-sós-savanykásnak, hűtőbe tesszük. Bármilyen más fűszer csak ront rajta, még a borsóhoz olyan kiválóan passzoló petrezselyemmel kell bajlódnunk. Mielőtt asztalra tesszük, keverjünk egyet rajta, mert a sűrűje kicsit leülepszik a lábos aljára. A zsírtalan, üde leves mindenkit meglep majd, kivéve a Jászságban szocializálódottakat, akik azon sem lepődnek meg, ha a kocsonya lila – arrafelé ugyanis füstölt körömből főzik és még a hideg borsólevesnél is jobban elképeszti az embert.

Cukkíni leves bazsalikommal

Megyeri Zsuzsa

Hozzávalók 4-5 tányér leveshez

50 dkg cukkíni
2 kanál olaj
2 szál újhagyma
1 csomag bazsalikom
2 deci tejszín
fél citrom leve
só, bors

Az újhagyma fehér részét az olajon megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a félkarikára vágott cukkínidarabokat / nem kell lehéjjazni/. Együtt is pároljuk egy kevés ideig, nem tovább, mint 3-4 percig, majd belevágjuk a hagyma zöld szárát és a kis darabokra tépdesett bazsalikomot is. Felöntjük egy liter vízzel, felforraljuk, aztán addig főzzük, amíg a cukkíni még harapható. Ez sem több 4-5 percnél. A kész levest és a tejszínt a hőkiegyenlítés módszerével (lásd hideg borsóleves) elkeverjük, majd jól behűtjük. Aki nem sajnálja rá az időt és a fáradtságot, piríthat tökmagot és avval is meghintheti a tányéron levő halványzöld üdeséget. Fokhagymás kétszersülttel – ami készen is kapható – komplett nyári vacsorának is elmegy ez az étel, de első fogásként is kitűnő. Kivéve, ha a második fogás véletlenül tökfőzelék. Mert az körülbelül úgy venné ki magát, mintha gulyáslevest tálalnánk egy jó kis marhapörkölt előtt. 

Pármai dinnyeleves

Az olasz barátaink mindig meglehetősen vonakodnak, ha gyümölcslevessel kínáljuk őket, főleg ha első fogásként. Mert még soványka desszertnek elmenne, na de levesnek?! Aztán megkóstolják és cuppognak és hinnyegnek (olaszul: uhmmm) és befalják. Majd kérnek még. Nekünk is volt jócskán szoknivalónk náluk, amikor a híg paradicsommal alig meglöttyintett, félig főtt (al dente) tésztát először ettünk – a löncskonzervből és sűrített paradicsomból készített magyaros mártás után… Aztán minden a helyére került.

A gasztronómiai ellentmondások összesimítására kiválóan alkalmas a dinnyelevest pármai sonkával. Mert ha az olaszok megeszik a jégbehűtött, mézédes dinnyét az érlelt sonkaszeletekkel előételként, egy szavuk sincs, ha első fogásnak dinnyéből készült gyümölcslevest kapnak. Kárpótlásul ott van nekik a prosciutto a tetején. És még főzni sem kell.

Megyeri Zsuzsa

Hozzávalók 4 személyre:

1 érett hűtött sárgadinnye
tengeri só
frissen őrölt bors
olívaolaj
mentalevél
4 szelet érlelt nyers sonka

A sárgadinnyét lehéjazás után vágjuk darabokra és egy nagy pohár vízzel, egy mokkáskanál sóval együtt zúdítsuk a turmixgépbe. Pépesítés után öntsük tányérba, daráljunk rá borsot, csorgassunk rá vékony csíkban olívaolajt és díszítsük mentalevéllel. A sonkát apró darabokra tépkedve tegyük a tetejére. Ha nincs nagyon meleg, akár meg is piríthatjuk.

Ennek a levesnek egyik legnagyobb érdeme, hogy nem kell főzni, viszont hátránya, hogy nem sokáig áll el, az íze megváltozik – és nem előnyére –, ha turmixolva tároljuk. Egy dinnyéből viszont épp négy egészséges tányér leves jön ki, így, ha jól időzítünk, nem kell hűtőbe sem tenni, egyenesen mehet az asztalra. Ha nem elég hideg, tehetünk bele jégkockát is. Szépen felcicomázva a legflancosabbak előtt is megállja a helyét. Persze, ha csak kutyafuttában, kapkodva bekanalazzuk,akkor is finom. Aki nem éri be ennyivel, még parmezándarabkákat is farigcsálhat a tetejére, de azért ne essünk túlzásokba és trappistával ne akarjuk helyettesíteni.

Citromleves sajttal – csak bátraknak

Aki már túl van a hideg borsóleves okozta borzongáson, amit természetesen nem a leves íze, hanem az első olvasásra merésznek tűnő cím váltott ki belőle, még merészebb vállalkozásba foghat. A citromleves valójában majdnem olyan, mint a kőleves: beletesszük a fazékba, hozzáadunk mindenféle földi jót, aztán ha elkészült, a követ kidobjuk belőle. A hasonlat lehet, hogy frappáns, de nem teljesen helytálló. A citrom ugyanis hiába távozik főzés után, hagy maga után épp elegendő zamatot ahhoz, hogy a levest nevesítse.

Hozzávalók 4-5 személyre

4-5 cirom leve és húsa
1 citrom reszelt héja
Só, cukor, ízlés szerint
Tányéronként egy púpozott evőkanál mascarpone sajt

4 citromot hámozzunk meg, mint a narancsot. A fehér részeket maradéktalanul távolítsuk el és a gyümölcshúst a hártyából kibontva tegyük bele egy liter vízbe. Forraljuk néhány percig körülbelül egy evőkanál cukorral és egy csipet sóval. Ha már langyos, a mascarponét is belekeverhetjük, és hűtsük be. A tányéron szórjuk meg a reszelt ciromhéjjal, díszítésként egy-egy citromkarikát is tegyünk a szélére. A sima, szinte áttetszően krémszínű leves a legelemibb szükségleteinket fedezi, ha már elalélni készülünk a hőségtől, de korántsem elemi esztétikai igényesség szempontjából.

Uborkakrémleves kaporral

Hálásak lehetünk az uborkának: kalóriatartalma szinte nulla, hosszú ideig eláll a hűtőben és többféleképpen felhasználhatjuk. Salátaként a legelterjedtebb, de van, aki meg is tölti, akár rokonait, a tökféléket. Mások mártást vagy mártogatóst készítenek belőle. Most új oldaláról mutatjuk be.

Megyeri Zsuzsa

Hozzávalók 4-5 személyre:

2 megtermett kígyóuborka héjastul
2 evőkanál olaj
1 csomag kapor
1 babérlevél
1 gerezd fokhagyma
só, bors, ecet
3-4 deci joghurt

Az apróra vágott uborkát a fokhagymával együtt megfuttatjuk az olajon. Sózzuk, borsozzuk, kaprozzuk, mellé dobjuk a babérlevelet és feleresztjük 1 liter vízzel. Puhára főzzük, és ha már nem forró, össze turmixoljuk. A pépet vegyítsük a joghurttal és kóstoljuk meg, mi kell még bele. Ízesítsük a levesünket balzsamecettel, ha nincs otthon, az almaecet is megteszi, de a savanyításra a legméltóbb mégis a kovászos uborka leve. A tejsavasan erjedt uborkalé nagyon egészséges, nagyon finom és különleges is. Benne van a nyári nap éltető ereje, ami extra ízzel gazdagítja nemcsak uborkalevesünket, de bármilyen főzeléket is.