A karácsonyi pulykavacsora angolszász képződmény, de jó ideje egyre népszerűbb nálunk is, hovatovább már a saját találmányunknak tekintjük. Vad vágyaink és elképzeléseink vannak az illatozó, aranybarnára sült, tökéletes madárról, amely nemcsak a magazinokból, de az ilyenkor tömegesen ránk zúdított, bájos, karácsonyos amerikai filmekből is ránk köszön.

A realitás aztán legkésőbb akkor ér utol minket, amikor kikerül a saját pulykánk a sütőből, és a ráncos, helyenként mumifikálódott tetem egyáltalán nem hasonlít a filmbeli társára. E sorok íróját már a hentesnél is többször kiábrándította a rögvalóság, amikor finoman szólva iscsak sportos, csontos pulykát kapott a képzeletbeli, ducin terpeszkedő helyett. Ilyenkor kezdünk gyanakodni, hogy a filmbeli pulykák csakis poliészterből lehetnek.

Azért létezik megoldás, ha nem sajnáljuk az időt és energiát. A (majdnem) képeslapra és filmvászonra illő pulyka elkészítéséhez a Bon Appetit magazin tanácsai, és a saját – angliai – háziasszonyi tapasztalataink nyomán adunk tippeket, ráadásnak pedig egy kipróbált receptet.

AP

Csak teljesen ép bőrű, telt pulykát vegyünk meg. Magyarországon megvan az a rossz szokásuk a henteseknek, baromfisoknak, hogy a nyakat kivágják, ráadásul ezt többnyire úgy teszik, hogy a mell egy része és az azt borító bőr is vele megy. Nagy hiba, hiszen éppen oda kellene jócskán töltelék a mell kiszáradását megelőzendő. Az épp bőr elengedhetetlen, hogy a pulyka ne aszalódjon ehetetlenné sütés közben.

Mekkora legyen a madár? Ha fél kiló pulykahúst számolunk egy főre, akkor hideg sült, pulykás szendvics képében bőven kitart az egész ünnepre. S akkor kell is hozzá egy év, hogy újra megkívánjuk. Amúgy egy bébipulyka elég egy átlagos, négyfős családnak. Egy nagyobb, már „tini” példányból tágabb családi kör is megvacsorázik, a kifejlett „amerikaias” XXL méret pedig igazi nagy vendégvárónak bizonyulhat. Ne essünk ámulatba a mérettől, inkább gondolkozzunk el azon, hogy a kiszemelt példány befér-e a sütőnkbe.

Hagyjunk elég időt az előkészítéshez és a sütéshez. Ha a mélyhűtőből kerül elő a pulyka, akkor legalább egy teljes nap kell, hogy szép lassan kiengedjen, ne erőszakoskodjunk vele a mikro olvasztóprogramjával. Egy nagykorú jószágot már délelőtt be kell dugni a sütőbe, hogy estére elkészüljön. Máskülönben a pulykavacsorából könnyen pulykareggeli lesz. A pulyka legyen szobahőmérsékletű a sütés előtt legalább egy órával. Ez segít az egyenletesebb sütésben, és hogy belseje is mihamarabb elérje a kívánt hőfokot. A pulykát már egy nappal a sütés előtt is be lehet fűszerezni, hogy az ízek összeérjenek.

Ne felejtsük el, hogy a szupermarketek a belsőségeket tartalmazó zacskót általában a pulyka belsejébe rejtik. Semmi sem kiábrándítóbb, mint egy olvadt zacskó látványa, amikor a madarat ízekre bontjuk az asztalnál.

Sütés közben ne locsolgassuk túl gyakran a pulykát. Minden egyes alkalommal, amikor kinyitjuk a sütőt, az hőt veszít, és a pulyka sütése lelassul. Emellett a hűvösebb levegő miatt a pulyka bőrének a felszínén vékony zsírréteg keletkezhet, amely megakadályozza, hogy ropogósra süljön. Ha biztosra akarunk menni, vegyünk egy digitális húshőmérőt, lehetőleg olyat, amelynek az elektródája sütés közben a madárban maradhat, így a sütő indokolatlan nyitogatása nélkül követhetjük nyomon a belül lezajló drámát.

