"Mint aki a sinek közé esett...És általérzi tűnő életét,/ Míg zugva kattog a forró kerék,/ Cikázva lobban soksok ferde kép/ És lát, ahogy nem látott sose még." - Kosztolányi Dezső sorai jutottak az eszünkbe a kóstolás közben. Azért is lehet indokolt A szegény kisgyermek panaszaira hivatkozni, mert lehetetlenség néhány óra és néhány pincészet borporfóliója által megismerni egy teljes borvidéket. És hiába állítja a borvidék honlapján Schmidt Győző borvidéki elnök, hogy nyilván mindenki hallott már a 300 présházat felsorakoztató györkönyi pincesorról, nagyobb összegben mernénk fogadni arra, hogy az elnök úr téved: a hazai borisszák többsége talán még azt sem tudja, hogy létezik külön tolnai borvidék.

Balog Róbert

Holott a Szekszárdot szinte körülölelő borvidéken, a tolnai dombságban jóformán valamennyi lanka alkalmas a szőlőművelésre. A Fejér megye déli részétől egészen Baranya megye északi sarkáig terjedő borvidéken nagyjából 3 ezer hektáron művelnek szőlőt. Három körzetéhez több mint negyven település tartozik, kackiás pincesorral pedig Bölcskén, Dunaföldváron, de Kölesden, Simontornyán és Pakson is lehet találkozni.

Atom jó borok?

Nem mintha mindebből rögvest az következne, hogy atom jó bort készítenek a borvidéken, de ha már néhány száz, sőt, ezer éve következetesen termelnek valahol bort, azért az jelent valamit. Szóval, nem szabad azon fennakadni, hogy Tolnai borvidék ezen a néven csak az 1998-as bortörvény óta létezik, ez korántsem jelenti azt, hogy akkoriban telepítették volna az első tőkéket a vidéken. A tolnai borok nagy része délies kitettség, védett domboldalakon születik, mérsékelten meleg és mérsékelten nedves éghajlaton.

Az északnyugati szél főként löszös talajon fejlődő szőlőtőkéket legyez, ámbár akadnak homokra telepített ültetvények is. Ezek kisebbik része kékszőlő, főleg kékfrankos, zweigelt, a bordeaux-i fajták és persze a kadarka, míg a többségben levő fehérborszőlőből vitán felül a Chardonnay a legnépszerűbb, de akadnak zöld veltelini, olaszrizling, Irsai Olivér, királyleányka, sauvignon blanc, cserszegi fűszeres ültetvények is. Meg persze még további fajták is.

Ezekkel az információkkal felvértezve vágtunk bele a budapesti, Jókai téri Vinoriumban megrendezett kóstolóba, és - mint később megtudtuk - máris óriási szarvashibát követtünk el. Merthogy tudatlanságunk okán a bölcskei Molnár Pince sauvignon blanc-jával indítottunk. A 2012-es bor egészen elképesztően gazdag, ropogós gyümölcsillattal varázsolt el, percekig csak kapkodtuk a levegőt. Aztán bele is kóstoltunk - a végén elegáns kesernyével záruló bor akár Új-Zélandról is származhatott volna, igaz, ott ritkán készülnek 14-es alkohollal fehérborok. A szép olajosság és kellem miatt nem tűnik fel a magas alkoholszint, számunkra ez a bor volt az est egyik fénypontja.

Olimpiai Kadarka

Mihez kezdjen az ember, ha ezután a korábbinál vékonyabb fehérbe fut bele? A méltán elismert, sokféle aranyéremmel megtisztelt paksi Fabro Pince 2012-es Sár-Don-Éja nem tud nagyot mutatni, mert még mindig a sauvignon blanc-tól bizsereg a nyelvünk. Sajnáljuk, mert nem véletlenül került be ez a fehér sem a top 10 újbor közé, de mi most így jártunk. Szerencsére vannak sötétebb színű boraik is, könnyed, korrekt ital a Corso rozé 2012-ből, ahogyan a siller is. Viszont csak sillernek tűnik, de nem az a Fabro Kadarka 2012-ből. Világos, habkönnyű szín, ám olyan harapós íz, hogy rögvest összeugrik annak a gyomra, aki a külcsín alapján próbálná beskatulyázni Fabroék kadarkáját.

Balog Róbert

A szendének tűnő, ám alattomos bort már minden bizonnyal a budapesti Olimpiában is lehet fogyasztani, ha Csongrádi Csaba sommelier-t megihlette a bor, akkor a gyanútlan vendégekkel is ez fog történni. A paksi pince másik nagy dobása a habzó siller, és ezt nem csak azért mondjuk, mert ritkán készül sillerből "szénsavas üdítőital". Férfiaknak ez lesz a nyár itala, míg a nők az Érintés fantázianevű félédes cserszegi habzóval tehetik elviselhetővé a nemsokára talán beköszöntő kánikulát. A 2011-es kékfrankos szép fajtaillattal és csodásan kerek, behízelgő ízzel bír, tavaszi és őszi esték jó barátja lesz. A 2009-es merlot viszont már túl kerek, túlságosan női bor lett, talán egy kis franc házasítás maszkulinabbá tehette volna.

A györkönyi Sarok Pincét nemcsak a borok miatt érdemes felkeresni. Sarok Róbert megszállottan újít fel mindent, ami régi és gurul, így szép gyűjteménye van már második világháború előtti magyar Méray motorokból, de nemrégiben egy lepukkant Velorexbe is új életet lehelt. Szenvedélyei oda-vissza hatnak egymásra, nem véletlen, hogy Veterán cuvée-je palackját egy ősi motor képe díszíti. A 2009-es bor érdekessége, hogy van benne a rubintos fajtából is egy kevés, a bor fejlődőképes, és jól áll a pincének, hogy mer újítani. Jól iható vörös a 2008-as sauvignonja is, de 2012-es kékfrankos sillerre egészen elbűvölő. A lágy, a sillerek durva keménységét nélkülöző borba lehetetlen belekötni, márpedig az este többtucatnyi szakember keresi a csomót a kákán. A kóstoló vége felé visszatérünk a Molnár Pincéhez, hogy kiderüljön, a vörösekben is annyira otthon vannak-e, mint a sauvignon blanc-ban.

A tolnai borvidéken komoly kihívás megőrízni a savakat, de a 2009-es cabernet elmegy az 5-ös savval, szép marad a bor. Két évvel korábbi testvére is gyönyörűen beérett, ám minket nem hagy nyugodni a kíváncsiság: vajon azonos gondozás, kezelés után mit mutatna innen a cabernet franc? Ha az égiek is úgy akarják, egyszer annak is utánajárunk. És mielőtt még elfelednénk: a fenti mutatványra ezek a borok többnyire 1-2 ezer forint közötti áron képesek.