Május 31-én készült el az utolsó adag tökéletes túrós palacsinta és rántott máj. Soha többé nem eszem rántott májat – révedt el ma déli tizenkét órakor egy vendég a szomszéd egy óriási adag rántott máj felett. Bár van okunk kételkedni a kijelentés komolyságában, az biztos, hogy az 1896 óta nyitva tartó Csillag bezárásával véget ért egy korszak a pécsi vendéglátásban. Az utolsó legendás rántott májak és túrós palacsinták készülnek épp a konyhában, miközben üres tányérjaink fölött merengünk a dolgok múlandóságán.

Amikor már az evősztrájk sem elég

Ahogy arról beszámoltunk, az évtizedek óta a pécsi vendéglátás biztos pontját képező Csillag kapcsán május első felében röppent fel a hír, hogy az étterem a hónap végén végleg bezár. Az okok sokrétűek voltak: a válság okozta elszegényedés miatti forgalomkiesés mellett a Csillagnak meggyűlt a baja egy szemérmetlenül alájuk ígérő közeli étteremmel, és a Pécsi Holding Zrt. irreális bérleti díjával, emellett pedig az éttermet 31 éve vezető Radó Miklós is belefáradt a folyamatos küzdelembe.

Mácsadi Anni

A sokak számára fontos hely megmentésére Facebook csoport szerveződött, jelentős eredményekkel. Az először május kilencedikére meghirdetett „evősztrájk” teltházzal végződött: a Csillagot sokan újra felfedezték, az elmúlt három hét egyfajta reneszánszot hozott az étterem számára. A jelentősen megnőtt forgalom mellett egy petíciónak köszönhetően a Pécs Holdinggal is sikerült megegyezni a bérleti díj jelentős csökkentéséről.

Egy ideig úgy nézett ki, hogy van remény a 116 éves történet folytatására (a Facebook-csoport tagjai már gyűjtést szerveztek a Csillag rég nem működő neonreklámjának felújítására), ám a bőven nyugdíjas éveiben járó Radó úr hosszú vívódás után úgy döntött, hogy bő három évtized elég volt az életéből a Csillagra, ráadásul a forgalom felpörgése is későn jött már. Az étterem így május 31-én végleg bezárt, és egyelőre az új bérlők sem tolonganak a helységért.

Halotti tor

Bár a Csillag bezárása ellen tiltakozó Facebook-csoport nagy célja így nem sikerült, az étterem hattyúdala szépre sikeredett. Az elmúlt hetekben a hely szinte folyamatosan tele volt, az utolsó napon pedig már a délben érkezők is késeinek számítanak, mivel ülőhelyet már nem ekkor sem lehet találni. Most azonban ez a jelek szerint senkit sem zavar, mindenki türelmesen várja ki a sorát.

Mindenki tisztában van vele, hogy nem csak egy ebéd ez: többen az éttermet fotózzák, mások a személyzetet, amely szinten fényképeken örökíti meg az utolsó nagy déli rohamot a Csillagban. Hiába a tömött étterem, a pincérek régi ismerősként üdvözlik majdnem az összes vendéget, mindenkihez van egy jó szavuk. A törődés a szavakon túl is érződik: a Csillag óriási adagokban kimért, kitűnően elkészített ételekkel készült saját halotti torára.

Lenyeljük az utolsó falat túrós palacsintát, megisszuk az utolsó korty málnaszörpöt, majd végső búcsút veszünk az utolsó vendégeket kiszolgáló, egy a bejárati ajtóra csillagokat ragasztó törzsvendég jóvoltából ötcsillagossá avanzsált étteremtől. Kifelé az élete nagy részét itt végigdolgozó Radó néni meghatódva köszöni meg, hogy itt voltunk: mi köszönjük, hogy itt lehettünk.