szerző:
-in-
Tetszett a cikk?

Afféle ujjgyakorlatnak tartja a 2009-es évjárattal két éve minden nemzetközi versenyen taroló villányi Cuvée 5-öst Sauska Krisztián, aki a bordeaux-i házasítás friss évjáratát a Hotel Kempinskiben mutatta be a közelmúltban a neves brit Master of Wine, Christopher Burr vezetésével. Burrt nem mellesleg a nemzetközi borvilág fenegyerekének is tartják. Sauska pedig az „amerikás magyar” Villányban és Tokajban.

hvg.hu: Két évvel ezelőtt hozták el Londonból a Decanter World Wine Awards nagydíját a 2009-es évjárattal. Ennek a tükrében milyennek értékeli a 2011-es Cuvée 5-öt?

S.K.: Sokkal jobb. Christopher Burr meg is lepődött, hogy alig évtizedes múltunk van Villányban és Tokajban. Elképesztő tanuló pályán vagyunk – különösen ahhoz viszonyítva, hogy néhány bordeaux-i, burgundiai dűlő több száz éve van ugyanannak a családnak a kezében. Ott, minden egyes parcellának külön tartálya van, pontosan a megfelelő űrtartalommal. Nem úgy, mint mifelénk, Villányban, ahol sokan a jó idei szüret miatt nem tudták hova tenni a beömlő szőlőt.

Christopher Burr és Sauska Krisztián hasonló borelveket vallanak
Somogyi Nóra

hvg.hu: Az 1970-es években már történt hasonló. Az addig lenézett kaliforniai borászok közül  többen is alig néhány év alatt jutottak a csúcsra.

S.K: Ez így van. Nekünk a 2009-es szüretünk volt a negyedik. Rengeteget tanulunk, mindent megteszünk a sikerért, miközben mi sem mindig értjük egészen pontosan, mitől lett ilyen jó ez a korai évjárat.

hvg.hu: Mennyire érzi úgy, hogy  „amerikás magyarként” befogadták Tokajban és Villányban?

S.K: Mi magyarok nem az összefogásunkról vagyunk híresek. Amerikában is elő-előfordul, hogy tíz magyar család él egy faluban, de három különböző templomba, és két, egymással vetélkedő klubba járnak. Úgy hiszem, Tokajt, Villányt és talán a hazai gasztronómiát is gazdagítottuk valamivel, miközben azt hiszem, ma már mindenütt tolerálnak.

hvg.hu: Tolerálják?

S.K: Békés embernek tartom magam, de van egy olyan érzésem, hogy ha nem lennék ott a két borvidéken, nem hiányolnának. Most, hogy ott vagyok, elviselnek. Ez persze érthető, én nem álltam sorba 1991-ben, hogy néhány forintért vehessek szőlőparcellákat magamnak. Amiatt, hogy megjelentünk Villányban és Tokajban, a jobb dűlőkben felmentek az árak. Minden piacon van verseny, és az ember nem feltétlenül szereti a konkurenciát.

hvg.hu: Tény, hogy a Sauska Pincészet mindenütt jelen van, a reptéri üzletben gúlákban állnak a borok. Hogy csinálták?

S.K: Na, ez tényleg nem az én személyes sikerem, mert ott végképp csak az számít, hogy mennyire fogynak a borok. Akinek a borai jobban fogynak, az több polcot kap.

hvg.hu: Önnek melyik a fontosabb, a villányi vagy a tokaji birtoka?

S.K: Egyetértek Christopher Burr-rel, aki szerint Villányhoz hasonló borvidékből van nagyjából ötven a világban, de olyanból, mint Tokaj, legfeljebb egy-kettő akad. Annak idején számos ihatatlan fehér bor volt Magyarországon, ezért a hazai borszeretők rászoktak a vörösborokra. Még ma is megesik, hogy egy-egy magyar barátom visszautasítja a felkínált száraz tokajit, mert szerinte az nem jó. Holott bárhol járok a világban, egy száraz furminttal mindenütt jó beszélgetéseket lehet kezdeményezni. A Cuvée 5 arra volt jó, hogy elhiggyék a pincészetünkről: megvan nálunk az a fegyelem és szaktudás, amivel évről évre jó borokat tudunk letenni az asztalra. Nem lehet véletlenül mesterhármast lőni.

hvg.hu: A Cuvée 5 csak belépő volt a klubba?!

S.K: Így van, ez belépő volt. Arra, hogy elmehetünk táncolni. Ami engem illet, én 70 százalékban fehérbort iszom, és bár lehet, hogy a Chablis jól megy a szarvasgombás osztrigához, Burr azt mondta, hogy a 105-ös cuvée-nk kiemelkedően jól illik a krémes, rákos, halas ételekhez.  Továbbra is fontosnak tartjuk Villányt, de a legnagyobb nemzetközi sikereket a száraz tokaji borainktól várjuk.

hvg.hu: Ön nemcsak borkedvelő, hanem üzletember is. Kiszámolta már, hogy mikor fognak megtérülni a borászati befektetései?

S.K: Mit jelent a megtérülés kifejezés? Ha racionális pénzügyi aggyal gondolkodom erről, akkor soha. Ha leszámítom a tokaji tevékenységem első 6-8 évét, amikor tulajdonképpen két végén égettem a vagyonomat, és csak azt a tőkét számolom, amit „eltemettem” Villányban és Tokajban, akkor úgy gondolom, hogy 20 év múlva, ha elkezdi valaki kiásni a virtuálisan odatemetett pénzt, addigra a brand, a szőlőterületekkel együtt, biztosan ér majd annyit, mint amennyit befektetőként elköltöttem. Nem beszélve arról az eszméletlen örömről, amit a szőlővel, borral való foglalkozás szerez a családunknak és a rendkívül tehetséges fiatal magyar borászokból, szőlészekből, helyi emberekből álló csapatunknak.

hvg.hu: Két évvel ezelőtt, amikor a magyar borok beárazásáról beszélgettünk, azt mondta, hogy még mindig nem elég drágák a Sauska-borok. Mikor érezné azt, hogy reális áron vesznek meg egy-egy palack Sauskát?

S.K: Az alapvető probléma Magyarországon a szőlő árában van. Egy kiló szőlőt Villányban 160 és 200 forint között lehet megvenni. Holott az igazi borászok szépen művelt, terméskorlátozott fürtjeinek az önköltsége ennek több mint a duplája. Champagne-ban egy kiló szőlő ára 6-8 euró, ettől olyan drágák a pezsgők. Egy Napa-völgy-i barátom azt mondta, hogy a pezsgője árának egy bizonyos százalékáért veszi meg a szőlőt. Ha többért tudja eladni a pezsgőjét, többet fizet a szőlőért. Magyarországon, sajnos, a földművelésből származó javak ára még messze az igazi piaci értékük alatt van.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!