Audi motor a győri futószalagon. Jó itt gyártani © audi.hu

Az UniCredit Csoport Új Európa Kutatási Hálózata (New Europe Research Network) által készített piacelemzés szerint ezt a teljesítményt mélyreható és sikeres strukturális átalakítások árán sikerült elérni. Az utóbbi évek során a közép- és kelet-európai országok nemzetközi specializálódása és termelési struktúrája átalakult: eltávolodott a hagyományos iparágaktól és a közepes- és csúcstechnológiai ágazat felé mozdult el. A közép- és kelet-európai országok 1995 és 2005 között új relatív előnyökre tettek szert az olyan technológiai tudást kívánó termelő ágazatokban, mint a közlekedési eszközök gyártása (autóipari termékek és alkatrészek, hajók, mozdonyok stb.) és az elektromos és optikai berendezések (villanymotorok, rádió- és televíziókészülékek , optikai és orvosi műszerek, számítógépek stb.) terén.

Ezen iparágak az egyes országok szintjén is egyre nagyobb hányadát adják a teljes ipari termelésnek, amely az 1995-ös 13 százalékról 2005-re 23 százalékra növekedett. Ez a tendencia különösen Közép-Európára jellemző. Másrészt viszont az olyan hagyományos iparágak, mint az élelmiszeripar, textilipar és bőripar egyre inkább teret veszítenek az alacsony költségekkel működő, feltörekvő, konkurens piacokkal szemben.

A külföldi befektetések nagy szerepet játszottak e strukturális változások véghezvitelében, növelve a régió versenyképességét. „Azok az országok, amelyekbe a legtöbb közvetlen külföldi befektetés (FDI) érkezett, egyben a legnagyobb piaci részesedést is tudhatták magukénak a nemzetközi kereskedelemből, így nyilvánvaló a kettő közötti összefüggés. Miközben a közép- és kelet-európai országok továbbra is nagy volumenű közvetlen külföldi befektetést vonzanak, a gyártási ágazatokban egyre nagyobb szerep jut az innovációnak” – állítja Johann Strobl, a Bank Austria Creditanstalt és az UniCredit Csoport közép- és kelet-európai divíziójának pénzügyi igazgatója.
A közép- és kelet-európai térség a gyáripar számára vonzó helyszínként erős versenypozíciót vívott ki magának, amit egyre növekvő nemzetközi kereskedelmi súlya és a régióba érkező jelentős közvetlen külföldi befektetések is jól tükröznek.

Prága belvárosa. Rugalmas üzleti környezet © hvg.hu

Napjainkban már a kínai gyártók sem jelentenek veszélyt a közép- és kelet-európai országok növekedési kilátásaira, pedig viszonylag rövid idő alatt több mint háromszorosára növelték részesedésüket a nemzetközi kereskedelemben. Az európai piacokért Kína és a közép-kelet-európai országok között folyó versenyben jól látszik, hogy melyik fél, mire helyezi a hangsúlyt. Míg Kína a munkaigényes iparágakra, például a textil- és bőriparra koncentrál exporttevékenységével, és néhány tőkeigényes területen is jó versenypozíciót vívott ki, mint például az elektronika (elsősorban a számítástechnikai alkatrészek gyártása), addig a közép- és kelet-európai országok exportjában másutt, elsősorban a közepes- és csúcstechnológiai ágazatokon van a hangsúly . A közép- és kelet-európai országok 2000 óta jelentős előnyre tettek szert a nemzetközi kereskedelemben, elsősorban a gépipar, üzemi berendezések (+ 4%), gumi és szintetikus anyagok (+ 5,4%), nem fémjellegű ásványi termékek (3,2%), közlekedési eszközök (2,7%), elektromos berendezések (+ 3,5%), valamint a fa és fűrészáruk (+ 4,4%) területén.

„Ez a fejlődés azt jelzi, hogy a térség országai rugalmasságuknak, erejüknek és szaktudásuknak köszönhetően jelentős előnyre tesznek szert a piacon. A közép- és kelet-európai országok hagyományosan nagy hangsúlyt helyeznek az oktatásra és a helyi működési környezet színvonalára. Ezért egyre több olyan céget vonzanak, amelyek tőkét vagy szakértelmet kívánó termékeket gyártanak, és nem olyanokat amelyek elsődleges célja a termelési költségek leszorítása – ez utóbbiakat manapság leginkább a Távol-Keleten lehet fellelni. Ez módosítja a közép- és kelet-európai országok termelési struktúráját” – mondja Debora Revoltella, az UniCredit Csoport közép- és kelet-európai gazdasággal foglalkozó vezető közgazdásza. A közép- és kelet-európai régió központi földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően ideális hely az egész európai piacot kiszolgáló gyáripari központok létesítésére, amint azt az autóipari ágazat példája is szemlélteti.

