Kriminális felfedezést tettem a saját konyhámban. Valaki becsempészett egy üveg mély rózsaszín italt, neves balatoni pincészet címkéjével, amiről forró nyomon indulva kiderült,nem rozé,hanem levendulaszörp. Első felindulásomban ösztönösen pezsgőbe töltöttem, a másodikban megcsináltam. A sajátomat.

Flickr / Creative Commons

Kitanulmányoztam ugyanis a címkét, amin az állt, hogy mindössze víz, cukor,citromsav hozzáadásával készült.  Hogy sok vagy kevés,vagy éppen megéri –e a fél liter 1400 forintért,azt ki-ki maga döntse el,annak fényében,hogy termeszt,szed,vesz-e levendulát.

Én szedtem, aztán körbenéztem recept után, és persze,hogy megcsináltam úgy,ahogy majdnem mindent szoktam:másként. A variációk levendulaszörp ügyben nem annyira végtelenek. Ami az alapvető – fentebb sorolt – hozzávalókat illeti, abban minden recepttudor egyet ért. Legfeljebb a citrom helyett citromsavat használnak, esetleg is-is; a kristálycukrot meg még mézezik is. A kivitelezés lehet előáztatós, csupán csak főzős, forrázós,leszűrős. Eldöntendő kérdés még a száraz dunszt, vagy csak a hűtőbe tevés. Aki hosszabb távon gondolkodik, az előbbit választja, más megelégszik annyival,hogy hűtőszekrényben akár fél évig is tárolhatja a szörpöt,szirupot,italt. Hogy melyiket a három közül, attól függ, mennyi cukrot használ az illatos lila virágokból bűvölt rózsaszín ital készítéséhez.

A töményebb változatban a minimum 30 gramm levendulához (lehetőleg friss ,de szárítottal is működik)1 liter vizet,  1 kiló cukrot vesznek,amiből szirupot főznek  1 citrom levének hozzáadásával, és ebben áztatják fél órát-órát a  lemorzsolt levendulavirágot,majd felforralják. Leszűrik, üvegekbe töltik, száraz dunsztba teszik. Mások inkább hideg vízben áztatják a levendulavirágot akár egy éjszaka is, csak fél kiló cukorral, viszont citrom helyett dekányi citromsavval főzik fel, legalább 10 percig forralva. Ha leszűrés,adagolás után nem száraz dunsztba kerül,akkor kihűlve mindenképpen a frigóban kell tárolni.

Hogy csináltam én?

Tessék:

Egy lábosba  jó vastagon megágyaztam  levendulával ,leöntöttem 2,5 liter hideg vízzel,letakartam,félretoltam,és felé sem néztem kora délelőttől késő estéig. Annál is inkább,mert nem voltam otthon. Aztán leszűrtem,de megtartottam az áztatós lé felét.  Pótoltam 2 liternyi mennyiségre  friss vízzel,és mindössze 35 dkg nádcukorral ,fél citrom levével,kávéskanálnyi mézzel turbóztam. Úgy döntöttem,hogy inkább levendulaitalt csinálok,amit úgyis szörpnek fogunk hívni. Mentek bele vissza a leszűrt virágok,beforraltam,és  a végén még ici-pici citromsavat is belekavartam. Gyönyörű,mély rózsaszín árnyalatot kapott az addig inkább sötét,kékesszürke lé. Leszűrtem,palackokba töltöttem,beburkoltam egy plédbe ,reggelig az alatt aludtak. Kész.

Hogy mit kezdünk vele? Vízzel szörpöljük,teába tesszük,gyümölcssalátára öntözzük,koktélba,vodkába,pezsgőbe keverjük . A balatonszemesi Kistücsök sommelierje, Rocskár László például 1 cl levendulaszörpöt 1 deci proseccóba jégkockával összeráz,és meg is van az Édes Patricia nevű koktélja,amit egyébként fentebb meg nem nevezett pincészetnek talált ki eredetileg. Nagy jövőt jósolunk az új divatnak. Ugyanis egyre több helyen tűnik fel a levendulaszörp,mint kuriózum. Csak meg ne tudja a bodzaszörp.