A nemes alapanyagokból készült ételeknek egyszerű szabályuk van: nem szabad őket túlkomplikálni, mert a pőre mivoltukban a legjobbak. Az ember azonban gyarló, és időnként áthágja az ilyen szabályokat, reménykedve, hogy nem fog lehorgasztott fővel visszakullogni a gasztronómia kitaposott ösvényeire.

Néha azonban sikerrel járunk, s bár lehet, hogy nem az lett az eredmény, amit induláskor elterveztünk, ez mindegy is, ha finom. Miért ne kisérletezhetnénk a saját konyhánkban, a végén talán valami remek sikeredik.

 Esetleg az örök ifjúság „széruma”, amit Merlin, a nagy varázsló is véletlenül kotyvasztott össze, amikor egyszer – rossz nyelvek szerint részeg lévén – összeborogatta az asztalon álló üvegcséket. Aztán másnap csodálkozott, hogy az asztal mellett fekvő inasa reggelre kisgyerekké fiatalodott a szájába csorgó nedűtől. Feltételezhetjük, hogy az inas józansága is hagyott maga után kívánnivalót... Láthatjuk tehát, hogy a pia a druida varázslóknak sem tett jót, mert abban az állapotban elfelejtették feljegyezni az életelixír recepjét, s bizony ez velünk is megeshet, ha a pezsgőt valamilyen kiszámítatlan mellékkörülmény miatt nem a serpenyőbe, hanem csak magunkba öntjük, és nem jut a szűznek a serpenyőbe. Mivel e nemes étek elkészítése közben e sorok írójának a pezsgőfogyasztása éppen nem lépte túl a határesetet, sikerült lejegyezni a következő receptet. 

Marton Levente

 Hozzávalók:

80 dkg sertésszűz

Vaj és olaj

2 dl száraz pezsgő

1 dl csirkealaplé (opció:1 teáskanál sűrített paradicsom)

2 kiskanál ételkeményítő vagy barnarizsliszt

2-3 őszibarack ( lehet mélyhűtött, vagy konzerv, befőtt natúr lében, lecsöpögtetve; opció: körte)

1 dl tejszín

Elkészítés:

1. A húsból éles késsel egyetlen határozott vágással szeljünk 3 cm vastag szeleteket, enyhén ferdén tartva a kést, hogy nagyobb felületű darabokat kapjunk. (Az egyetlen vágásnak pont az a szerepe, hogy így szebb lesz a felület, mintha barbár módon vagdosnánk.) Sózzuk, borsozzuk a szeleteket. Ezután egy nagy serpenyőben hevítsük forróra 1-1 evőkanál vajat és olajt, a fűszerezett húsokat pedig oldalanként 2-2 perc alatt süssük vörhenyes pirosra. (Ha ez nincs ínyünkre, növelhetjük 1-1 perccel a sütési időt, de ne kérgesítsük, szárítsuk, agyon a szüzet, nem ezt érdemli.)  

2. A munka oroszlánrészén ezzel már túl is vagyunk, csak egy kis pepecselés következik: a serpenyőbe öntsük a pezsgőt, a sistergésre fittyet hányva jól kaparjuk fel a serpenyő aljára ragadt ízes pörcöket, majd adjuk hozzá az hús alaplét. Itt a leveskockás megoldás nem működik, mert nem olvad bele a sok egyéb hozzávalóba, amelyek ellensúlyozzák a számtalan E-ízt, hanem teljesen tönkrevágja a mártást. Ha tehát nincs alaplé, akkor inkább ugorjuk át, hiányozni fog, de ez még mindig a kisebbik baj. Alternatívaként jöhet az egy kiskanálnyi sűrített paradicsom helyette.

3. A mártást 2-3 percig forraljuk, míg szemmel láthatóan fogyatkozni kezd, aztán szórjuk meg az ételkeményítővel vagy a barnarizsliszttel, csomómentesen keverjük el, és dobjuk bele a nem túlérett, meghámozott és nagyobb kockákra vágott őszibarackot, vagy az alaposan lecsurgatott konzervet. Ízlés szerint sózzuk, esetleg egy pöttynyi barna cukrot megengedhetünk neki, és rögtön hozzá öntünk egy deci zsírdús tejszínt. Egy-két rottyanásnyi idő alatt készre főzzük. (Ha konzervált őszibarackot használunk, elég egy rottyanás). Akkor jó, amikor a pezsgős mártás szépen besűrűsödik, de a barackkockák még tartják formájukat és állagukat.

Ugyanezt előadhatjuk körtével is, most nem próbáltuk, csak eszünkbe jutott az ilyen tájt hozzáférhetőbb friss gyümölcs. Ha csak a Szép Heléna körtére gondolunk, máris hajlunk rá, hogy legközelebb ezzel készítsük, feltételezhetően nem veti ki a pezsgő magából, a szűz pedig magáról.

4. A húst tegyük a mártásba, fedő alatt kis lángon pároljuk még 4-5 percig, aztán szedjük tányérokra, és vonjuk be a pezsgős szósszal. Apró kockákra vágott párolt krumpli, vagy krumpli püré illik hozzá.

S az a pezsgő, amit a mártáshoz használtunk. Már mint, egy újabb üveg pezsgő…, mert a többi biztos elfogyott főzés közben.