Kezdjük a sütést mellével lefelé, így kevesebb az esély arra, hogy a mellébe sül a tepsi rácsos mintázata, vagy időnek előtte felszakad a madár leragadt bőre. A mellet minden esetben védeni kell a kiszáradástól. Csomagoljuk a pulyka lábvégeit és a szárnyak végét is alufóliába, mert ezek hamar megégnek és elszenesedhetnek, ami rendkívül csúnyán mutat. A szárnyvégeket ne vágjuk le, hanem dugjuk a madár háta mögé. Takarjuk a pulykát legalább a sütési idő egyharmadáig vastag alufóliával, hogy inkább párolódjon, de vigyázzunk, mert az alufólia is ráragadhat. Zsírozzuk be a fóliát.

Ha komolyan tartunk tőle, hogy száraz lesz a pulykánk, beboríthatjuk szalonna csíkokkal. Erre az előrecsomagolt, vékonyan szeletelt bacon a legalkalmasabb. Dekoratív megoldás, ha a szalonnát rácsosan helyezzük el a madár mellén, és akkor azért sem kell nagyon aggódni, hogy milyen a bőre.

Ha töltjük a pulykát, a tölteléket mindig egyenletesen oszlassuk el a bőre alatt, és ne töltsük túl, mert a töltelék sütés közben megdagad és felrepesztheti a bőrt. A töltelék állaga olyan legyen, hogy ha szeletelésre kerül, tömören keretezze a húst. A töltött pulyka bőrét minden esetben varrjuk be a nyakánál és a hasüregnél, vagy tűzzük össze hústűvel, nehogy a töltelék „megszökjön”. A lábakat összekötözhetjük a madár előtt, az dekoratívan mutat.De ha nagyon duci, akkor inkább ne erőltessük, mert sütés közben kifordulhatnak a csontok.

Tálalás előtt hagyjuk a pulykát legalább 30 percig állni. Így zamatosabb és porhanyósabb lesz. Ne feledjük, a pulyka jobb omlósan, mint forrón. Akár egy-két óráig is állhat tálalás előtt, de lazán fóliába kell csomagolnunk, hogy ne hűljön ki, és számítsunk rá, egy kissé összeráncolódik a bőre.

Bónusz: Zsályás, citromos vajjal sütött pulyka

Hozzávalók

5-10 kg-os szoba-hőmérsékletű pulyka szárazra törölve (az alábbi hozzávalókat a méret szerint oszlatjuk el)
10 dkg sótlan, natúr vaj, szobahőmérsékleten, plusz egy pár evőkanál olvasztott vaj a locsolgatáshoz
1 marék apróra vágott friss zsálya
2 teáskanál frissen reszelt citromhéj
1 teáskanál paprika
só és frissen őrölt fekete bors
2 citrom, negyedelve

Keverjük össze a vajat a zsályát, a paprikát és a reszelt citromhéjat egy tányérba, hogy kenhető masszát kapjunk. Lazítsuk fel a pulyka bőrét a nyak részénél, és osszuk az egyveleg felét a bőr és a mell közé egyenletesen. A másik felével tegyük ugyanezt a lábrésznél fellazított bőr alatt. Ezután sózzuk és borsozzuk a pulykát kívül-belül, és tegyük a gyomorüregbe a citromokat. Előkészítés után hagyjuk a pulykát állni egy órán át. Mielőtt az előmelegített (200 fok) sütőbe toljuk, öntsünk alá egy kis vizet (kb. 1 cm magasan), kezdjük a sütést mellel lefelé és locsolgassuk meg párszor a maradék vajjal. Sütés után hagyjuk a pulykát legalább 30 percig állni, mielőtt szeletelni kezdjük. A szeleteléshez nagyon éles kést használjunk, a legjobb az elektromos kés. A lényeg, hogy ne farigcsáljuk szét a húst.