A Lucullus Baráti Társaság évek óta szervezi tematikus, különböző világkonyhákat népszerűsítő vacsoráit, a Kaeng Som Tom Yum megnyitása remek apropót adott a 116. közös élvezkedésnek. A hivatalos sajtómegnyitót kihagyva, mi is a inkább a lucullusos vacsoravendégek közé ültünk. Már belépéskor feltűnt, hogy itt bizony semmit nem próbálnak elrejteni előlünk: az étterem ékessége egy üveggel leválasztott látványkonyha, ahol az öt thaiföldi szakácsot munka közben is megfigyelhetjük.

A vacsora erősen indított, a Golden Bag, azaz az aranybatyu megadta az alaphangot. A kínai ropogós tésztabatyuk thai megfelelőjét ezúttal sertéshússal töltötték, és enyhén csípős édeskés mártással kínálták. A fogás nemcsak nagyon finom volt, de igazán szemrevaló is, a helyes kis táskák nyers gyalult káposztaágyon csücsültek.

Aranybatyu. Erős kezdés

Kaeng Som Tom Yum

A folytatásban a thai-ok egyik legemblematikusabb étele – az étterem nevét is adó – Kaeng Som Tom Yum leves érkezett. A thai levesek az összes többi fogással együtt kerülnek az asztalra, és az étkezés során bármikor elszürcsölhetik a vendégek. Mi most a magyar étkezési szokásoknak megfelelően az előétel után kaptuk „tányérhoz“. A citrusos ízű csirkelevest többféle gomba gazdagította, enyhe csípőssége a nyugati ízlésnek is tökéletesen megfelelő volt. A fogás méltó az étterem nevéhez, semmiképpen se hagyjuk ki, ha idelátogatunk.

A főfogások következtek. Köretként tökéletes állagú jázmin rizst kaptunk, hogy legyen mivel kóstolni a többféle húsételt. Az édes-savanyú hal ropogós zöldségekkel – uborkával, paradicsommal, hagymával – kényeztetett, a wokban sült gyömbéres csirke gazdag fűszerességével nyert. A főételek közül egyértelmű győztesként a szintén csirkés zöld curry került ki. A kissé pikáns, kókuszos ételben az ízek tökéletes harmóniában voltak, a puha hús és a roppanós bambusz is remek párost alkottak.

Ezt követte személyes kedvencünk, a pad thai, ami minden tésztaételek egyik legnagyszerűbbike, pedig csak egy asszimiláns a thai konyhán. A rizs már a kezdetektől fogva meghatározó eleme volt a thai konyhának, a tésztát azonban csak később, a kínai bevándorlók hozták a térségbe. Ettől függetlenül a thai tésztaételek tökéletesen illeszkednek az ország ételeinek sorába, hiszen ezeket is – csakúgy mint más külföldről érkezett konyhatechnológiát vagy alapanyagot – a thai-ok a saját ízlésükre formálták. Bár a pad thai-t az étteremben főételként kinálták nekünk, érdemes tudnunk, hogy Thaiföldön sokkal inkább számít amolyan utcai, gyors éteknek. A fogás sajnos így első nekifutásra nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket. A tészta kicsit összeragadva, langyosan érkezett elénk, a mogyorót és a babcsírát szokatlan módon, mellé tálalták. Nem volt igazán komoly gond az étellel, de nem tudta felvenni a versenyt sem az előző fogásokkal, sem például a Parázs vagy – a szintén nem túl régen megnyitott – Tom Yum Thai étterem pad thai-jával.

A desszert. Kókuszos tápióka puding

Kaeng Som Tom Yum

A mérleg így sem billent ki, pláne, hogy megérkezett a desszert. A kókuszos tápióka puding édességét remekül ellensúlyozta a sárkányszem – a licsi rokonságában tartozó longán – savanykássága, tökéletes befejezést adva az estének, melyet bármikor gondolkodás nélkül megismételnénk.