Tévénézés az ágyból, mintegy véletlenül amerikai főzőcskézős program. Poén: begyes, farmeros, sminkelt, bodorított asszonykát felkérik, hogy üssön össze valami friss, meleg ételt a hűtőszekrényében található – amúgy rémes – dolgokból. Mivel például a dobozos söröket kevés recept használja alapanyagként, marad a másik valamire is használható hozzávaló, a tojás a hatalmas amcsi hűtőből. Ilyenkor a publikum tud nevetgélni, nézve az amatőrködést, akárcsak a tehetségkutatók kiválasztó show-iban. Az asszonyka neki is lát, és egy tojásból akar omlettet készíteni, tökéletes sikertelenséggel. A műsorvezető legott fel is világosítja, hogy omlettet nem lehet készíteni egy tojásból.

A asszonykának két tojásból se sikerült volna, az tény, hiszen a serpenyő szemmel láthatóan teljesen új tárgy volt a kezében: ennek ellenére óvakodnánk kijelenteni, hogy egy tojásból nem lehet omlettet készíteni. Lehet. Való igaz, általában két tojást szoktak egy omlettre számítani, meg némi tejszínt esetleg, de attól még bizony lehet egy tojásból is megsütni.

ml

A titok nyitja a gyorsaság és a vaj: a bevajazott, forró serpenyőben 30 másodperc alatt készül el a tojáslepényke, vagy ahogy én nevezem: a hártyaomlett. Cigarettát lehetne sodorni belőle. Alig vastagabb, mint egy réteg szemránckrém. A vajra azért van szükség, mert az omlett és a vaj különös szimbiózisban élnek, olajon kevésbé lesz ízes, mint vajjal sütve. Mogyorónyi elég is belőle, de kell, még ha a legszuperebb NASA-fejlesztésű tapadásmentes serpenyőt is használjuk.

Megfordítani nem szükséges, mert annyira vékony, hogy szépen átsül a teteje is, aztán lehet tenni rá mindenféle zöldségeket - érdemes a hűtőben tartani öntet nélkül bekészített salátaalapot rácsos edényben, hogy a nedvesség lecsöpögjön, napokig friss marad így –, aztán ,ha kell,kiveszünk belőle egy maréknyit. Meglötyböljük valami szintén előre elkészített vinegraitte-tel, vagy csak simán megszórjuk penészes sajttal, ráhajtjuk az omlett másik felét, és diétás időszakokban ( e sorok szerzőjénél csaknem mindig) kenyér nélkül fogyasztjuk. Olykor kockára vágott sonkával is nehezíthető. Aki jártas az origamiban, kis borítékot is formázhat belőle, vagy feltekerve is eheti, akár a tortillatekercseket.

Ha időközben hazaér a család a vidéki nagynénitől, vagy bármely okból lőttek a tervezett szingli vasárnapnak,ugyanezt előadhatjuk mondjuk: egymás után négyszer is.Feltéve, ha van annyi tojásunk.

Recept 4 személyre:
4 tojás
1 evőkanál vaj
csipet só
4 tekerésnyi feketebors az őrlőből
fejes saláta
2 paradicsom
egy kis uborka
1 kaliforniai paprika
4-5 dkg kéksajt (márványsajt)
plusz: pár sonkakocka,ha úgy adódik

1. Forrósítsünk fel egy kevés vajat egy tapadásmentes serpenyőben. Nem sokra tartom az ilyen serpenyőket, de elismerem, hogy a tojásételek ezekben a legjobbak. Csak arra figyeljünk, hogy a vaj mindenhol vonja be a serpenyő alját. Egy tojást alaposan verjünk fel villával, sózzuk, tekerésnyi bors, és máris mehet a habzó vajra. A serpenyő forgatásával terítsük szét teljesen az edényben. Fél perc sütés után kész is van, plusz-minusz 5 másodperc. Nem baj, ha a teteje nem csontszáraz, egyrészt mert a serpenyőből kiszedve is sül még pár másodpercig, másrészt nem is jó, ha nincs benne csöppnyi krémesség sem.

2. Csúsztassuk egy tányérra, járjunk el ugyanígy annyiszor, ahány személynek – most éppen négynek - készítjük a reggelit, aztán szórjuk rájuk a felkockázott-feltépkedett zöldeket meg a sajtot, esetleg a bónusz sonkát. Hajtsuk rá a szépen megsült alsó részt és fogyaszthatjuk is. Az se fog sokkal tovább tartani 30 másodpercnél. Ha véletlenül nem laknánk jól, vagy ránk delelt-délutánodott volna, jöhet a tejbegríztuning.

desszerteu

A tejbegrízt minden gyerek ismeri, így ha ezzel kezdünk kísérletezni, a ráérős vasárnapi nosztalgiázás garantált. Bár szerző személy szerint odavan érte, de vagy húsz év kimaradt a kapcsolatukból. Valószínűleg azért, mert a tejbegríz olyan közhelyes étel, meg gyerekes dolog. Ezzel ugratják a nagypapikat, felnőttként nem illik enni, még megszólnak, vagy felsejlik az infantilizmus gyanúja. Aztán elég felnőtt lett hozzá, hogy már ne feszélyezze  magát. Legfeljebb attól, hogy nem tud  olyan remek tejbegrízt főzni, mint a nagymamája. A tejbegrízt – bármennyire is banális- könnyen el lehet rontani.Ott állunk egy szinte cseppfolyós, vagy éppenséggel szilárd halmazállapotú holmival. Be kell tartani némely arányokat, és jönnie kell még valaminek, ami felnőtté tuníngolja. A kandírozott narancshéjnak, amit barna rumban puhítunk meg. Na, most mondja valaki, hogy ez egy infantilis eledel.

Recept 4 személyre:
1 l tej (2,8 %-os minimum)
140 g búzadara
80 g cukor
1 tasak vaníliás cukor ( 8 g)
2-3 evőkanál kandírozott narancshéj
0,5 dl barna rum
fahéj a tetejére

1.A rumot forrósítsuk fel, zárjuk el alatta a tüzet, és dobjuk bele a kandírozott narancshéjakat. Hagyjuk benne 10-15 percig, míg megpuhul és felszívja a rum nagy részét.

2. A tejet hozzuk forrásközeli állapotba, majd lassan, folyamatosan kevergetve szórjuk bele a grízt,a cukrot, a vaníliás cukrot és a csipet sót. Ezúttal akkor se használjunk valódi vaníliakivonatot, ha dicsekedhetnénk vele, mert akkor túl intenzív vanília ízű lenne a tejbegrízünk.

3.Amikor a hozzávalókat elkevertük a forró tejjel, szórjuk bele a leszűrt kandírozott narancshéjat és a megmaradt kevés rumot is öntsük hozzá, amit nem szívott fel. Nem lesz baj, kitelik a vasárnapból a tuningolt tejbegríz bódulat. Folyamatosan kevergetve főzzük 3-5 percig, amíg besűrűsödik. Öntsük ki négy tálkába,szórjuk meg kevés őrölt fahéjjal, és merengjünk tovább, tévé nélkül. Ha véletlenül tényleg egyedül lennénk, a fenti mennyiségi számokat osszuk el néggyel.