Kezdjük az alapoknál. Mit is értünk koktél alatt? Bármilyen legalább két összetevőből kevert alkoholos italt. A kutatók szerint már az ősi Mezopotámiában készítettek kevert italokat,ám ismertebbé a XVII-XVIII. században vált, valódi lendületet pedig a XIX. század derekán kapott. A Cocktail elnevezés kezdetben egy konkrét italt jelölt – nem tudni ki, mikor és hol készítette először –, csak később vált a kevert italok általános kategóriájává. Cocktail, azaz kakasfarok – hogy mire utal a név, nem tisztázott: egyes történetek szerint az első koktélokat kakasfarokkal díszítették, mások szerint az italok színes kavalkádja emlékeztet a kakas farktollazatára – ez utóbbi talán igaz is lehetne a mai koktélokra, az első ilyen italok azonban közel sem voltak ennyire látványosak. Megint más elméletek szerint a szónak semmi köze sincs a kakashoz, eredete lehet a francia coquetel (tojástartó), de akár az azték Xochitl is, mely utóbbi egy mexikói hercegnő neve volt, aki kevert italokkal hódította a katonákat.

Koktélok készítésére számos mód kínálkozik: a technológiák  és alapanyagok alkotta koordinátarendszerben szép lassan bontakoznak ki előttünk a különböző koktéltípusok. A technológia felől megközelítve a kérdést: vannak olyan italok melyeket shakerben, határozott rázómozdulatokkal készítenek, másokat kanállal keverve, megint másokat turmixgép segítségével. A leglátványosabb alkotások a rétegzett koktélok, melyek esetében a mixer az italokat rendkívül precízen egymásra tölti. A hozzávalók tengelyén találjuk a legjellegzetesen alapitalokat, melyek népes koktélcsoportoknak szolgálnak bázisul: a rum, a vodka, a gin, a brandy, a whiskey, a pezsgő illetve a tequila jelentik a legfontosabb kiindulási pontokat. Az alkoholok mellett számos más jellegzetes alapanyagot használnak koktélok készítésére: a cukor, a különféle zöldségek és gyümölcsök, illetve a belőlük készült pürék, a fűszerek és a tojás minden koktélbár legalapvetőbb felszereléseihez tartoznak.

Számos olyan klasszikus koktél van, mely megszületése óta töretlen népszerűségnek örvend. A Cosmopolitan, a Bloody Mary, a Cuba Libre, a Caipirinha, a Mai Tai vagy a B52 sosem mennek ki a divatból. De folyamatosan újabb és újabb kreációkkal gazdagszik a koktélok végelláthatatlan sora: a bártenderek varázslatos italokkal igyekeznek maguknak nevet szerezni a világban. A koktélbárok az új kreációk és a bevett klasszikusok mellett azonban egy új trendnek is hódolnak: elfelejtett régi receptúrákat kutatnak fel és azok, vagy azok tovább gondolt verziói alapján is készítenek italokat. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint Aczél Miksa 1899-es könyvének, az American Barnak napjainkban megjelent új kiadása. Az eredeti könyv az első magyar koktélokkal foglalkozó kiadvány, nemcsak hasznos receptgyűjtemény, de rendkívül izgalmas korlelet is egyszerre. A szerkesztők dőlt betűs kommentjei és a kiadványt kísérő kisfilmeket tartalmazó lemez segítségével a mai felhasználók is biztonsággal készíthetnek italokat Aczél Miksa receptjei alapján.

Maiden Blush Aczél módra

Használd a fagyasztó kelyhet, tégy bele pár darab jeget, egy kávéskanál cukorport, ½ pohár málnaszörpöt és ½ citrom levét, 1 liqueur pohár maraschinó-t, 1 pohárka gin-et, frappirozd jól, szürd és töltsd át, szeletke naranccsal szolgáld fel. Megjegyzés: Mérsékelten édeskés, széles ízspektrumú koktél, rengeteg virágos buké tolong benne. Picit kevesebb citrommal komplexebbnek érezzük.

Mi lehet a koktélok népszerűségének titka? A koktélozás sokak számára a fényűzés, az egzotikum, a gondtalanság szimbóluma, egy olyan fajta életé, melyről csak álmodoznak. Ők azok, akik koktélokra gondolva rögtön a homokos tengerparton ringó pálmafák képét is látják. Másoknak a kevert italok a gasztronómia egy kifinomult válfaját jelentik, ahol a kreatívitás nem a tányéron, hanem egy pohárban jelentkezik. Valahol a válasz a fenti kérdésre az életérzés és az ízélmény között lehet félúton. A varázslatért azonban fizetni kell. Tény, hogy a koktélozás nem olcsó mulatság. Többnyire már maguk az alapitalok sem olcsók,és sokszor más speciális összetevő is alaposan megemeli a koktél árát. Ennek ellenére a hazai rajongók tábora egyre nő, és mind jellemzőbb,hogy magára valamit is adó vendéglátóegység nem nyít mixer nélkül.

Nehéz azonban a számos koktélt kínáló hely között megtalálni azokat, ahol valóban felkészült szakemberek és szakszerűen elkészített italok várják a vendégeket – sokan úgy gondolják, mi sem lehet egyszerűbb, mint egy recept alapján összeöntögetni az italokat. Valójában a koktélokat készítő szakemberek feladata ennél sokkal összetettebb, komoly felkészülést, nagy gyakorlatot és állandó továbbképzéseket igénylő hivatás ez – és akkor bizony az italokon túl egy szó sem esett még a legfontosabbról, a vendégekkel való viszonyról. A jó bártender nem elsősorban italokat kever, hanem élményeket ad,és ehhez bizony nem kevés emberismeretre,“pszichológiára“ van szüksége.