A külföldi vállalatok több okból is a közép- és kelet-európai térségben létesítenek központokat . Ez a régió azonban jellegét tekintve nem homogén terület, ezért differenciáltabb, országonkénti vizsgálatot kíván. Csehországban és Szlovákiában például az üzletbarát környezet jelent határozott előnyt . Míg Törökországban és Lengyelországban a befektetők a nagy belső piacot tartják szem előtt, Romániában és Bulgáriában még mindig viszonylag alacsony a munkaerőköltség, és adott a biztonságos jogi és dinamikus üzleti háttér is, továbbá erős az ipari hagyomány és jól képzett a munkaerő is.

A növekedés jövőbeni fenntartásának záloga a versenyképesség általános növelése a specializációval és a munkaerőköltségek alacsony szinten tartásával. „A helyi piac mérete, az EU közelsége, a páneurópai gyártóközpontok kialakításának lehetősége, a jól képzett és dinamikus munkaerő, valamint az üzletbarát környezet mind olyan fontos tényezők, melyek együtt teszik lehetővé a közép- és kelet-európai országok jövőbeni prosperitását . E lendület fenntartása azonban a legnagyobb kihívás” – állítja Johann Strobl pénzügyi igazgató. „A következő években az átlagosat meghaladó mértékű növekedésre számítunk a tőkeigényes iparágakban, jellemzően a technológiai ágazatok, mint például az elektromos és optikai berendezések és a közlekedési eszközök gyártásának erősödésével – fejtette ki Debora Revoltella. „Kétszámjegyű teljesítmény-növekedés várható például a közlekedési eszközök gyártásában (elsősorban az autóiparban) Közép-Európában, az újonnan csatlakozott Romániában és Bulgáriában, valamint Törökországban.

Épülő völgyhíd pillérei. Kedvező kilátások © PLT

A közép- és kelet-európai régió ebben az ágazatban napjainkra már az egész európai piac gyártóközpontjává vált – a Fiatnak Lengyelországban, a VW-nek Lengyelországban és Szlovákiában, az Audinak és a Suzukinak Magyarországon, a Skodának, Toyota PSA-nak és a Hyundai-nak a Cseh Köztársaságban, a Kia-nak és a PSA Peugeot Citroënnek Szlovákiában van gyára. Ráadásul a Renault már jelen van Romániában, és Törökországban is tervezi gyártósorait beindítani.”

Az építőipar is igen kedvező kilátások elé néz egy sor jelentős infrastrukturális beruházásnak köszönhetően: az UniCredit Csoport Közép- és Kelet-Európára szakosodott közgazdászai a régió egészére 9 százalékos növekedést prognosztizálnak.

A fent említett ágazatok jó teljesítménye várhatóan más, kapcsolódó ágazatokra is jó hatással lesz, mint például a gumiipar, a szintetikus anyagok és a nem fémjellegű ásványi termékek ipara (kerámia termékek, cement, üveg, tégla és cserép gyártása). A térség legtöbb országában jelentős hagyományai vannak az alapfémek és a fémipari termékek ágazatának, amely azonban legfeljebb stabilitásra számíthat a jövőben az általános piaci modernizáció és struktúraváltás miatt, illetve, mert ez az iparág erősen függ a fémek piaci árától. A gép- és alkatrészgyártás kilátásai ígéretesek, annak köszönhetően, hogy a térségben nagy a befektetések iránti igény.

A mezőgazdaságban, az élelmiszer-, ital- és dohányiparban a jelenlegi trend változatlan fennmaradása várható. A munkaerő-igényes textil- és bőriparban azonban kedvezőtlenebbek a kilátások: az UniCredit Csoport közgazdászai csökkenő tendenciával számolnak 2008-ig Bulgária, a Cseh Köztársaság és Szlovákia kivételével minden országban.

„Annak ellenére, hogy a munkaerő-igényesebb ágazatokban lassabb a fejlődés üteme, a következő két évben a közép- és kelet-európai térség gyáripara általában véve jó kilátásoknak néz elébe . Az elmúlt évtizeddel összevetve azonban a térség országainak technológiai know-how-ja még fontosabb szerepet kap majd. Ez vonatkozik a szolgáltatási ágazatra is, ahol elsősorban a nagy szakértelmet igénylő csúcstechnológiai iparágak néznek fokozott növekedés elébe. A következő évek egyik legnagyobb kihívása a közép- és kelet-európai országok számára az lesz, hogy növeljék szakértelmüket és hasznosítsák a már megszerzett tapasztalatokat a termelés know-how-t igénylő területeinek további fejlesztése érdekében” – összegezte a tapasztalatokat Debora Revoltella.