Csinos kis portfóliót épített ki az évek során Zwack Izabella borkereskedése. Minden borvidékről kiválasztott magának néhány fontos, jó nevű pincészetet, amelyeknek a termékeit forgalmazza. Ezt a tevékenységet ugyan nem Izabella találta ki, de igen jól viszi tovább az örökséget, hiszen a cég már 1945-ben foglalkozott "iparszerűleg a bornak nagyban való eladásával". A ZIB az általa felkarolt borászok nedűit éttermekbe, szállodákba is eljuttatja. Az idei, decemberi nyitott nap pedig igazi örömünnep volt, amennyiben hét kiválasztott pince válogatott borait lehetett megkóstolni.

Kicsit szürreális élmény a Zwack Múzeumban a letűnt korok Unicum-hirdetései között friss borokat kóstolgatni, de az ember hamar felülemelkedik az ilyesféle apróságokon. A felülemelkedésben sokat segít Bolyki János tavalyi Cucca - a habzó bor rögtön fejbe csap, és a sokkot a 2011-es, apró édességével elég behízelgőre sikerült Hárslevelű sem tompítja. Szecskő Tamás muskotálya tavalyról egyre feljebb emeli a lelket, ahogyan Légli Géza Piros habzóbora is kiváló búfelejtő.

wikipedia

A kislaki borász nagyon eltalálta a syrah-t (Lakitető, 2011), aki szereti ezt a fajtát, szeretni fogja Légli Géza borát is. Meglepő, mert a balatoni szőlőkből senki nem nézi ki, hogy szép syrah-t ad - ez már nem egy külföldi borítészt meglepett. Figulától most nem a fehéreket emelnénk ki, hanem a 2011-es Dörgicse Cabernet Sauvignont. Ez utóbbi az alap Cabernet-nél annyival tud többet, mint a törzskönyvezett francia bulldog a sintértelepről kimentett keveréknél. Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy Figula másik bora altatásra érett volna, csak azt, hogy a Dörgicse elegáns, és a legkifinomultabb társaságban is meg lehet jelenni vele.

Talán más is ismeri azt az érzést, amikor a természethű borok mustrájáról hazamegy az ember, és fáradtan kibont egy 2006-os Takler bikavért. Persze, a változatosság gyönyörködtet, mégis, kellenek a fix pontok az életben. Így csodálkozunk rá újra Gere Attila boraira. A kicsit még ficánkoló friss kékfrankos rozéra, a 2008-as Cabernet-kre és a még bőven érlelhető, de már most is szép arcát mutató 2008-as Kopárra és Solusra. Méltó befejezése a napnak.

Vagyis hát csak befejezése lenne a napnak, mert Izabelláék meglepetést is tartogattak. Kiderült, most először lehetőség nyílik a Zwack tulajdonban lévő Dobogó Pincészet hat puttonyos aszúinak - hordómintákkal kiegészített - teljes sorát végigkóstolni. Már leszámítva a 2005-ös és a 2003-as évjáratokat, merthogy azok teljesen elfogytak. Itt jegyezzük meg, hogy öt évvel ezelőttig nem gondoltuk volna, hogy ennyi különbség lehet az aszúévjáratok között. Családilag ugyanis arra kondicionáltak minket, hogy az édes bor nem bor, és minden aszú egyforma: büdös és összeragad tőle az ember szája. Az elmúlt években felébredtünk Csipkerózsika álmunkból, és felfedeztük a természetes édes borok világát.

Jó, az a kor már elmúlt, amikor egy kiló aranyat adtak egy kiló szépen aszúsodott szőlőszemért, de a jó aszúnak még ma is megkérik az árát. A sort a 2012-es aszúmusttal kezdtük, aminek még alkoholos az illata ugyan, de ez érthető, hiszen a 13-as szint évente egy százalékponttal csökken, így igyekeznek három év érlelés után 10 százalék alkoholra beállítani a bor "erősségét". Illatában, ízében még ott az élesztő, a "gomba", de sok mazsolát is találunk benne. Ifjabb testvérében az élesztőt felváltja a tömény barackvelő, a kajszi és a birs. A 2011-es 6 puttonyosban a 220 gramm maradékcukrot brutális, 15-ös sav teszi vibrálóvá.

Zwack Izabellának tetszik

wikipedia

A sorból kiemelkedik a 2006-os és a 2004-es évjárat, amelyek mindegyike rengeteg díjat besöpört, ami a borok komplexitása és gyönyörű egyensúlya miatt teljesen érthető, sőt indokolt is. A sort az 1999-es aszú zárja, amely még Domokos Attila borász megérkezése előtt készült. A korai Dobogó aszú megkóstolása azért is izgalmas, mert azt még a hagyományos, oxidatív módon készítették el. Színe sötét karamell, illata a jellegzetes ősi oxidáltságot idézi, de megkóstolva még élnek a savak.

A mellettünk ülő Segal Viktor mégis megjegyzi: "Ez a bor eladhatatlan ma a piacon, ehhez legfeljebb valamilyen nehéz karamell öntetes ételt tudnék elképzelni". Mit mondjunk? Nem bánjuk, hogy a Dobogó szakított a sötét, oxidációs oldallal, és mert az újabb technológiákkal kísérletezni, még akkor is, ha ezért sok tokaji borász rosszallóan tekint rá. Régen például nem epiláltak a nők, de ezt az újítást viszonylag könnyen megszokta a férfitársadalom, és a többség nem sírja vissza a régi időket.