Hazaér, elhajítja a kulcscsomót, lerúgja a tűsarkút, majd leveszi válláról a dizájner táskát. Kibányászik belőle egy palackot, a vitrinből elővesz egy öblös poharat. A következő snittnél már lágyan forgatja ujjai között, és olykor belehörpint: a kanapén pihen, mereng loftlakása ablakából, vagy éppenséggel a fürdőkádban ül, dús habok közt.

A jelenet ismerős lehet a híres női sorozatokból, amerikai filmekből és zenei klipekből. Láttuk Carrie Bredshaw-tól a Szex és New Yorkban, Bridget Jonestól, Madonnától, de még a női fejekbe férkőző reklámszakembertől is, akit Mel Gibson játszik a Mi kell a nőnek? című filmben. A szereplő általában egyedül van, a poharában pedig egy mélyvörös. Ám mennyire hiteles ez a romantikus hollywoodi kép a borozó nőkről?

Egy több évvel ezelőtti brit felmérés még valóban azt állapította meg, hogy a nők harmada otthon iszogat, méghozzá legszívesebben a kádban, egyedül. A Guardian egy 1300 borfogyasztó nőt vizsgáló kutatás eredményeit közölte 2009-ben, amiből az is kiderült, hogy a nők azért isznak bort, mert jó az íze, vagy mert jól megy a menühöz. Illetve azért is, mert egészségesebb alternatívának gondolják a többi alkoholos italhoz, például a sörhöz vagy az égetett szeszekhez képest.

Hősök helyett élmény

A frissebb amerikai piackutatások, az elmúlt évi trendek szerint a nők a malbecet, a pinot noir-t és a champagne-t egyre inkább favorizálják, ha étteremben fogyasztanak, míg a régi, jól bevált nyertesek – a chardonnay–merlot–cabernet sauvignon hármas – csillaga leáldozóban van. A 2013 áprilisában készült Marketing Wine to Women számos hasznos és új információval szolgál, és leszámol azokkal a sztereotípiákkal, hogy a nők nem is isznak, ha mégis, akkor csakis édes bort. A kutatások szerint a tengerentúlon már több nő iszik bort, mint férfi. Utóbbiak ugyanis inkább söröznek. Az érdeklődés pedig egyre nővekszik: míg az ötven felettiek között egyenlő a megoszlás a borkedvelő nők és férfiak között, a fiatalabbaknál 10 százalékkal több nő tartozik a borrajongók közé. Észak-Amerikában ez számokban kifejezve azt jelenti: 100 millió borivóból 51 millió nő.

hvg

Nem csoda, hogy egyre nagyobb a szakirodalma a témának. Leslie Sbrocco, a Wine for Women (Bor nőknek) című könyv írója mélyebben is belemegy, szerinte például a nőket csöppet sem érdeklik a borokat értékelő, illetve a bortermelői sikerlisták, hanem leginkább személyes ajánlás alapján választanak. A legfontosabb szempontjuk, kivel fogják megosztani azt a palack bort. A nő számára a nagy Ő az a vörös, fehér vagy rozé, amely az alkalmat ünnepélyessé emeli: különlegesebbé teszi az elkészített menüt, vagy tökéletes kiegészítője a gyertyafényes fürdőnek.

A férfiaknak viszont a bor sokszor olyan, mint egy trófea. Bart O’Brien a Napa-völgyben található O’Brien családi pincészettől azt nyilatkozta egy bormarketingről szóló cikkben: „A nők azért vásárolnak bort, hogy megosszanak egy érzelmes pillanatot, a férfiak inkább elcipelik barlangjukba a zsákmányt, és addig tartogatják, amíg fel nem bukkan egy másik vadász.” Így ugyanaz az üveg bor egészen mást jelent egy női és egy férfi borkedvelőnek.

A nőkre nincs hatással, milyen szőlőszemekből készült a nedű, vagy hogy hány puttonyos. És az sem különösebben hatja meg őket, ha valamelyik év borászának a mestermunkáját emelhetik ajkaikhoz. A 240 ezer szakértői borvéleménnyel büszkélkedő Wine Spectator magazin szakírója, Matt Kramer egyenesen azt állítja, hogy mivel a nők érzékenyebbek a részletekre, sőt nüansznyi különbségeket is képesek érzékelni, eleve jobb borkóstolók, mint a férfiak. Csak ők nem a hőst keresik a palackban, hanem az élményt.

Érdemes tehát nagyobb hangsúlyt fektetni a női finomérzékelésre a borászatoknak is – marketinges kutatások bizonyítják: az élelmiszerek és az italok beszerzésekor többnyire a nők hozzák meg a döntést. A híres bordeaux-i Vinexpo volt igazgatója, Robert Beynat már évekkel ezelőtt leszögezte: „A nők szerepét a borvásárlásban mérhetetlenül lebecsültük.” Ő is osztja Matt Kramer véleményét, miszerint a nők boros tudása már széles körű. „A borkereskedőknek azt üzenem: cherchez la femme” – tehát keressék a nőt, ha többet akarnak eladni.

Palackok a bevásárlókosárban

A Bortársaság budai, Lánchíd utcai boltjának vezetője, Csorba Gábor tapasztalatai szerint a borban tapasztalatlanabb és járatlanabb női vásárlók is ragaszkodnak már a száraz borokhoz, amikor betérnek hozzájuk. Sőt, kikötik, ne legyen édes, ezzel megdöntik azt a sztereotípiát, hogy a nők borízlelése a cukorfok magasságával egyenes arányos. A külcsín viszont tényleg fontosabb nekik, mint a férfi borkedvelőknek. Egy kékes-zöldes üvegbe töltött cabernet sauvignon például folyamatos sikernek örvend az üzletben, ahogy a letisztult formavilágú és címkéjű palackok is vonzóbbak a női szemnek. Ízben a gyümölcsösökre vevők, és inkább nyúlnak fehérhez, illetve rozéhoz, mint vöröshöz. Ha mégis az utóbbiból válogatnak, a testesek helyett könnyebb, úgynevezett bisztróborokból pakolnak a kosárba.  Az is kiderült, hogy míg Valentin-napkor több férfi tér be hozzájuk, karácsonykor párosban érkeznek a borvásárlók, és gyakran a nő szava a döntő.

Hasonló tapasztalatai vannak a brit Marks&Spencer üzletlánc bor- és italmenedzserének, Andrew Birdnek is. „A nők egyre inkább főnökök, ha az otthon fogyasztott bor kiválasztásáról van szó, és ez már az üzleteinkben is észrevehető. Már nemcsak az ételek többségét veszik meg nők, hanem az italokét is” – nyilatkozta a Guardiannak.

/Borokról, választásokról, ízlésről és ízekről, illatokról, formákról további cikkek a HVG legújabb Bor&Utazás kiadványában/