Gábor már kisgyerekkorában két dolog érdekelte igazán: a barkácsolás és a zene. Nem csoda, hogy hangszerkészítő vált belőle, bár korántsem egyenes út vezetett odáig. Gazdasági informatikai szakközépben érettségizett, de szakmájában nem tudott elhelyezkedni. A munkaadók valahogy mindig visszakoztak, amikor személyesen is megjelent. Jobb híján az építőiparban vállalt alkalmi munkát, és egy asztalosműhelyben dolgozott. Ekkor jött az ötlet, hogy milyen klassz lenne saját kezűleg kifaragni egy tamburát. A próbálkozást először mindenki megmosolyogta, de Gábor nem adta fel, és folyamatosan képezte magát, amire szükség is volt, mert a kis pengetős hangszer elkészítése bonyolult folyamat.

A finoman megmunkált hangszerekre hamar felfigyelt a zenésztársadalom, és egyre-másra jöttek az egyedi megrendelések. Így hamar hivatás lett a szabadidős elfoglaltságból: ma már 3-4 tambura készül havonta, melyek közül egyik sem hasonlít a másikra. „A hangszernek lelke van. A zenész is beleteszi a lelkét meg én is, amikor készítem, mesél hitvallásáról Gábor, akit 2014-ben a La femme magazin ezernégyszáz aspiránsból választott be az Ötven tehetséges magyar fiatal közé. Mint minden valamire való hangszerkészítő, Gábor is játszik az általa elkészített tamburán, emellett a hosszú múltra visszatekintő turai cigányzenész tradíciókat is folytatja: nagyapja nyomdokain haladva bőgőzni is elkezdett.

Gábor párja, Erika lecsós oldalas pörköltet készít nokedlivel. Segéderők: Mautner Zsófi és Budai Zsanett

Gábor szülővárosában, a közel tízezres Pest megyei Turán a település lakosságának mintegy ötöde cigány. Egymás mellett élnek itt a magyar anyanyelvű magyar cigányok, a cigány (romani) nyelvet beszélő oláh cigányok, de néhány családdal az archaikus román nyelvet megőrző beások is képviseltetik magukat. Társadalmilag is heterogén közösséget alkotnak, a módos építőipari vállalkozóktól a szakmunkásokon keresztül az egyszerű gyári munkásokig meglehetősen széles a spektrum. A legtöbbjük a helyi roma telepen él, bár itt nemigen találni a máshol megszokott „szocpolos” viskókat: az alpesi tetős házaktól a többszintes, modern épületekig szembetűnően sokszínű ez a városrész.

Roma sajtóközpont

Bár sok a mélyszegénységben élő család, a helyi cigányok polgárosultságát jól mutatja, hogy Tura jelentős számú roma értelmiséget is adott az országnak. A turai cigányok körében „nemzeti” eledel a lecsó és annak minden formája: a húsnélküli „üreslecsótól” az oldalassal főzött lecsós nokedliig számtalan változatát fogyasztják. A környéken az a legenda járja, hogy a turai cigányok méregerősen eszik a lecsót. Állítólag van olyan család, ahol nemcsak a szintén csipős bogyiszlói paprikából, hanem csiliből készítik az embert próbáló étket.

Gábor párja, Erika egy kicsit visszafogottabb, hatvani verzióját készíti a lecsós nokedlinek, amit egy-két hónap múlva nyolc hónapos kisfiuk, Gabika is megkóstolhat.